Homoszexuális házassággal a vallásszabadság ellen
Dánia lehet az első demokratikus, modern állam, amelyben de facto megszűnik a vallásszabadság, miután a parlament elfogadta a homoszexuálisok egyházi esküvőjéről szóló törvényt. Mivel az azonos neműek házasságkötését mindegyik dán egyháznak kivétel nélkül celebrálnia kell, a törvényhozás gyakorlatilag illegalitásba kényszerítette a katolikusokat, evangéliumi keresztényeket, és más vallási csoportokat. Nagy-Britannia eközben külképviseletein keresztül intéz támadást azok ellen az államok ellen, amelyek nem fogadják el a melegházasságot. Az azonos neműek házassága jelenleg 27 európai államban legális.
Dániában hosszas viták után a napokban fogadták el azt a törvényt, amely homoszexuális párok számára is elérhetővé tette az egyházi esküvőt, annak ellenére, hogy az ország lelkészeinek egyharmada előre bejelentette, hogy vissza fog utasítani minden ilyen kérést. Az egyes lelkészeknek erre joguk van, az érintett egyház területi vezetőségének azonban kötelező jelleggel ki kell jelölnie valaki mást, aki elvégzi a ceremóniát. A dán parlament nagy többséggel szavazta meg az új törvényt: a 111 parlamenti képviselőből 85-en támogatták. Dánia egyházügyi minisztere, Manu Sareen „történelminek” nevezte a döntést, azzal indokolva az új törvény szükségességét, hogy minden egyháztagnak meg kell adni a jogot a házasságkötésre. Sareen, aki régóta a melegjogok élharcosa Dániában, magát agnosztikusnak valló indiai bevándorló. Évekig vitte a szociális tárcát, és elsöprő népszerűségre tett szert a dán LMBT (a szexuális kisebbségek összefoglaló elnevezése) közösség körében, akik a 2000-es években háromszor is az év politikusának választották.
A radikális beavatkozás hátterében részben Dánia speciális helyzete áll: a hivatalos államegyház, a Dán Népegyház nem csak az állam támogatását élvezi, hanem gyakorlatilag teljesen összefonódott azzal. Legmagasabb rangú adminisztratív tisztviselője az egyházügyi miniszter, az egyház legfelső törvényhozó testülete pedig a dán parlament. 2005-ben a dánok 83 százaléka volt az államegyház tagja, bár a tagoknak csak kevesebb mint 5 százaléka vett részt legalább hetente az istentiszteleteken, ami igazolja a dánok önképét, miszerint országuk „szekulárisan homogén”. Ennek ellenére a dán állampolgár, amikor elkezd adót fizetni az államnak, automatikusan megkezdi az egyházi adó fizetését is. A törvény azonban vonatkozik a többi vallási csoportra is – kérdés, hogy hogyan fognak reagálni a muszlim közösségek, amennyiben egy imámot felkérnek egy melegházasság megáldására? Történtek már kísérletek az álláspontok közelítésére: 2012-ben például a Mr. Gay Denmark homoszexuális szépségverseny egyik versenyzője, Michael Sinan Thomsen azzal sokkolta a közvéleményt, hogy nyilvánosságra hozta muszlim hitét. Thomsen elismerte, hogy életmódja miatt nem tudja látogatni a dán mecseteket, ami veszélyes lenne rá nézve, ellenben van sok muszlim barátja, akik megértik őt.
A melegek újabb győzelmét jelenti az új brit törvény is, amely lehetővé teszi, hogy azonos nemű brit párok házasságot köthessenek már külföldi brit konzulátusokon is. Több mint 20 olyan országban tehetik ezt meg, ahol az azonos neműek házassága nem legális, köztük Oroszországban, Szerbiában, Kínában, Azerbejdzsánban és Magyarországon is. Ezek közül sok államban vörös posztó lehet a konzulátuson celebrált meleg esküvő, hiszen Moszkva például törvényben tiltja a homoszexuális propagandát. Chris Bryant, korábbi külügyi államtitkár üdvözölte a döntést, és elmondta, reményei szerint ez ünnep lesz az oroszországi melegek számára. Bryant, aki lelkészként is tevékenykedik, nyíltan vállalja homoszexualitását. „A Külügyminisztérium munkájának egy része, hogy a brit értékeket külföldre exportáljuk” – nyilatkozta a melegházasságok kiterjesztéséről, egyben „bűnrészesnek” nevezve az államokat és egyházakat abban, hogy a homoszexuálisoknak a világ számos pontján előítéletekkel és üldözéssel kell szembenézniük.
(Kenessei Katalin, Hetek)
