A Szeretet földje víziójának kibontakozása
Nemrégiben egy fiókban véletlenül rábukkantam egy 1993-as plakátra, amin a helyi művelődési házban havonta szervezett ingyenes családi napot mint „Szeretet földje családi nap” hirdettük. Már el is felejtettem, hogy milyen régen kezdődött el életemben a Szeretet földje víziójának megélése és kibontakozása!
Arra gondoltam, hogy talán tanulságos lesz ezt röviden leírni, mert ez jó példa arra is, hogy Isten küldetése életünkben hogyan bontakozik ki lépésről lépésre.
Világi szemmel nézve sikerült egy fordított karriert befutnom: művelődési ház igazgatóból küzdöttem le magam – több lépésben -, senkivé. Azt remélem viszont, hogy Isten műve szempontjából ez előrelépés volt: az egyre nagyobb kiszolgáltatottságba, de az egyre nagyobb megértés és az egyre nagyobb kegyelmek világába!
1991-ben érkeztem Törökbálintra igazgatónak, néhány éves megtért keresztény múlttal, friss házasként, szolgálati lakásba. Mit sem tudtam még erről a faluról (most már város), de környezetvédő múltam és keresztény jelenem egyaránt a falu élete és közösségei felé fordított. Hát igen, ha szeretni akarsz, kezdd a közvetlen környezeteden! Ennek az indíttatásnak az eredménye egy közösség-központú művelődési ház lett, elég virágzó élettel. Közben el kezdtem felfedezni a falut, megjelentek első írásaim a helyi újságban és összeállítottam az első kis füzetet Törökbálint kincsei címmel, amit aztán követett a többi (összesen négy.) De belefért ebbe a „falunevelésbe” a környezeti értékek megszerettetése és a kisgyerekek felzárkóztatása éppúgy, mint a fent említett „családi nap”, ahová hamarosan a falu legszegényebb családjai jártak az ingyen ebédre és bábszínházra.
Magamnak is le kellett tisztáznom, mi is az a szellemi alap, amin állunk, ebből születtek az akkori könyveim (Valóban itt a világvége?, A teremtmények méltóságáról, Küldöttek), előadásaim, stb.
Közben alakítottunk egy karizmatikus lelkületű Bibliakört a házban (8 évig csináltuk). Elindult a közös ima egy törökbálinti Máriás-lelkületű közösséggel, amiből kinőtt a helyi Szeretetláng-közösség, a Mérővessző (később Élő Szeretetláng) újság, a Szeretetlánggal foglalkozó könyvek és ingyenes kiadványok (és kazetták és CD-k) sorozata, valamint a Szeretetláng-kápolna, ahol máig összejövünk. Levelezni kezdtünk az illetékes püspök atyával is a Szeretetláng ügyében. (Végül eljutottunk az országos találkozókig és a Szeretetláng elfogadásáig – de ez már egy hosszú út, ami nagyon sok ember kitartó munkáját és imáját igényelte.)
Éreztem a vágyat a szívemben az életközösségre, imádkoztunk ezért, aztán jött Regina Collins nővér Angliából és az Isteni Szeretet Közösség itt is megalakult, a lelkigyakorlatos házzal (ennek 10 évig voltam szervezője és tagja).
Miközben részt vettünk az egyházközség és a falu életében, egyre inkább úgy éreztem, hogy Isten azt akarja, hogy Törökbálint a „Szeretet földje” legyen, egyfajta kísérleti és minta-telep – ami itt beválik, az bárhol hasznosítható lesz! Igyekeztünk ezzel a lelkülettel átjárni a falu életét, így szerveztük a programokat, embereket és közösségeket karoltunk fel, kiállításokat és koncerteket szerveztünk tehetséges embereknek (első bemutatott színdarabom, a Mária a Magdalai is erre az időre tehető, egy nagyon tehetséges, itt élő fiatal színésznőnek írtam). Még egy video-filmet is forgattunk „Törökbálint – a Szeretet földje” címmel, amit terjesztettünk mindenfelé!
Néhány év alatt kiderült, hogy a „Szeretet földje” nem csak egy „helyi ügy”. A Szeretetláng-kápolnának országos kisugárzása lett és az Isteni Szeretet Közösség házába is minden felől jöttek az emberek. (1996-’97 után.) Azt gondolom, hogy a falu élete is több tekintetben példa lehetett más települések előtt.
Szembesülnünk kellett aztán olyan problémákkal is, amelyek szintén messze túlhaladták a törökbálinti határokat. Ilyen volt a drog-helyzet, de ilyen volt a magán-kinyilatkoztatások dömpingje és a megkülönböztetés problémái, vagy épp az evangelizációs és missziós munka hiánya. Ezekre próbáltunk válaszolni előadásokkal, evangelizációval, szórólapokkal és könyvekkel, immár nem csak helyi szinten.
Aztán tíz év elteltével, 2001-ben „küldetésem támadt” – azaz elküldtek a művelődési házból. (Mást választottak igazgatónak.) Isten előre megmutatta nekem, hogy így fog történni, készültem is a jövőre, de azért fájt az elválás. Láttam azonban magam előtt azt az utat és azokat a témákat, amin haladnunk kell tovább. Mintegy keretként, egyéni vállalkozóként kiadói munkával kezdtem foglalkozni, először Mérővessző Kiadó, később Zarándok Kiadó néven. Ebben a formában könnyebben tudtam, tudtuk megfogalmazni azokat a „nagy témákat”, amik a Szeretet földjét meghatározzák és építik. Ilyen nagy témáink voltak:
- Hazánk állapota, múltja, jelene és jövője a Kinyilatkoztatás fényében, hazaszeretet, stb. (Sorsfordító idők sodrában, Magyar örökség, Magyar jelenség, Haldokló nemzet – feléledő nemzet, Magánkinyilatkoztatások Magyarországról, Mit tegyünk testvérek? című könyvek, valamint a kis füzetek: Hazaszeretet, Nemzeti önvizsgálat, stb.).
- Kinyilatkoztatás és a magánkinyilatkoztatások témaköre (Fekete Sándor Pál könyvei, Valtorta Mária könyvei, Szeretetláng! Látó-könyvek, stb.).
- Talentumokkal rendelkező emberek segítése, tehetséges alkotók bemutatása (Fromann Richárd könyvei, évente verseskötetek különböző alkotóktól, novellás kötetek: Az otthonmaradt fiú, Szeretet történetek, meséskönyvek: Gyíkvár, Vadóc világgá megy).
- Lelkiségi könyvek a missziós munkához (Belépés Isten valóságába, A Szeretet titkai, Isten szeretete gyógyít, Angyalok, ördögök, emberek, A rózsafüzér 20 titka és a gyógyító kilenced, stb. és a kis füzetek a Biblia olvasásáról, Hét levél Istent keresőknek, Hét levél tizenéveseknek, stb.).
2004-ben két fontos dolgot indítottunk útjára: a Nemzeti Imanapot (Január 18., Szent Margit ünnepe), amit azóta is évente megszervezünk, és a Zarándok honlapot, aminek a látogatottsága 6 év alatt napi 1200-ra nőtt. Ezzel a széles látókörű keresztény honlappal is a hiteles tájékoztatást és lelki nevelést kívántuk szolgálni.
Közben egyre több missziós összejövetelt, iskolai előadást, koncertet, kiállítást szerveztünk. Folytattuk a Szeretet földje országos találkozókat és önkéntes munkatársakkal megerősödött a Szeretet Földje Szolgálat. Ingyenes szórólapokkal, plakátokkal, imafüzetekkel, előadásokkal, evangelizációs és missziós összejövetelekkel jelentkeztünk, de részt vettünk a budapesti Városmisszión is. (Közben az egyházközségi munkám is megszaporodott, mivel lelkipásztori kisegítő lettem - nagy ajándék ez nekem!) A missziós munka révén elég sok helyre, egyházközségbe eljutottunk, segítve őket a megújulásban. Elindult a Szeretet Földje missziós Iskola is…
Szép tíz év volt, amit ezzel a munkával töltöttem. Egyre inkább megértettem, hogy Isten azt szeretné, hogy hazánk és az egész Kárpát-medence a Szeretet földje legyen. Erre vágytam, erre kaptam buzdítást a Szentírásból és ennek szükségességét láttam magam körül. Igen, ebben az összeomló világban Isten menedékeket akar létre hozni, és egyik ilyen menedék hazánk (és a Kárpát-medence) kell, hogy legyen! A kiengesztelődés és megújulás munkáját akarjuk végezni, ennek része a cigány-misszió éppúgy, mint a gyerekekkel vagy a fiatalokkal való foglalkozás, az Egyház szentségi élete erejének megmutatása vagy épp a tehetségek felkarolása. Kovász szeretnénk lenni, ami megkeleszti az egész „tésztát”, ami áldást hoz egész hazánkra és népünkre, de minden teremtményre is itt, a kegyelmi kehellyé váló Kárpát-medencében!
2010-ben év elejétől egyre fokozódó sürgetést éreztem, hogy adjam át a honlapot és a kiadói munkát másoknak, hogy teljes időben a missziós munkát (és az alkotó tevékenységeket – írás, festés, némi zenei és produkciók létrehozása, stb.) tudjam végezni. Most sem volt könnyű a döntés (a családomnak is el kellett ezt fogadnia…) - végül 2010. szeptemberére átadtam mindent, hogy teljesen a Szeretet földje kibontakoztatása lehessen a központi célom. Ez teljes függőséget is jelent Istentől (amit csak a bűneim akadályozhatnak): ha kapunk lelki, anyagi, szervezési támogatást, akkor tudjuk csinálni, ha nem… ez reményeim szerint nem történhet meg…
Bízom benne, hogy azon az úton járunk, amit Isten kijelölt számunkra. Az új honlapunkon (www.szeretetfoldje.hu) lehet olvasni a tanúságtételeket, meg lehet ismerkedni programjainkkal, egyre szélesebb körű tevékenységünkkel.
Igen, szeretnénk mindent átjárni Isten Szentlelkével, a Szeretet Lelkével! Vágyjuk a megújulást, imádkozunk azért, hogy az emberek megszabaduljanak, meggyógyuljanak, megtérjenek és éljenek! Ennek vetjük alá minden lelki és anyagi képességünket, és erre biztatunk mindenki mást is, hiszen minden jó Istentől származik, Hozzá kell mennünk és Tőle kérnünk, mert Ő bőven adja az áldást mindazoknak, akik kérik!
Sipos Gyula (2010. december)
