Küzdelmes idők – a 2011. évi „vezérige” alapján
Hosszú évek óta szokásom, hogy minden új év kezdetén imádságban kérek egy szentírási igét, mintegy vezérfonalként az Úrtól arra az évre. Eddig még mindig bevált ez a módszer, és sok segítséget nyújtott nekem minden évben, hogy jobban érthessem Isten akaratát.
Erre az évre a Számok könyvének (Mózes IV. könyve) végéről kaptam egy igét, abból a részből, amikor az izraelitáknak – még az Ígéret földjére való bevonulás előtt – meg kell küzdenie a midianitákkal (mádiánitákkal). Ez a nép ellenséges volt a választott néppel szemben, és többféle módon is el akart vele bánni. Királyuk arra kérte Bálám prófétát, hogy átkozza el Izraelt – azaz szellemi, lelki úton akarta megrontani őket. Ez nem sikerült, mert nem volt bűn a népben (amibe az átok, a rontás „belekapaszkodhatott” volna). Ezután odaküldték a midianiták lányaikat és asszonyaikat, azok elcsábították az izraelita férfiakat és belevitték a bálványimádás bűnébe is – így aztán már sikerült megrontani őket. Ekkor adta az Úr azt a parancsot Mózesnek, hogy számoljon le a midianitákkal (azaz a bűn forrásával).
Mielőtt magára a kapott szentírási szövegre rátérnék, el kell ismernünk, hogy a fent ismertetett helyzet alkalmas arra, hogy leírja a mi állapotunkat is. Nem tagadhatjuk, hogy népünket, nemzetünket bűnök terhelik, szellemileg, lelkileg leuralt állapotban van. Egyházunk sem mentes ezektől, és személyesen mi is Isten irgalmára szorulunk. Helyes és jó dolog, ha felismerjük és elismerjük ezt, hiszen Isten azt akarja, hogy lássuk a valóságot, saját helyzetünk valódi állapotát.
Az is nyilvánvaló, hogy az „Ígéret földje” még csak előttünk áll. (Annak idején többször írtam az előttünk álló „Fordulatról” - lásd a Szeretet titkai című könyvet és a Magyarországról szóló könyv-ciklust -, és hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy a Kárpát-medence mintegy Kegyelmi Kehely és Menedék és a Szeretet földje legyen, de ezért még nagyon sokat kell dolgozni! Még le kell küzdenünk a mi saját midianitáinkat – elsősorban a szívünkben, de környezetünkben is, Jézus Krisztus tanácsai szerint -, és még be kell vonulnunk az Ígéret földjére. Ezt a munkát végezzük mi is évek óta. És mit kell most tennünk?
„Ezer-ezer embert válasszatok ki, és küldjetek hadba Izrael minden törzséből.” (Szám 31, 4)
Mi mindent jelent számunkra ez a mondat?
- Az első, ami rögtön szembetűnik, az a szervező munka szükségessége. Meg kell győznünk az Egyházat (az új Izraelt), illetve a vallásos, hívő embereket, hogy vállalják el ezt a testi-lelki küzdelmet, imát, szervezést egyházunkért és hazánkért. (Tudom, hogy most is sok komoly imaharcos él közöttünk, de kevesebb, mint amennyire szükség van.) Munkatársakat kell találnunk, akik segítenek a „toborzásban”, imában, jó példában elöl járva, áldozva erre idejükből, lelki, anyagi erőikből. Akik hisznek Isten újjáépítő művében, a Szeretet földje víziójában, és készek ezért áldozatot is hozni. „Ki kell választanunk” embereket, ami azt jelenti, hogy biztatni, segíteni kell őket, hiszen minket is így választott ki Isten erre a feladatra.
- „Minden törzsből” kell, hogy legyenek emberek. Ez azt jelenti, hogy minden keresztény felekezethez tartozó emberre, de minden jóakaratú emberre is nagy szükség van, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül! (Az ezer-ezer, ami a 12 törzsből összesen tizenkét ezer ember, szimbolikus szám, ami a teljességet jelenti – a Jelenések könyvében az „Új Jeruzsálemnél” újra olvashatunk erről -, az egész Izraelt átfogó egységre mutat.) Lehet, hogy vannak közöttünk dogmatikai nézetkülönbségek – de imában és szeretet-szolgálatban mégis felekezeti különbség nélkül összefoghatunk minden emberrel. Így kell lennie, mert csak így tudjuk lélekben átölelni egész hazánkat, a társadalmi-politikai-vallási-kulturális-természeti… élet egészét.
- Meg kell tanulnunk használni Istentől kapott harci eszközeinket. „Álljatok ellen a gonosznak, és megfut előletek” – tanítja a Biblia. A bűn elleni küzdelemben az aszkézisre éppúgy szükség van, mint Isten kegyelmi ajándékaira. Ezért kérnünk kell az erőt a fegyelmezett élethez, de kérnünk kell a Szentlélek ajándékait, adományait és karizmáit is a győzelemhez. (És persze az angyalok és szentek segítségét is.) Mivel „hadba kell mennünk”, azért bátraknak kell lennünk és teljes bizalommal kell hinnünk Isten segítségében. Ő mellettünk áll – ahogy eddig is tette a mi missziós szolgálatunkban is -, és amikor hitben kilépünk és cselekszünk, akkor beteljesül rajtunk a szentírási ige: „Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.” (Mk 16, 20)
Sokat kell még elmélkedni az ezévi igén (is), hogy annak teljes értelme világos legyen előttünk. Folyamatosan törekednünk kell a mélyebb megértésre és megvilágosodásra. Isten ilyen módon akarja velünk elsajátíttatni a krisztusi gondolkodást és cselekvést. Ahol a világ gyűlölködéssel, kiszorítással ér célt, ott nekünk szeretettel és befogadással kell küzdenünk. A világ megértő a bűn iránt, és közömbös a bűnös felé – nekünk viszont el kell utasítanunk a bűnt, de szeretni kell a bűnöst. A világ pénzzel és hatalommal akar Bábelt építeni, nekünk viszont pénzből és hatalomból van a legkevesebb – igaz, hogy a Szeretet földje nem hatalmi központ és nem is a múló dicsőség emberi emlékműve, de nem is valami új lelkiségi irányzat, aminek külön rítusai lennének. A Szeretet földje – Isten országa közöttünk – egy olyan „vízió”, amely által Isten a vallási, felekezeti, politikai különbségek félretételével akar inspirálni, bátorítani minket.
Biztos, hogy küzdelmes év vár ránk. Már itt vannak a természeti csapások, a gazdasági válság, a kulturális és morális válság, és persze az egyházi válság is. Nem születnek meg a gyerekeink, miközben meghalnak szeretteink. Körül vagyunk véve ellenségeskedéssel, belül meghasonlás támadt köztünk – akárcsak Mózeséknél a pusztában. Isten azonban azt mondta: „Ezer-ezer embert válasszatok ki, és küldjetek hadba Izrael minden törzséből.” Így kezdődött a pusztában felnevelődött nép harci kiképzése, hogy aztán bevonulhassanak az Ígéret földjére…
Kalandra fel!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
2011.01.03
