Az ebola halálos mellékhatása
„Lehetséges, hogy a nyugat-afrikai ebolajárvány halálos áldozatainak többségét meg sem fertőzi a vírus?” – kérdezi a Vox magazinban Amanda Taub, és azt feleli, hogy nemcsak lehetséges, hanem gyakorlatilag biztos.
Sierra Leone egészségügyi helyzete az ebolajárvány kitörése előtt is válságos volt. Az elmúlt tizenkét év során csak nagy nehezen építették ki ismét az évtizedes polgárháború után, s a járvány márciusi kezdete óta eltelt időben alighanem semmivé lett a tizenkét év minden erőfeszítése.
Tavalyelőtti adatok szerint a szülészeti és gyermekgyógyászati ellátás terén Sierra Leone a hetedik legveszélyeztetettebb ország volt a világon. A gyermekek 18 százaléka nem élte meg ötödik életévét, és az anyák négy százaléka belehalt a terhességbe vagy a szülésbe. Azóta biztosan tovább romlott a helyzet. A járvány egyik központjában, Kenema körzetében a helyi kórház egészségügyi személyzetének tíz százaléka esett már a járvány áldozatául: negyven ember. A nemzetközi segítség nagyjából elkülönített járványrészlegek felállításában merül ki, pedig ezen kívül más súlyos gondok is keletkeztek a járvány következtében. Például hiány van szinte minden felszerelésből, a gumikesztyűtől a laboratóriumi vegyszerekig. És főleg vérből van hiány: potenciális fertőzöttek nem lehetnek donorok, de a lakosság különben is óvakodik a kórházak közelébe menni.
Ráadásul, mint az már hasonló esetekben megszokott, megállíthatatlanul terjednek az összeesküvés-elméletek és a babonás hírek, miszerint a fecskendőkben van a fertőzés. Egyre nehezebb még a kisgyermekek védőoltását is beadni, mert a szülők nem engedik. Sokan más betegséggel sem mernek kórházhoz fordulni, például a várandós asszonyok elmaradnak a vizsgálatokról, és nem mennek be szülni a kórházba, márpedig komplikáció esetén a mentő nemigen ér ki időben a lakóhelyükre.
A Foreign Policy hasábjain Lauren Wolfe arról számol be, hogy a járvány áldozatai között feltűnően sok a nő. A nők Guineában, Libériában és Sierra Leonéban is a halálos áldozatok 55-60 százalékát tették ki, Libériában pedig csupán minden negyedik áldozat férfi. Más járványok esetében is előfordul, hogy a nők gyakrabban betegszenek meg a férfiaknál, és Wolfe nem zárja ki, hogy ennek genetikai okai is lehetnek, ámbár ezt nem vizsgálta még senki. A társadalmi okok felől viszont nem lehet kétség: hagyományosan a nőkre hárul a betegek ápolásának feladata, és szinte elképzelhetetlen, hogy a férfi családtag például megmosdassa a beteg asszonyt.
Általában elmondható, hogy az alárendeltebbek és a szegényebbek vannak veszélyeztetettebb helyzetben. „Ha megnézzük, kik halnak meg leggyakrabban egy-egy járvány következtében, megállapíthatjuk, kik vannak hatalmi helyzetben” – idézi Wolfe a Columbia Egyetem járványügy-professzorát, Wafaa el Sadrt.
(metazin.hu)
