A nők és a fiatalok stresszelnek legtöbbet
Korunkban kiemelkedő egészségveszélyeztető hatással bír a fiatalok egzisztenciateremtése, illetve a nők kettős leterheltsége: a stressz ugyanis ma a huszonéveseket és a nőket sújtja leginkább, legalábbis a Nagy stresszkutatás című internetes felmérés adatai szerint. A stresszel szembeni legerősebb védőfaktort a szeretetteljes kapcsolatok, a helyes életmód és az otthoni munkamegosztás jelentik, a gyógyításban pedig az ember egészét figyelembe vevő szemlélet vezethet eredményre – állítja a pszichológus.
Mintegy százezren töltötték ki hazánkban az egyik internetes portál stresszfelmérését, s ez alapján megrajzolhatóvá vált Magyarország stressztérképe is. A kutatás során az aggódási hajlamot és a stressztűrést vizsgálták anonim, online kérdőíves módszerrel, és az eredmények szerint az ország nyugati fele a kiegyensúlyozottabb régió. A stressztérkép egyébként meglehetősen egybevág a Hungarostudy 2006 egészségvizsgálat során kirajzolódott depressziótérképével, amely pedig a munkanélküliségi térképpel volt összhangban. A Hungarostudy egyik kutatója kérdésünkre megerősítette: az alacsony depressziós szint együtt szokott járni a magas stressztűréssel.
„A legerősebb stresszfaktorok egyike a bizonytalanság, különösen az egzisztenciális bizonytalanság, ami a gazdasági válság idején törvényszerűen megnő” – mondta el kérdésünkre Milanovich Dominika pszichológus, az internetes kutatás eredményeit elemző kutatók egyike. Ennek megfelelően a legnagyobb aggódási hajlam a passzív, de aktív korú csoportokat, így a háztartásbelieket és a munkanélkülieket sújtja. A kilátástalan jövő ugyanennyire nyomasztja a diákokat is, méghozzá az elhelyezkedési nehézségek, a „kapunyitási pánik” következtében. Korábbi Hungarostudy-kutatások arra is rámutattak: nálunk a kóros stresszt fokozza a munkahelyi előmenetel vagy éppen az állásmegtartó képesség kontrollálhatatlansága is, azaz hogy az emberek úgy érzik: nem a teljesítményüktől függ a boldogulásuk. „Általában véve is elmondható, hogy a bizonytalanság, a viszonyok átláthatatlansága az egyik leghátráltatóbb tényező a stressz leküzdésében” – teszi hozzá Milanovich Dominika.
A magas iskolai végzettség védőhatása már csak a nagyobb létbiztonság miatt is biztosra vehető, de nem minden területen érvényesül egyformán. A kutatás szerint egyébként a leginkább stressztűrő emberek a személy- és vagyonvédelemmel, a marketinggel, az információtechnológiával összefüggő területen dolgoznak. A pszichológus szerint ezeknél a foglalkozásoknál alapfeltétel a jó stressztűrő képesség, ami a szakma gyakorlása során csak tovább erősödik.
A stressztűrés Budapesten a legjobb, a kutatók szerint azért, mert a fővárosiak hozzászoktak a nagyvárosi terheléshez, míg az aggodalmaskodás Vas megyében a legalacsonyabb, a stressztűrésük viszont kiemelkedően gyenge.
Érdekes a nemek szerinti megoszlás is, hiszen a kutatás szerint a férfiak feleannyira aggódnak, és kétszer olyan jól tűrik a stresszt, mint a nők. „A nők stressz-szintjének növekedése elsősorban a munkavállalással, illetve a család és a munka összeegyeztetésének nehézségeivel függ össze, különösen Magyarországon” – hangsúlyozza Milanovich Dominika. Mint azt egy ízben Matos Lajos szívgyógyász is kifejtette lapunknak, az infarktus, a szívroham, az agyi katasztrófa és a többi szív- és érrendszeri betegség ma a nők 53 százalékát, míg a férfiak 45 százalékát érinti. A nők mindazokat a tüneteket, stresszbetegségeket produkálják, amelyekkel a munka, a karrier világa korábban főleg a férfiakat sújtotta. A nőknek ma több fronton kell egy- szerre helytállniuk, és ez a helyzet kimutathatóan megviseli az egészségüket is. A magyar társadalomban máig erős a tradicionális nemi szereposztás szerinti gondolkodás, jóllehet az egykeresős családmodell ideálja a férfiakra ró rendkívüli terheket, ugyanakkor a kétkeresős családmodell kényszere a nők feladatait sokszorozza meg. A megoldás az otthoni munkamegosztás lehet – hangsúlyozta a korábbiakban Kopp Mária. A Hungarostudy-kutatások eredményei szerint azok a férfiak, akik a gyerekek körüli otthoni teendőkből kezdettől kiveszik a részüket, jobb kapcsolatot alakítanak ki gyerekeikkel, családtagjaikkal, és kimutathatóan jobb egészségnek örvendenek, tovább élnek az átlagos élettartamnál. „A stresszel szembeni legerősebb védőfaktor a szeretetteljes emberi kapcsolatok megléte, ezek biztosítják leginkább a megküzdési képességet” – hangsúlyozza Milanovich Dominika.
Ide kapcsolódik a „magyarországi egészségparadoxon”-ként emlegetett jelenség is: sokkal rosszabb lelki és testi egészség jellemzi a magyarokat, mint amit az ország gazdasági fejlettségi mutatói indokolnának. Ennek oka a krónikus, azaz kóros, folyamatos stressz, amelynek előidézőjeként a magyarokra különösen jellemző bizalmatlanságot, a rosszhiszeműséget, a rivalizálást, a normakövető magatartás és a társas támogatás hiányát, valamint a túlzottan anyagias értékrendet szokták megnevezni. Milanovich Dominika szerint óriási probléma a magyar társadalom erős materializmusa, mert így nagyon nehéz megelégedettséget elérni, még a felső jövedelmi rétegekben is.
A kutatás alapján viszonylag kevés adat áll rendelkezésre, ebből speciálisan magyar vonásokat nehéz meghatározni. „Azt nyugodtan lehet állítani – és ezt a legkülönbözőbb kutatások is alátámasztják –, hogy a kelet-közép-európai régió a főleg testi tünetek formájában megjelenő, pszichoszomatikus stresszbetegségekben eléggé az élen jár a nyugati országokhoz képest. Ezt nem is maga a túlzott stressz, hanem az arra adott helytelen válaszok idézik elő, az önpusztító magatartásformák, amit röviden rossz »megküzdési stratégiának« neveznek” – mondja a pszichológus. – Hozzáteszi: a stresszkezelő képességünk elsősorban az önismeretünkön és a konfliktuskezelő képességünkön múlik, ami tanult mintán alapul ugyan, de fejleszthető, korrigálható. Egy Anna Freudnak tulajdonított mondás szerint soha nincs késő ahhoz, hogy boldog gyermekkorunk legyen.
A pszichológus szerint a nemzetkarakterológiánkon is változtatni kellene, amiben a médiának kitüntetett szerepe lehet. A magyarok legendás depressziója, pesszimizmusa, ha sokat sulykolják, önbeteljesítő jóslatként is működik, ehelyett el kellene kezdeni tudatosan a pozitívumokra koncentrálni, erre történnek már biztató lépések. Minden attól függ, mihez viszonyítunk, ezt hívják relatív deprivációnak, ami azt jelenti, hogy a megfosztottság érzése viszonyítási alap kérdése is. Magyarországon a rendszerváltás után például nagyon megugrottak a jövedelmi egyenlőtlenségek, ami kimutatottan a depresszió növekedéséhez vezetett.
Az életkori bontás szerint a fiatalabbak, így a 18 év alattiak, és különösen a – vélhetően az önálló életük megteremtésén fáradozó – 19–34 éves férfiak és nők bírják nehezen a stresszt, aggodalmaskodnak a legtöbbet, a 60 év fölöttiek viszont a legjobb mutatókkal bírnak. Nehéz megállapítani, hogy életkori sajátosságról, nemzedéki különbségekről, esetleg mindkettőről van-e szó. Az életkorral előrehaladva részesei lehetünk egy poszttraumás növekedésnek, azaz a kritikus életesemények hatására az ember világszemlélete jó esetben kiforrottabbá válik, az élete vége felé haladva letisztul az értékrendje, mélyülnek a közelebbi kapcsolatai, nagyobb önismeretre tesz szert – magyarázza a szakember. Elődeink komoly tiszteletet érdemelnek, hogy túlélték a viszontagságos 20. századot, másrészt viszont, ha más formákban is, de jelen van egy erőteljes stressz a mai világban is, részben az információs robbanás miatt, hiszen megsokasodtak a ránkzúduló, feldolgozandó ingerek.
Gazdasági válság idején mindig megugrik a stressz-szint, ez korábban is így volt, a harmincas évek világválságát az Egyesült Államokban például komoly öngyilkossági hullám kísérte. Milanovich Dominika szerint most is érzékelhető a különböző stressz-, illetve pszichoszomatikus betegségek számának megnövekedése. Előrelépésnek tekinthető, hogy a tradicionális orvosi diszciplínában is kezd megerősödni a holisztikus szemlélet, miszerint a testet és lelket együtt kell gyógyítani, hiszen sokszor pszichés okok is eredményeznek rendellenes testi tüneteket. Ennek megfelelően hazánkban is egyre inkább kezd a pszichológia, pszichiátria és a szakorvosi ellátás a gyógyításba integrálódni.
(Makki Marie-Rose, Hetek)
