Szinódus 5 nap: krízisek és különleges helyzetek a családban
Az ötödik munkaülésen az Instrumentum Laboris-ban megfogalmazott témákról folyt a megbeszélés: „A családot érintő lelkipásztori kihívások (II. rész, 2. fejezet). A hit és a családi élet válsága. Krízisek a családban. A családot kívülről érintő feszültségek. Különleges helyzetek.”
A megbeszélés elsősorban a közel-keleti és az észak-afrikai egyházra összpontosult. Mindkét helyszínen bonyolult politikai, gazdasági és vallási helyzetben él az egyház, aminek súlyos visszahatásai vannak a családokra nézve. Ott, ahol a törvények akadályozzák a családok újraegyesítését, ahol a szegénység elvándorláshoz vezet, ahol vallási fundamentalizmus uralkodik és a keresztények nem egyenjogúak a muszlim állampolgárokkal, gyakran kell súlyos problémákkal szembenézniük a vegyes vallású házasságokon alapuló családoknak.
A vallásközi, úgynevezett „kevert vallású házasságok” nagyon is jelen vannak, és egyre gyarapszik a számuk. Mint elhangzott, az egyházra vár a kihívás, hogy kidolgozza, milyen hitoktatást lehet nyújtani az ilyen házasságokból született gyermekeknek, és hogy lehet segíteni azoknak a katolikusoknak, akik más vallásúval kötöttek házasságot, és továbbra is gyakorolni szeretnék a hitüket. Az ilyen házaspárokat nem szabad mellőzni, az egyháznak továbbra is törődnie kell velük. Hasonlóan kihívást jelent azoknak a keresztényeknek a helyzete, akik azért tértek át a muszlim hitre, hogy megházasodhassanak – ez a kérdés is további megfontolást igényel.
Ezek a kérdések nem csak vallásköziek, hanem olykor ökumenikus jellegűek: előfordulnak olyan esetek, amikor a katolikus fél, aki kánoni forma szerint házasságot kötött, nem tudja semmissé nyilváníttatni házasságát, ezért áttér egy másik keresztény felekezethez, és egy olyan egyházban házasodik újra, amelyik ezt megengedi. Mindenesetre, mivel a közös hit öröksége szilárdan fennáll, hangsúlyozták a könyörületesség fontosságát a nehéz helyzetekben.
Az elváltak és újraházasodottak helyzetét illetően kiemelték, hogy a szinódusnak át kell gondolnia a kérdést a jelentős ügyeket megillető körültekintéssel, ugyanakkor az igazság objektivitását egybe kell kapcsolni az egyének és szenvedésük iránti könyörülettel. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy sok hívő önhibáján kívül kerül ebbe a helyzetbe.
Megemlítették a Szentszék elkötelezettségét arra, hogy mindig szót emeljen a családok védelmében, nemzetközi, nemzeti és regionális szinten egyaránt, hogy hangsúlyozza a család méltóságát, jogait és kötelességeit, mindig kiemelve, hogy – miként XVI. Benedek mondta – az egyház „nem”-jei valójában „igen”-t jelentenek az életre. Kiemelték, hogy az egyháznak küzdenie kell a családokban tapasztalható nevelési és vallási „némaság” ellen, minthogy nincs helye a tétovázásnak: nagyobb elkötelezettségre van szükség az evangéliumról való tanúságtételben. Mindig szükség van kreativitásra a lelkipásztori szolgálatban.
A továbbiakban a jelenlévők arról gondolkodtak el, milyen elengedhetlen szerepe van a világi hívőknek az evangélium családon belüli hirdetése terén: különösen a fiatalok, a lelkiségi mozgalmak és az új közösségek töltenek be létfontosságú feladatot, lévén hogy prófétai küldetést visznek végbe, amely szembemegy napjaink áramlataival. Ezért hát alapvető fontosságú jobban odafigyelni a világiakra és hinni bennük, hiszen bennük és általuk találhatja meg az egyház a választ a családot érintő kérdésekre.
Szó esett a munka bizonytalanságáról és a munkanélküliségről. A biztos foglalkozás hiánya fölött érzett szorongás nehézségeket szül a családban, a szegénység pedig sok családnak nem ad módot arra, hogy hajléka legyen. Ezenkívül a pénz hiánya gyakran a pénz istenítéséhez vezet, és családokat áldoznak fel a profit oltárán. Ismét meg kell erősíteni, hogy a pénznek szolgálnia kell, nem uralkodnia.
További megfontolások tárgya volt a házasságra való komolyabb felkészítés szükségessége, különös figyelmet fordítva az érzelmi és a szexuális nevelésre, bátorítva a szexualitás igaz családi misztikáját.
Emlékezetünkbe idézték a nagyszülők kiemelt jelentőségét a hit továbbadása terén a családban, és hangsúlyozták, milyen fontos, hogy a család magja szolidaritással, gondoskodással és gyengédséggel forduljon az időskorúak felé. Azonos törődést érdemelnek a betegek is, hogy legyőzzük a „szemeteskosár kultúráját”, ami ellen Ferenc pápa olyan sokszor szót emelt.
Fotó: news.va
Magyar Kurír
(vn)
