A nyomor szintjei - Manila
A Fülöp-szigetek Japán alatt helyezkedik el, Dél-Kínával szemben a Csendes óceánban. A Fülöp-szigetek valóban több sziget. A legnagyobb, ahol a főváros, Manila található filippínók által lakott. Európai gyaramat volt, de a jezsuiták már nagyon korán katolikus hitre téritették őket. Kina felé kreskedelmi bázisként és kikötőként szolgált, mert a kínai császárok a középkortól óta a saját országuk területére nem engedték be az európai kereskedőket. A Fülőp-szigeteket legalább 100 éve azonban elhagyták az európaiak, mert Honkong, Macao és Tajvan jóval gazdaságosabb lett számukra.
Fülöp-szigetek a világ harmadik legszegényebb országa. Fővárosa, Manila 7 milliós nagyváros. A lakosság közel fele, 3 millióan élnek a nyomornegyedekben, a bádog és barakk városrészekben. Csatornázás, vezetékes ivóvíz nincs. Mivel monszun-övezetben található, minden este hatalmas eső áztatja végig az utcákat. A várost átszelő folyó olyan fekete, mint a fáradt olaj, a belé ürített szennytől és az utcán folyó „csatornalé” is ide ömlik. Azonban fontos közlekedési útnak számít, mert kis tutajokon (2-3 farönk van összekötve) ezen a folyón szállítják a városban az élelmiszert. A mocskos víz keresztülfolyik a tutajon kuporgókon és a szállított zöldségeken.
De nem a bádogkunyhók lakói a legszegényebbek. Az utcákon lépten-nyomon jórészt ruha nélküli felnőttekkel és gyerekekkel találkozni. A felnőttek általában egyetlen, felismerhetetlen formájú rongydarabot tekernek a derekukra, a gyerekeken nincs semmi. Összes tulajdonuk egy 30-40 cm-es kartonpapír. Azon ülnek az út szélén, az az ágyuk, ha besötétedik. Nem koldulnak – minek, hiszen nincs, aki adjon, adni tudna valamit. Az utca piszkában élő bogarakat (jórészt csótányszerű) szedegetik össze. Az a mindennapi kenyerük. A gyerekek másfél-két évesen, ahogy tudnak járni, önállósulnak, maguknak kell a bogarakat és a vizet megkeresniük. A nagy részük éhenhal egyedül az utcán, de a felnőtteknek is előbb-utóbb ez a sorsa.
A különösen szerencséseket megveszik rabszolgának, cselédnek külföldre. Hatalmas lehetőség és öröm annak a gyereknek, akit el tudnak adni. Bárhová kerül a világban, mindenhol több esélye van az életre, mint itt. Sőt, a haza küldött pénzből az egész családnak lehetősége van élni.
A filippínók római katolikusok. Budhisták, taoisták és muzulmánok veszik körbe őket. Hitüket a legmélyebb odaadással gyakorolják. Hisznek az Atya jóságában. Bíznak szeretetében és nem zúgolódnak, nem sajnáltatják magukat. A világsajtóban csak nagypénteken szerepelnek, mert igen sokan embernél nagyobb kereszteket cipelnek a keresztúton és jónéhányan rá is kötöztetik magukat húsvét vasárnap hajnalig.
Kérdések, melyek felmerültek bennem:
Mi vajon tudunk ilyen őszinte bizalommal bízni a Teremtő jóságában nehézségek idején? Vagy morgunk, hogy drága a fűtés számla, nem jut minden kívánságunkra azonnal, nehéz a megélhetés.
Mennyi ételt pocsékolunk el és válogatunk, mi a friss és ízletes? Gondolunk-e arra hogy a konyhai szemetesvödrünkben lévő krumplihéj és egyéb maradék egy egész családot lakatna jól a világ egy másik táján?
Mennyire pazaroljuk a Föld javait, miközben másoknak az éhhalál jut?
Észrevesszük a szűkölködőket a környezetünkben és teszünk értük valamit?
Perjés Krisztina
