(VIII. cigánypasztorációs konferencia-Eger 2010. október 28-30):
Alapállapot:
1. Az ember teremtője az Isten, minden ember életét akarta, minden embert szeret, és gondoskodik rólunk. Ezért szeretünk minden embert, mert Istentől jön. Az evangélium fényében arra kapunk meghívást, hogy belső meggyőződéssel úgy tekintsünk a cigányokra, mint testvéreinkre Krisztusban. Legyünk tudatában annak, hogy a cigányokat sújtó tartós kirekesztésnek, mind a kirekesztők, mind a cigányság tekintetében súlyos negatív következményei vannak.
Irányok, megtérés:
2. A keresztények hivatása az, hogy folytassák a párbeszédet a cigányok és nemcigányok1 között a közös jövő építésére.
3. A Vatikáni Világkonferencia üzenete a következtetések első pontjaiban megállapítja, hogy az egyház speciális pasztorációjára szükség van, hiszen az egyház a külön pasztoráció által tartja tiszteletben a cigányok kulturális különbözőségét és önazonosságát.
4. VI. Pál pápa poméziai beszédének (1964) szavaival fogalmazta meg először az Egyház, hogy felnéz a cigányokra, és elismeri vallási értékeiket, sajátjának ismeri fel őket: „Ti nem az Egyház peremét képviselitek most, hanem éppen a központját alkotjátok, az Egyház szívében vagytok.”
5. Az egészséges identitás kialakítása elsősorban a családokban történik, de nagy szerepe van a közös oktatásnak is. Az Egyház sokat segíthet az egészséges identitás kialakításában és megerősítésében.
6. Az egész társadalom érdeke, hogy egészséges énképpel, csoportidentitással rendelkező cigányság éljen közöttünk, hisz önmagát elfogadni nem tudó, öngyűlölő, identitásválsággal küszködő, ill. azt különböző formában kompenzálni igyekvő kisebbség a többséget is megbetegíti, a közös életet konfliktusossá teszi.
7. A társadalmi és állami törekvések könnyíthetik a cigányság helyzetét.
You have no rights to post comments
