Eucharisztikus csoda és vizsgálatának eredménye
1996-ban, Argentinában, Buenos Aires-i érsekségen, amikor a jelenlegi Pápa, Ferenc éppen segédpüspök volt Quarrancino bíboros alatt, különleges Eucharisztikus csoda történt. Ő maga fotóztatta le és rendelt el nyomozást, melynek eredményei nagyon meglepőek lettek.
1996. Augusztus 18-án, este 7 órakor Fr. Alejandro Pezet Buesnos Aires üzleti negyedében egy katolikus templomban mondott misét. A szentáldozás befejeztével egy nő jött oda hozzá, és mondta neki, hogy talált egy eldobott ostyát a templom végében levő gyertyatartón. Fr Alejandro a jelzett helyre ment és látta az ott hagyott ostyát. Mivel nem tudta elfogyasztani, egy vízzel teli edénybe tette és betette a Blessed Sacrament kápolna tabernákulumába.
Aug. 26-án hétfőn, amikor a tabernákulumot kinyitotta, nagy meglepetéssel látta, hogy az Ostya valamiféle véres anyaggá vált. Szólt Jorge Bergoglio püspöknek, a jelenlegi Ferenc pápának, aki utasítást adott, hogy hivatásos fotográfus fényképezze le az Ostyát. A fotók szeptember 6-án készültek. Ezeken világosan látszik, hogy az ostya, amely valamely véres húsdarabbá változott, növekedett méretében.
Évekig tartották az ostyát a tabernákulumban és az egész eseményt titokban tartották. Mivel az Ostya nem indult szemmel látható bomlásnak, Bergoglio kardinális (aki már érsek volt ezidőtájt) úgy döntött, hogy hivatalos vizsgálatot rendel el.
1999 október 5-én, a bíboros képviselőinek jelenlétében Dr Castanon mintát vett a véres darabkából és New Yorkba küldte analizáltatni. Mivel nem akarta a vizsgálatot befolyásolni előre, ezért direkt nem mondott semmit a kutatócsoportnak az anyag származásáról. ( a forrás titokban volt tartva a tudósok előtt) Ezen tudósok közül az egyik, dr. Ferederic Zugiba volt egy jól ismert kardiológus, és törvényszéki orvos. Ő határozta meg, hogy a vizsgált anyag valós húsból és vérből áll, és emberi DNS-t tartalmaz. Zugiba tanúsította, hogy „a vizsgálati anyag szívizom darabkának felel meg, amely a bal kamra, billentyűkhöz közel eső részéből származik. Ez az izom felelős a szívösszehúzódásokért.
Erről az jut az ember eszébe, hogy a bal szívkamra az, ami pumpálja a várt az egész testbe. A szívizom (vizsgált része) gyulladásban van és nagyon sok fehérvérsejtet tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy a szövet élt, amikor a mintát kivették belőle. A szívnek élnie kellett, mert a fehérvérsejtek elhalnak az élő szervezeten kívül. A fehérvérsejtek fennmaradásához élő szervezetre van szükség. Így ez jelzi, hogy a szív még élt, amikor a szövetminta kivételre került. Mi több, ezek a fehérvérsejtek beszűrték a szövetet, amely azt jelzi, hogy a szív súlyos stressz alatt volt, mintha a tulajdonosának mellkasát nagy ütések érték volna.”
2 ausztrál, egy újságíró Mike Willesee és egy ügyvéd Ron Tesorerio voltak a szemtanúk a vizsgálatnál. Miután ők tudták, honnan származik az anyag, megdöbbentek dr. Zugiba eredményén. MW megkérdezte a tudóstól, mennyi ideig maradhattak volna a fehérvérsejtek életben, ha egy vízben tartott emberi szövetből származnak. Dr Zugiba azt mondta, pár másodpercig. Az újságíró akkor elmondta a doktornak, hogy a vizsgálati anyag forrása hónapokig sima vízben volt tartva és aztán 3 évig desztillált vízben és csak ezután történt a mintavétel belőle. Dr. Zugiba nagyon meghökkent ennek hallatára. Ez tudományosan nem magyarázható, mondta. Majd szenvedélyesen hozzátette: Maguknak is meg kell valamit magyarázniuk nekem. Ha ez a minta egy halott emberből jön, hogy lehet az, hogy ahogy vizsgáltam a sejteket, azok még mozogtak és ütöttek? Ha az illető 1996-ban meghalt, hogy élhet a szíve még? M.W. ezek után felvilágosította dr. ZUgibat, hogy az analizált minta egy átváltoztatott ostyából (fehér, élesztőmentes kenyérből)származik és érthetetlen módon változott vérré és emberi hússá. Megdöbbenve a magyarázaton, dr. Zugiba azt mondta: „ Hogy hogyan és miért változik egy konszekrált ostya élő testté és vérré, azt a tudomány nem fogja tudni megmagyarázni-ez meghaladja a tudomány állását.”
Ezután dr. Ricardo Castanon Gomez elérte, hogy összehasonlíthassák a labor eredményeket a Lanciano-i csoda után történt laboreredményekkel, megint csak a minták eredetének elhallgatása mellett. A szakértők a két minta egybevetése után azt mondták, a két minta ugyanazon személytől származik. Mindkét minta tulajdonosa AB Rh + vércsoportú egyén volt, és olyan jegyeket hordoz, amely karakterisztikus egy Közép-Keleten született és élt férfire.
Csak az Isten különleges dolgaiba vetett hit ad elfogadható választ ezekre- az Istenbe vetett hit, aki azt akarja, hogy tudjuk, hogy az Oltáriszentségben valóban jelen van. A Buenos Aires- csoda egy különleges jel, melyet a tudomány is elismer. Ezáltal Jézus növelni akarja hitünket abban, hogy valóban jelen van az Oltáriszentségben. Emlékeztet arra, hogy jelenléte valós és nem csak szimbolikus. Csak a hit szemével láthatjuk őt az átváltoztatott kenyér és bor színe alatt. testi szemeinkkel nem láthatjuk, hiszen Ő megdicsőülten van jelen. Az Eucharisztiában Jézus lát és szeret minket és meg akar menteni minket.
(Insala mista)
