Álhírverseny
A bostoni merénylő utáni hajtóvadászatba bekapcsolódott a közösségi média. Az amerikai publicista szerint a hírverseny miatt a komoly hírcsatornák is egyre inkább eltwitteresednek: megbízhatatlanná és szenzációhajhásszá válnak.
„Már kezdjük felismerni, hogy mi történik, ha mindenkit és mindent összeköt az internet” − olvassuk a New York magazin cikkét a bostoni hajtóvadászatról. A cikk szerzője James Gleick amerikai publicista, Az információ története, elmélete és áramlása című bestseller könyv szerzője.
A bostoni hajtóvadászat példátlan felbuzdulást okozott a kibertérben. Helyiek ezrei közvetítették az eseményeket, és milliók követték a történéseket a Twitteren és a Facebookon. A bejegyzések és beszámolók többsége meglehetősen banális volt, és semmilyen hírértékkel nem bírt.
Azok, akik valóban fontos eseményekről számoltak be, gyakran veszélyeztették a biztonságiak munkáját. Ezért a bostoni rendőrség − stílusosan saját Twitter-csatornáján − arra kérte a helyieket, hogy ne tudósítsanak róla, éppen melyik lakást kutatják át, hiszen a keresett elkövetőnél is lehet mobiltelefon, és így kijátszhatja a rendőrséget.
Gleick szerint a legnagyobb tanulsággal az szolgált, hogy az ismert televíziós csatornák is átvették a szemtanúk beszámolóit. Az eseményekről élőben közvetítő adók mindent elkövettek, hogy megnyerjék a hírversenyt, ezért meg nem erősített információkat is közzétettek. Egyebek között a CNN is bedőlt egy teljesen alaptalan mendemondának, és minden alapot nélkülözve hírt adott egy letartóztatásról. A hírt átvette a rivális Fox News hírcsatorna, az Associated Press hírügynökség és számos helyi adó.
Mindebből pedig az következik, sugallja Gleick, hogy a hagyományos média csak úgy győzheti le a közösségi hírgyártást, ha maga is a Twitterhez és a Facebookhoz válik hasonlóvá, vagyis az értéktelen beszámolók, illetve az álhírek melegágya lesz, ahelyett, hogy hiteles híreket szolgáltatna.
(metazin)
