Az akasztói képkiállítás megnyitó beszéde
2011. március 19-én Akasztón tartottunk lelki napot és gyógyító összejövetelt. Az alkalom részeként a Faluház nagytermének oldalait - ahol a rendezvényt tartottuk -, körberaktuk festményekkel és grafikákkal. A kiállítás megnyitó szövegét - amit Kiss Joakim Margit művészettörténész mondott el - az alábbiakban közöljük:
Kedves Testvéreim! Kedves Barátaim!
Ahogy végignézek rajtatok, látom, hogy tele vagytok várakozással. Illő is, mert az Úr ajándékokat készített számotokra.
A 90-es évek közepén gyakran hallottam Emmanuel Nővértől Medugorjéban, hogy: Ti nem véletlenül vagytok most itt! Titeket egyenként az Úr hívott meg. Ez most is így van: Titeket az Úr hívott ide és ajándékokat készített számotokra. Többek között ezt a szép kiállítást, hogy gyönyörködjetek, és ez a gyönyörűség építsen és tápláljon benneteket. Nézzünk csak szét Sipos Gyula képei között.
Én szeretem az ő képeit, mert a Szentlélekről fest, mert Figyelő angyalt, Pihenő angyalt fest, máshol A lány, az angyal és a Szentlélek címen is látunk angyalt; Szent Ferenc madarairól szól és a Koronázásban, a Győztesben, a Keresztrefeszített címűben Jézus Krisztusról készít színes képeket.
Szeretem Sipos Gyula képeit, mert a Jelenés, a Küzdelem, a Kívülálló, a Vágyódás – mind-mind olyan témák, amelyekről az elmélkedő embernek vannak ismeretei. A Látó, a Zsuzsanna és mi vének, a Buli után – mind itt történnek körülöttünk és mibennünk. A Tisztítótűz lám azt mondja: „Megdobnak kővel, készítsd a rakétát” Rá van írva tollal a festett képre!
Szeretem a Márk evangéliumát, amely végigírja 4 képben, János keresztelésétől kezdve Jézus mennybemeneteléig az egész evangéliumot. Gondolják csak el! Odaírni egy nagy papírra ezeket a szavakat: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim? Majd végignézve a körülötte ülőkön csak ennyit mondott: Ezek az én anyám és testvéreim!” Én próbáltam ezt a módszert: nagy fekete papírra, fehér tussal, redisztollal, a földön hasalva írtam: „Ijessz meg engem, Istenem, Szükségem van a haragodra!” Ez József Attila istenes versei közül való
Aztán szeretem Sipos Gyula képeit: a misztikus kékjeit, a tűzpirosait, a messze világító sár-gáit Ezek az úgynevezett tiszta színek. Gondolják csak el! A színek intenzitása mellett belénk áramlik ezeknek a színeknek a tisztasága!,
Szeretem Sipos Gyula képeiben az odalehelt színeket, a fölülírt felületeket: vonal vonal hátán, ott látható egy ilyen a sarokban, Jézust ábrázolja. Szeretem a léptékváltásait. Itt van mögöttem egy ilyen: egy félalakba beleírva egy templomépület, Misszió a címe. Szeretem a merész rövidüléseit. Itt van egy keresztre feszítés az ablaksoron, láb felől ábrázolja Krisztust. Ugyan nem olyan szokatlan ez a festészetben, mégis nagyon merész! Mantegna ábrázolta így a halott Krisztust, a talpa felől nézvést.
Végül azért is szeretem Sipos Gyula képeit, mert amit átelmélkedett, azt meg is rajzolta, meg is festette. És ezeket az elmélkedéseket – képekben elénk tárva – átadja másoknak, nekünk.
Nem azt, amiből sok van, nem a maradékát, hanem önmaga legjavát. A kincseit!
Fogadják szeretettel!
/K.J.M./
