"Miért támadnak engem?" - Benedek pápáról és az egyházról
Joseph Ratzingert megválasztása óta, az Egyházon kívülről és belülről is, egyre erősödő támadások érik. Egy láthatatlan kéz szervezi ezt? Két, az Egyesült Államokban, nyáron megjelent könyv, elemzi azt a kíméletlen támadássorozatot, mely különböző oldalakról, XVI. Benedek pápa ellen irányul, pápasága kezdete óta, s mely az elmúlt nyáron tetőzött.
Az olasz Vatikán szakértők, Paolo Rodari és Andrea Tornielli mélyrehatóan elemzik azt a tucatnyi támadást, mely Benedek beszédeit és tetteit követte, kezdve a Regensburgi beszédtől a Zsinat előtti latin liturgia engedélyezéséig, a Lefebvrista püspökök excommunikációjának a megszüntetésétől a kondomnak, mint az AIDS elleni ’megfelelő védelem’ propagálásának az elitéléséig, az anglikánok visszafogadásától a Katolikus Egyházba, a pedofil botrányig. Rodari és Tornielli pontosan rekonstruálja ezeket az eseményeket, és eddig ismeretlen okokra is rámutatnak. Azt a következtetést vonják le, hogy a támadásoknak három típusa különböztethető meg, s ezek mögött három különböző ellenség áll.
Az első és legfőbb ellenség, a külső. Ezek mögött azok állnak, akik ellenségesek a Katolikus Egyház És annak főpásztora iránt.
A második csoportba tartoznak azok a katolikusok, köztük nem kevés pap és püspök, akik úgy látják, XVI. Benedek akadályozza elképzelésüket, hogy modernista módon megreformálják az Egyházat
Végül, a harmadik csoport, azok a vatikáni hivatalnokok, akik támadhatóvá teszik a pápát, ahelyett, hogy segítenének neki, akár mert nem képesek többre, akár tudatlanságból, vagy éppen ellenállásból.
Nem valószínű, hogy ezt a három frontvonalat egy helyről vezényelnék. De ez nem azt jelenti, hogy nem egyesíti őket a közös ok és cél, a keserű, koncentrált támadásra a mostani pápa ellen. De a könyv szerzői szerint, az is igen fontos, hogy maga Benedek pápa hogyan értelmezi ezeket, az ellene intézett támadásokat. A papság évét bezáró szentmisében június 11.-én mondott beszédében Benedek pápa is utalt az ellenségre: "Várható volt, hogy a papság új fényben való felragyogása nem fog tetszeni az ’ellenségnek’ hiszen inkább a papság eltűnését kívánta volna látni, mint ahogyan Istent is ki akarja űzni a világból. S ezért történt, hogy a papság szentségének az örömteli évében napvilágra kerültek a papság bűnei is. különösen a kicsinyek ellen elkövetett bűnök, melyekkel a papok, akiknek feladata lenne kinyilvánítani Isten jóságát, ezt a visszájára fordították.” Majd a következőket mondta Fatimában április 11.-én: "Az Egyház és a pápa elleni támadások nem csak kívülről jönnek…. Az Egyházat a legsúlyosabb támadás nem kívülről éri, hanem az Egyházon belül elkövetett bűnökből származik. S az Egyháznak újra meg kell tanulni a bűnbánatot és el kell fogadnia a megtisztulás útját.” S ebből már láthatjuk, hogy Benedek pápa számára, még a borzalmas 2010-es év is, a kegyelem éve volt, csak úgy mint az előzőek, minden Egyház és pápa ellenes támadásukkal. Számára mindez egyet jelent: A bűn következménye a megpróbáltatás, és éppen ez mutat rá, hogy mennyire szüksége van az emberiségnek a megváltásra. S a megváltás egyedül Istentől jön, és az Egyház nyújtja a papok által kiszolgáltatott szentségek által.
S éppen ezért – magyarázza a Pápa, –Isten elutasítása igen gyakran egybeesik a papság elleni támadással, s ez elsősorban a cölibátus támadásában nyilvánul meg. Tavaly június 10.-én a papság évének bezárásakor, Benedek pápa azt mondta, hogy a cölibátus a föltámadott élet, az új teremtés elővételezése. Annak jele, hogy Isten van, hogy Isten fontos az én életemben, és hogy Istenre építhetem az életemet és jövőmet. S ezért – folytatja a Pápa a cölibátus nagy botrány. S nem csak ma, egy olyan világban, amikor Isten nem fontos, hanem magában a kereszténységben is, melyben nem Istenre tekintünk,mint a jövőnkre, melyben e-világ önmagában elegendőnek tűnik” Joseph Ratzinger, – XVI.Benedek Pápa ismételten mondta, hogy pápaságának elsődleges és sajátos célja Istent jelenvalóvá tenni a világban, ezt különösen is hangsúlyozta a világ püspökeihez írt levelében. (2009. márc. 10)
Mindenképpen összefügg az Isten-kérdés és a papság,a a papi cölibátus kérdése. S erre hivatkozik Benedek pápa is állandóan. Például, 2006 végén, Németországban, Regensburgban tartott előadásán, miután kifejtette, hogy a Nyugat nagy problémája, hogy megfeledkezett Istenről, azzal folytatta, hogy a papság legfőbb feladata pedig Istent közel hozni az emberhez. De a pap ezt csak akkor tudja megtenni, ha ő saját maga Istentől jön, ha Istennel és Istenből él. S a cölibátus ennek a teljes átadottságnak a jele. "
Teljesen pozitivistává vált világunkban, ahol Isten mint hipotézis jelenik csak meg, s nem konkrét valóságként, szükség van arra, hogy a lehető legkonkrétabb, legradikálisabb módon Istenben pihenjünk meg. Olyan tanúságot kell tenni Istenről, mely megmutatja, hogy örömmel dönt Isten mellett, örömmel fogadja be Istent, mert Istenben találja meg önmagát. "
Ezért nem meglepő, hogy pápává választása előtt Ratzinger már az Egyház reformjára szólított, melyet a ’szmog-tól’ való megtisztítással kell kezdeni. "
S ezért nem meglepő, hogy meghirdette a papság évét, hogy életszentségre vezesse a klérust. Nem meglepő, hogy pápaságában olyan fontos kérdés a liturgia. A pap a liturgiáért él. A papot tette képessé Isten arra, hogy megterítse Isten asztalát az ember számára, hogy azon átadja neki testét és vérét, megajándékozza valódi jelenlétének drága ajándékával.
A szentmise ősi rítusának engedélyezése, a Lefebvrista püspökök kiközösítésének feloldozása, az anglikán közösség tradicionalista rétege visszafogadásának lehetővé tétele, mind ennek a tervnek a része. S hát mindegyik azonnal támadást váltott ki.
Kitapintható valami luciferi tisztánlátás, mely egyesíti a támadásokat a mostani pápaság ellen. Valóban, mintha „egy láthatatlan kéz” munkálkodna a háttérből a támadókon keresztül. Egy kéz, egy értelem, mely mintha ismerné Benedek terveit, és ezért azonnal képes támadni is .
Márk evangéliumában, Jézus életét kíséri a messiási titok, mely el van rejtve a tanítványok szeme elől is. De nem az „ellenség” elől. A sátán az aki azonnal felismeri Jézusban a Messiást, és támadja. A mai támadások paradoxonja éppen az, hogy csökkenteni, elnémítani akarnák az Egyházat, s helyette éppen a lényegre mutatnak rá, hogy az Egyház a megbocsátó Istennek a háza.
"Szent Bonaventurának, aki egyike volt Szent Feren első követőinek, s az általa alapított rend első elöljárója, az volt a mellékneve: szeráfi doktor. S hát ezt mondhatnánk Benedek pápáról is, a miatt, ahogyan ő vezeti az Egyházat a viharokon át .Márciusban erről a szentről, akit behatóan tanulmányozott fiatal teológus korában, tartott tíz katekézisben beszélt Ratzinger az „Egyházon belüli ellenségről” is. Azok felé, akik pusztán az Evangéliumra építve akarnának egy radikális, a kontextusokból kiszakított új, spirituális Egyházat, hierarchia és dogmák nélkül, XVI. Benedek azt mondja, hogy a spiritualizmustól egy rövid lépés az anarchia. „Az Egyház mindig a bűnösök Egyháza és mindig a kegyelem helye”. Fejlődik, bontakozik, de mindig csak a hagyomány folyamatosságában.
Azok felé pedig, akik az Egyház reformját a parancsok és parancsnokok új struktúráira akarnák alapozni, azt mondta: a kormányzás nem puszta cselekvés, hanem mindenek előtt gondolkodás és imádság, azaz, a lelkek vezetése, megvilágosítása, Krisztushoz vezetése.
A Benedek pápát érő támadások, éppen azt bizonyítják, - a számára elsősorban, - mekkora a tét, amikor arra hívja a mai embert, a nem hívőt is, éljen úgy, mintha lenne Isten.
(15.6.2010)
Sandro Magister ROMA, 2010 Szeptember 3.
