A Jordán partján
"Ha Jozsué történetét olvassuk, érdemes megjegyezni, hogy Józsué nem vágott át azonnal a Jordánon, amint megérkezett a partjára. Inkább, az Ígéret Földjét tartva szem előtt gondoskodott róla, hogy a nép három dolgot tegyen előbb. Azt hiszem, hogy ezek érdemesek arra, hogy a Megújulás jelenlegi helyzetére vonatkoztatva elgondolkodjunk rajtuk:
1. „Lássátok el magatokat élelemmel” (Józs. 1, 11)
Ezt úgy értelmezem, mint felhívást arra, hogy készüljünk fel és biztosítsuk, hogy legyen elegendő tartalékunk a csatára. Szerelkezzünk fel és bizonyosodjunk meg róla, hogy életünkben megalapoztuk azokat a szellemi(lelki) alapelveket, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy haladhassunk.Nem ebben a pillanatban kelünk át, hanem van egy rövid időszakunk, hogy felkészüljünk rá. Légy készen!!
2. Józsué kémeket küldött a nép előtt előre az ígéret földjére. Ők visszatértek mondván: „Az Úr az egész országot kezünkre adta.” (Józs 2, 24)
Oda kell figyelnünk azokra, akik már előttünk beléptek, és megízleltek valamit az Úr ígéretének beteljesüléséből, és hagynunk kell, hogy az ő tapasztalatuk táplálja hitünket és bátorítson minket. Ők alapvetően ezt mondják: "Isten ígéretei igazak, és a mieink lehetnek." Higgyél az Úr ígéreteiben!
3. Szentelődjetek meg, mert holnap az Úr csodát tesz körötökben. (Józs 3, 5)
Tisztítsátok meg az életeteket és törekedjetek az életszentségre! Ha nem szenteljük meg magunkat, a hatalmas csodák, amelyeket arra ad az Úr, hogy legyőzzük ellenségeit és megtisztítsuk a földet, saját pusztulásunk okaivá válnak a gőg, a bujaság, a kapzsiság és az evilági dolgok szeretete által. Tisztítd meg az életed!
Sokan évek óta a Megújulás és Isten egyházának szolgálatára adtuk magukat, és bár voltak gyümölcsök, legtöbbünk számára nem jött el az az aratás, amelyet reméltünk.
A sivatagi atyák egyike, Copres, elbeszéli, hogyan jöttek a szerzetesekével szomszédos földekről való emberek hozzá, mert a földjük alig kétszer annyit termett, mint amennyi magot elvetettek. Azt mondta nekik: „Ha van elég hitetek Istenben, még ez a sivatagi homok is gyümölcsöt fog teremni nektek.” Az emberek pillanatnyi habozás nélkül, kötényként használva ruhájukat, megtöltötték azt homokkal, és kérték, hogy áldja meg azt. Ezután elvetették a homokot a kukoricájukkal együtt, és a földjük azonnal rendkívül termékeny lett. Minden évben visszatértek a szerzetesekhez áldott homokért könyörögve és minden évben gazdag termésük volt.
Sokan közülünk a minket körbevevő szellemi sivatagra tekintünk és évről évre elcsüggedünk a szegény termés miatt, pedig az Úr azt mondja nekünk: „Ha van elég hitetek Istenben, még ez a sivatag is gyümölcsöt fog teremni nektek.
Egy új időszak
Az utóbbi idők pápáinak víziója volt a Pünkösd kultúrájának elterjesztése az egész Egyházban, amely alapvető hatással lesz a világra. XVI. Benedek pápa azt mondta, hogy bár XXIII. János pápa imája nem maradt megválaszolatlan, hanem mindaz, amit az új mozgalmakban látunk, visszafogottan bár, de egyfajta pünkösd az Egyház életében.
Kielégít téged egy „visszafogott” pünkösd? Míg hálásak vagyunk az eddigiekért, sürgetően várjuk, hogy a pünkösd tüze ragyogóan beborítsa az egész világot.
II. János Pál pápa beszélt úgy a megújulási mozgalmakról, mint az Egyház tavaszi időszakáról. A tavasz az az idő, amikor az új élet és remény jeleit megláthatjuk a telet követően. De nem akarunk a tavaszban maradni. A tavasznak a nyárhoz, a teljesen kifejlődött élethez kell elvezetnie, a gyümölcshöz és a bőséges aratáshoz, amihez a tavasz az előkészület.
Amikor Józsue a Jordán partján állt, sokkal nagyobb akadállyal került szembe, mint amikor Mózes kémjeként a sivatagot átszelte 40 évvel korábban. Nem csak egy nagy folyót kellett keresztülszelnie, de egy hatalmas áradó folyót. Azt gondolhatnánk, hogy amit 40 évvel ezelőtt elértünk a világban, az most sokkal nehezebb, szembesülve a bűn agresszív hirdetéseivel szemben, legyen az egyéni, vagy intézményesített bűn, amely oly hatalmas áradással elárasztja nyugati kultúránkat. De Isten ismeri mindennek az idejét, azt is, mikor kell kettéválasztani ezt a folyamot, amely már majd' átcsap a fejünk felett.
Ahogy a Jordán partján állunk, azt kérdezem magamtól, melyik generációhoz hasonlít az én nemzedékem. Ahhoz, akik 40 évvel ezelőtt megkapták az ígéretet, de visszafordultak, félve a kihívásoktól, vagy Józsue generációjához, akik hittek Isten ígéreteiben, alázatosak voltak és megtisztultak, és Isten természetfeletti erejében átmentek a folyón és beléptek örökségükbe elfoglalva a földet Istennek.
Szeretnék a gyermekeim és unokáim szemébe tudni nézni, és dicsőséget adva Istennek, mondani, hogy egy voltam azok közül, akik átjutottak, hogy így beléphessünk a nekünk készített örökségbe. Imádkozom, hogy Jézus Krisztus Urunk Istene, a dicsőség Atyja, adja neked a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerd Őt, hogy a világosodjon meg a szíved látása, megértsd, mi az a remény, amelyre Ő hív téged, mi az ő szentjeinek gazdag dicsőséges öröksége, mi az Ő mérhetetlen erejének hatalma, amelyet a benne hívőknek ád. (Ef.1.17-19.)"
Damian Stayne 2009.
(hagiosz.net)
