A görög ortodox "püspöki kar" elemzése a válságról
Görögország - amely néhány éve még Olimpiát rendezett -, legalább olyan válsággal kénytelen szembenézni, mint hazánk. Érdemes elolvasni a görög Szent Szin?dus levelét, amely elemzi a válság okait és igyekszik krisztusi válaszokat adni rá:
Görögországi Orthodox Egyház Szent Szinódusának felhívása
A Görögországi Orthodox Egyház főpapsága, amely október 5-8-án
összeült soros ülésére, kötelességének tartja, hogy a nyájhoz, Isten
népéhez, valamint minden nem közömbös emberhez forduljon az igazság és
a szeretet nyelvén.
Veletek élünk e súlyos és drámai időben. Mint ország, rendkívül súlyos
gazdasági krízissel kerültünk szembe, amely az emberek többségét a
bizonytalanság és a félelem érzésével tölti el. Nem tudjuk, hogy mit
hoz számunkra a holnapi nap. Nyilvánvaló, hogy Hazánk már nem szabad,
hanem ténylegesen a hitelezői irányítják (1). Tudjuk, hogy sokan
közületek azt várják, hogy az Egyház megszólaljon és állást foglaljon
azon eseményekkel kapcsolatban, amelyeknek mindannyian szemtanúi
vagyunk.
Az, amit ma Hazánk megél, precedens nélküli és megrendíti a
képzeletet. A szellemi, társadalmi és gazdasági krízissel lépésben
halad előre minden alapunk lerombolása. Hagyományunk eltörlésének és
megsemmisítésének kísérlete történik, annak, amit mindig Hazánk élete
alapjának tartottak. A társadalmi szférában berendezkedésünk és
jogaink megszüntetése folyik. Méghozzá mindezt a kormányzat soha nem
látott indokkal teszi: "E lépésekre hitelezőink kényszerítenek
bennünket". Tehát, mi, mint ország, gyakorlatilag beismerjük, hogy
megszálltak vagyunk és új (külföldi) kormányzóink akaratát
teljesítjük. Ezzel kapcsolatban felmerül a következő kérdés:
beavatkozási igényeik csupán a pénzügyi és szociális szférára
vonatkoznak-e, vagy kiterjednek Hazánk spirituális és kulturális
identitására és önállóságára is?
A kialakult helyzettel szemben minden értelmes emberben felmerül a
kérdés: korábban miért nem hoztuk meg azokat a kemény intézkedéseket,
amelyeket ma régóta szükségesnek neveznek? Társadalmi életünk mindezen
patológiái, amelyeket most oly nagy erőfeszítéssel igyekszünk
leküzdeni, miért nem orvosoltattak időben? Miért volt szükség arra
várni, míg eljutunk a mai kritikus állapotba? Hiszen államunkat már
több évtizede ugyanazok az emberek irányítják. Milyen politikai
célszerűségből indultak ki ők, tudván, hogy az országot a
katasztrófába vezetik, ma pedig biztonságban érzik magukat, mivel
csupán idegen akarat teljesítőinek vallják magukat? Ma olyan radikális
reformok zajlanak, amelyek a korábbi években felháborították volna
egész Görögországot, ma azonban alig találnak ellenállásra.
Gazdasági krízisünk a termelés és a fogyasztás közötti
egyensúlytalansággal kapcsolatos. Az általunk elérhető termelés lassú
tempója és azon magas életszínvonal között, amelyet megszoktunk.
Amikor a fogyasztás jelentősen meghaladja a termelést, a gazdasági
egyensúly elkerülhetetlenül a kiadások oldalára csúszik el. Hogy ezt
rendbe tegye, országunk kénytelen külső kölcsönökhöz folyamodni.
Amikor a hitelezők elkezdik visszakövetelni az adósságot, eljön a
krízis, azt pedig a csőd követi. De a gazdasági krízis, amely ma
Hazánkat sújtja és nyomorítja - csupán a jéghegy csúcsa. Ez egy másik,
spirituális krízis következménye és gyümölcse.
A fogyasztás és a termelés közötti aránytalanság nem csak gazdasági
kategória, hanem, mindenekelőtt, a spirituális törés mutatója. Az
erkölcsi krízis jele, amely mind a hatalmat, mind pedig a népet
elérte. Azé a hatalomé, amely nem volt képes felelősen viselkedni a
nép előtt, nem tudott vagy nem akart az igazság nyelvén beszélni,
hamis ideálokat propagált, elősegítette a korrupciót, és egyetlen
célja magának a hatalomnak a megtartása volt. A hatalom gyakorlatilag
a nép és Országunk valóságos érdekeivel szemben cselekedett.
Másrészről mi, a nép, szintén felelőtlenül cselekedtünk. Istenítjük a
gazdagságot, jóllakott és nyugodt életet keresünk, és nem vetjük meg a
csalást és a könnyű jövedelemszerzést. Minket már nem izgatott, hogy
mi folyik a világban és országunkkal. A szakszervezetek és a
társadalmi csoportok önkényes követelései jogaik betartására teljes
közömbösséggel párosult aziránt, hogy mindez milyen hatást fejt ki
társadalmunkra összességében, és ezek jelentős mértékben hozzájárultak
ahhoz, hogy a mai helyzetbe jutottunk.
A spirituális krízis lényege az élet értelmének hiányában és az
embernek az egydimenziós jelenben való leragadásában, egocentrikus
önimádó ösztöneinek fogságában található. Ez jövő, eszmék és víziók
nélküli jövő. Unalomra és monotonitásra ítélt jelen. Az életnek a
születés és a halál két eseménye közötti ideiglenes időszakba való
átfordulását jelenti, amelynek egy ismeretlen tényezője van: mennyi
idő telik el közöttük. Ilyen perspektívában a céltalan mindig verseng
az értelmetlennel, és ezek következtében mindig a tragikus győz. És
akkor a kérdés: "Fiam, miért fogyasztasz kábítószert?" kérdésre azt a
választ hallod: "Mondjátok meg, miért ne fogyasszak? Nem reménykedem
semmiben, nem várok már semmit. Egyetlen örömöm ez a kábítószer". Mi
pedig ahelyett, hogy megtalálnánk az élet értelmét, a gazdagságra,
komfortra, jólétre törekszünk. De amikor a fogyasztáson kívül nem
létezik semmilyen más életcél, amikor az anyagi jólét és annak a
környezet felé való demonstrálása az egyetlen módjává válik a
társadalmi elismertség elnyerésének, akkor a romlottság (2) az
egyetlen lehetséges életmóddá válik, ellenkező esetben, ha nem romlasz
meg, akkor butának tűnsz fel. Így gondolkodtak és tettek sokan, mi
pedig eljutottunk odáig, hogy nem csak a hatalom emberei romlottak
meg, hanem a nép többsége is. Az örök kérdést, Dosztojevszkij
dilemmáját: "Szabadság vagy boldogság" annak teljes tragikusságában
éljük meg. A látszólagos jólétet választottuk, de elveszítettük a
szabadságot, mégpedig nem csak személyes szabadságunkat, hanem Hazánk
szabadságát is. Ma az ember (lehetséges, jogosan) remeg jövedelme
csökkenésének még a gondolatától is, de alig nyugtalanítja, hogy az
állam nem fordít megfelelő pénzt az oktatásra. Nem aggódik gyermekei
miatt, akik különféle függőségekben hunynak ki, nem aggódik az emberi
személyiség és élet elértéktelenedése miatt. Ez a mai krízis valódi
értelme és a gazdasági nehézségek forrása, amelyeket oly kegyetlenül
kihasználnak a "világ irányítói".
A Szent Szinódus ülésén mi, a ti lelki atyáitok, kritikusan
viszonyultunk saját tetteink iránt és szeretnénk magunkra vállalni a
felelősséget és megtalálni a mostani krízisben saját hibánk mértékét.
Tudjuk, hogy elkeserítettünk benneteket, lehetséges, hogy kísértésbe
is vittünk titeket. Nem reagáltunk azonnal és hatékonyan a klérus
magatartására, amely megsebesített benneteket. Azok, akik szeretnék
megszakítani a nép és az Anyaszentegyház kapcsolatát, kihasználták a
valódi és kitalált botrányokat, igyekeztek lerombolni az Egyház iránti
bizalmatokat.
Szeretnénk nektek elmondani, hogy az Egyház rendelkezik a fogyasztás
kultuszának ellenmérgével - ez az aszkézis. Míg a fogyasztás -
zsákutca (hiszen az életnek nincs benne értelme), addig az aszkézis -
út (hiszen a valódi élethez vezet). Az aszkézis célja - nem az
élvezetről való lemondás, hanem az élet mélységgel és tartalommal való
megtöltése. Hasonlít a sportoló edzéséhez, amely elvezeti őt az érem
megszerzéséhez, ez az érem pedig semmi más, mint a halált legyőző
élet, a szeretettel gazdagított élet. Az aszkézis a felesleg
rabságából a szabadságba vezető út. Azon rabságból, amely nevetség
tárgyává tett ma bennünket.
Nyugtalanít bennünket oktatásunk állapota, mivel a mai oktatási
rendszer a tanulóra nem személyiségként, hanem számítógépként tekint.
Egyetlen funkciója - az információ "feltöltése". A tanuló
személyiségét egyáltalán nem veszi figyelembe. Gyermekeink joggal
vetik el az ilyen oktatást. Ezért nyugtalanít minket a készülő újabb
középiskolai reform. Elismerjük, hogy a tankönyvek összeállítása - az
állam felelősségi szférájába tartozik, de tartalmuk érint minden
állampolgárt, akik közül sokan várják az Egyháztól, hogy felemelje
alázatos hangját ebben a kérdésben.
Azt szeretnénk, hogy minden templomunk nyitva álljon a fiatalság
előtt. Azokat az egyházközségeket, amelyek ezt megtették, számtalan
értelmet és reménységet kereső fiatal keresi fel.
Tudjuk, hogy tőlünk, lelkipásztoraitoktól hősies Egyházat vártok, élő
és prófétikus szót, a fiatalságnak aktuális igehirdetést, amely
ugyanakkor nem elvilágiasodott, kompromisszum nélküli, szabad és erős.
Olyan Egyházat, amely nem fél ellenállni e világ bűnös rendszereinek,
még akkor sem, ha ez üldöztetéshez és vértanúsághoz vezet.
Az Egyház az egyetlen olyan intézmény, amely képes az ember mellé
állni és támogatni őt. De az Egyház - mi vagyunk mind, és ebben van az
Ő és a mi erőnk is. A lelkipásztorok és a nyáj egységét mindenek előtt
a "világ kormányzói" kívánják lerombolni. Tudják, hogy ha legyőzik a
pásztort, könnyen szétszórják és rabságba hajtják a nyájat.
Emlékezzetek a történelemre: mindenhol, ahol Istennel harcoltak, a
csapás végső célja az ember volt, és annak teljes leállatiasítása.
Ellenkezőleg, Isten emberré válása az ember legnagyobb
felmagasztalása. Az Egyház nem az állam ellen lép fel, hanem azok
ellen, akik mögötte állnak, megpróbálván megfosztani bennünket
reményünktől és eszményeinktől. Emlékezzetek, hogy számos közgazdász
értékelése szerint ezt a krízist művi úton váltották ki, azért, hogy
eszközzé váljon azon erők világuralmának elérésére, amelyeket nehéz
emberszeretettel gyanúsítani.
Krisztus Egyházának van álláspontja a mai kritikus helyzettel
kapcsolatban, mivel nem szűnt meg a történelem és az emberiség
részének lenni. Az Egyház nem hunyhat szemet semmilyen igazságtalanság
felett, hanem késznek kell lennie a tanúságtételre és a vértanúságra.
Tudjuk, hogy az emberek körülöttünk éheznek és szükséget szenvednek,
lelküket pedig gyakran eltölti a kétségbeesés. Tudjuk, mivel az első
hely, amelyet a remény és az értelem keresése során felkeresnek, az a
templom. Célunk és feladatunk, hogy az egyházközségek olyan központtá
váljanak, amelyeken keresztül a lelkipásztori gondoskodás eléri és
átfogja az egész társadalmat.
Úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk a társadalmi problémák elemzésének
központját, hogy ne csak szemléljük, hanem sikeresen küzdhessünk azon
nehézségekkel szemben, amelyeket a jelenlegi krízis váltott ki.
Feladatunk - hogy oly módon fejlesszük ki minden egyházközség
jótékonysági tevékenységét, hogy ne maradjon egyetlen ember sem, aki
ne kaphatna egy tányér ételt. Tudjátok, hogy az Egyház e tekintetben
hatalmas munkát folytat. Tudjátok, mivel sokan közületek munkátokkal
vagy anyagi segítségetekkel támogatjátok egyházközségeink
erőfeszítéseit. Arra kérünk titeket, hogy álljatok közelebb
egyházközségetekhez, hogy együtt képesek legyetek támogatni egymást e
nehéz időkben.
Népünk korábban is találkozott a szegénységgel és az éhínséggel, de
kibírta és győzedelmeskedett, mivel rendelkezett eszményekkel és
értékekkel. Mind együtt képesek vagyunk segíteni az egyénnek, az egy
pedig mindenkit támogathat. Isten nem gyáváknak teremtett bennünket,
hanem megadta nekünk az erő és a szeretet szellemiségét. E szellemmel
eltelve, hibáinkat tudatosítván, egységesüljünk nagy családunk,
Egyházunk mellett az élet értelme és a szeretet keresésében, és akkor
túl fogunk jutni e nehéz megpróbáltatásokon.
A Görögországi Orthodox Egyház Szent Szinódusa
A görög eredeti szövege:
http://www.ecclesia.gr/greek/holysynod/
