Máshogy folyik az idő a különböző kultúrákban
Az idő múlását teljesen máshogy értelmezik a nyugati és keleti kultúrákban, még az egymás mellett lévő országoknak is eltérő a felfogásuk. A svájciak nem értik az olaszok hozzáállását és fordítva - és akkor még nem is beszéltünk a japánokról. Angliában a jövő kitárul előttünk, Madagaszkáron pedig hátulról áramlik előre.
Richard Lewis, a Richard Lewis Communications alapítója, a japán császári család számos tagjának személyes nevelője, a Berlitz iskolák alapítója számos országban megfordult és tanulmányozta az ott élők kultúráját. Ő írt egy hosszabb tanulmányt az egyes kultúrák időhöz való viszonyáról.
Az idő pénz
Kezdjük az egészet az idő amerikai felfogásáról. Az idő pénz – ezt a mondást az amerikaiak a lehető legkomolyabban gondolják. Az idő gyorsan halad és az embernek fel kell vennie a tempót, ha lépést akar tartani. A múltnak vége, a jelent kell megragadni és mindent megtenni, hogy megtervezd a jövőt.
Az Egyesült Államokban senki vagy, ha nem csinálsz pénzt. Ha tehát van negyven év arra, hogy összeszedj négymillió dollártt, az minimum százezer dollár évente. Vagyis 400 dollárt kell keresni naponta, az óránként 50 dollárt jelent. Ez azt is jelenti, hogy nagyjából ennyit ér egy amerikainak egy óra. Előszeretettel beszélnek arról, hogy időt takarítanak meg, időt pocsékolnak el.
Ugyanígy gondolkodnak az időről a németek és a svájciak is. És hasonlóan az angolszáz országokban, valamint a hollandok, skandinávok, osztrákok. Lineárisan szemlélik az idő folyását, a nem hasznosan eltelt időt pocsékoltnak érzik.
Ezek a kultúrák egyszerre egy dolgot szeretnek csinálni, erre koncentrálnak és befejezik időre. Azt gondolják, hogy ez a leghatékonyabb módja a feladatok elvégzésének a megszabott határidőkön belül. A protestáns etika is ezen nyugszik: minél többet, minél keményebben dolgoznak, annál sikeresebbek lesznek és annál több pénzt keresnek.
Ráérünk arra még
Teljesen máshogyan látják ezt a dél-európai országokban. Az ott élők több dolgot szeretnek egyszerre csinálni. Valójában minél több dologba fognak bele egyszerre, annál boldogabbnak és teljesebbnek érzik magukat. Idejüket is teljesen máshogy alakítják, mint az északi népek.
Nem időbeosztás szerint élnek, nem is különösebben pontosak. Persze megpróbálnak eleget tenni ennek, főleg akkor, ha egy olyan országból származóval kerülnek kapcsolatba, akinek fontos ez. De a jelent sokkal fontosabbnak látják, mint a jövőbeli találkozókat.
A spanyolok, olaszok, arabok nem fogják csak azért abbahagyni a megbeszélést, mert múlik az idő, de még vannak nyitott kérdések. Befejezni egy megbeszélést az idő lehető legjobb eltöltésének számít. A kapcsolat és az üzlet amiről beszélnek, sokkal fontosabb, mint az időpont. Emiatt az egymás után szervezett megbeszélések folyamatosan csúsznak, a későbbiek nem időben kezdődnek, mert az előtte lévők elhúzódnak. Végül az utolsó megbeszélést elhalasztják vagy átteszik a kocsmába. Az északi kultúrákban olyan gyakori sietnem kell, nincs több időm kifejezést egy déli vagy arab csak halálesetnél használná.
Minden ciklikus
Mindkét kultúrában élők azt gondolják, hogy a lehető legjobban használják ki az időt. Néhány keleti kultúrában azonban az idő emberi megtervezése legfeljebb egy elfogadható alternatíva. Itt az idő nem lineáris, hanem gyakran ciklikus. Minden nap felkel a Nap, az évszakok váltják egymást, az emberek felnőnek és megöregszenek, de a gyerekeik újraalkotják a kört. Ez a körforgás már több ezer éve fennáll. Ahogy ezekben a kultúrákban mondják: amikor isten megteremtette az időt, nagyon sok volt neki belőle.
Nem meglepő tehát, hogy teljesen máshogy állnak az idő beosztásához. A nyugatiak azt várják az ázsiaiaktól, hogy gyors döntéseket hozzanak, hogy megoldják a fennálló problémát. De ők nem így gondolkodnak, a múlt például megágyazza a jelen döntéseinek a hátterét. Emiatt sokszor érzik úgy, hogy meg van kötve a kezük, hiszen hosszútávon gondolkodnak.
Nem úgy látják az időt, mint ami egyenes vonalban a jövő felé rohan. Inkább egyfajta ciklikusságot látnak, ugyanazok a lehetőségek, veszélyek és kockázatok előfordulnak majd akkor is, amikor az illető néhány nappal, héttel, évvel idősebb lesz. Az amerikaiak tehát elvégzik tervezett feladataikat, az olaszok néhányat elhalasztanak, az ázsiaiak gondosan átrágják magukat rajtuk és néhányat (pár nap múlva) jól kihagynak.
A kínaiak ehhez képest kicsit kilógnak a sorból. Ugyanúgy körbejárják a problémákat, hogy jól átgondolt döntéseket hozzanak, de emellett nagyon komolyan veszik az idő értékét. Főleg, ha mások idejéről van szó, ilyenkor sűrűn bocsánatot kérnek, ha feltartják őket. Emiatt jóval pontosabban is érkeznek a megbeszélt találkozókra, akár 15-30 perccel a kitűzött időpont előtt, hogy biztosan befejezzék a megbeszélést határidő előtt. Az is udvariasságnak számít, ha a találkozó kezdete után negyed órával valaki bejelenti, hogy hamarosan távoznia kell.
A japánoknál az a legfontosabb, hogy pontosan meghatározzák, mi mennyi ideig tart. Emiatt nem csupán megadják a közösségi események elejét és végét is, de szigorúan szabályozzák a társadalmi események menetét, a teázás szertartását, az újévi köszöntést, az ajándékozást, a munkahelyi piknikeket, a közös ivászatokat és a karateedzéseket. Az erősen hierarchizált társadalomban mindenki tudni akarja, éppen hol tart, mi vár rá. Két vezető találkozásának (és ezzel ismeretségének kezdete) a névjegykártya átadásának kétperces ceremóniája, így mindenki tisztában van azzal, mióta ismerik egymást.
Hogy áll a jövő?
Az időt lineárisan látók szerint a jövő tervezhető. A jelenben meghozott döntések alapján legalább rövidtávon sejteni lehet, mire számítsanak. A ciklikusságban hívők azonban nem így látják. Szerintük a jövő akkor tehető könnyebbé, ha harmonikusan együttműködnek a természet törvényeivel és ciklikusságával.
Különbözőségük ellenére a két felfogás annyiban egyezik, hogy a múltat magunk mögött hagytuk, a jövő pedig előttünk áll. Nem így Madagaszkáron: ők azt gondolják, hogy a jövő valahonnan a fejük mögül tör előre, hogy aztán múlttá váljon, ahogy szétterül előttük. A múlt a szemük előtt van, mert az látható, ránézhetnek, élvezhetik, tanulhatnak belőle. Emiatt elég sok időt töltenek azzal, hogy tanácskoznak őseikkel, exhumálják testüket vagy éppen buliznak egyet.
A jövő azért van a fejük mögött, mert azt nem ismerik. Ennek következménye például, hogy Madagaszkáron nem menetrend szerint indulnak a buszjáratok, hanem amikor megtelik a busz. A boltok polcait akkor töltik meg, amikor már üresek, a benzinkútra is akkor hoznak benzint, amikor már elfogyott az előző szállítmány.
(index)
