Ilyen is van: 27 évig tudott rejtőzködni, lopásból élt az erdei remete
Évtizedek óta járta a szóbeszéd az USA Maine államának tóvidékén egy rejtélyes fickóról, aki télen eltűnik, de tavasztól őszig vígan fosztogatja a tóparti nyaralókat. Pénzt és értékeket soha nem lopott, de ruhát, felszerelést, italt és ételt annál inkább. A múlt héten mozgásérzékelős kamerával csípték nyakon a 27 éve remeteként bujkáló fickót (képekkel).
Cristopher Knight az iskolai évkönyben
They say he'd sit for days watching things that grow
Or counting eagles over head and everything below
Sometimes he'd listen to the wind filling up his mind
Counting raindrops one by one to pass away the time
(Mondják, napokig nézte, hogy nőnek a fák,
Sasokat számolta, hogy szállnak felette át,
Néha a szél dalaival töltötte meg a fejét,
Vagy esőcseppeket számlálva múlatta idejét.
Troy R. Bennett: Az Északi-tó remetéje, részlet)
Évtizedek óta, jóformán generációkon át járta a szóbeszéd az USA leginkább észak-keletre fekvő, tavakkal sűrűn pöttyözött államában egy remetéről. A sűrű erdeiről is ismert Main állam Belgrád nevű tóvidékén, fekvő North Pond (Északi-tó) és a közeli kisebb tavak partjainak üdülő- és kempingtulajdonosai között sokszor került szóba a rejtélyes ismeretlen, aki rendszeresen látogatta és fosztogatta a hétvégi házakat, gyerektáborokat, kempingeket.
Több jel is arra utalt, hogy az elkövető ugyanaz a személy lehet. Jellemzően kora tavasszal és késő ősszel csapott le, amikor még és már nem volt senki a nyaralóházakban, de még voltak ott ellopható dolgok. Soha nem tört be ablakot (a zárakat feszítette fel), nem rongált, és csak alapvető dolgokat vitt magával: fagyasztott húst, akkumulátorokat, elemeket, égetett szeszt, sört, ruhaneműket. "Kint hagyhattad a telefonod, pénzedet, irattárcádat, és hozzá nem nyúlt volna" - idézte a Bangor Daily News Maine állambeli amerikai lap Harvey Chesleyt, az egyik tóparti kemping és gyerektábor, a Pine Tree Camp vezetőjét.
"Furcsa, hogy mindig is így volt. Amióta eszemet tudom, tudtunk a remetéről" - mondta a lapnak Jodie Mosher-Towle, a helyi telektulajdonosok érdekvédelmi szervezetének tagja. A szervezet éves közgyűlésein hosszú évek óta visszatérő téma volt a rejtélyes betörő. "Minden évben felmerült, hogy a rendőröknek sikerült nyomra bukkanniuk, vagy azt hitték, végre láttak valakit. Aztán 20-30 percen keresztül beszélgettünk valakiről, akinek a létezésében nem is voltunk biztosak."
Senki nem ismerte fel
A telektulajdonosok az évek során egyre komolyabb biztonsági berendezésekkel - mozgásérzékelőkkel, kamerákkal - látták el nyaralóikat. Volt, hogy rajtakapták, és megpróbálták feltartóztatni, de mindig meglépett. Tavaly több kép is készült a titokzatos behatolóról, de hiába plakátolták tele a környékbeli kisvárosokat, hiába mutogatták meg a képeit mindenkinek, senki nem ismerte fel a nagydarab, középkorú, szemüveges fickót.
Knight, a betörő egy biztonsági kamera képein
Egyes történetek szerint kenuval járt kempingtől kempingig, de a kölcsönvett csónakot a portyák után visszavitte oda, ahonnan elkötötte. Híre egyre terjedt a környéken, 2009-ben egy Facebook rajongói oldalt is indítottak a North Pond-i remetének címezve, soktucatnyi követővel (ez ma már nem él), a napokban pedig egy helyi zenész countryballadát írt róla (ebből származik a fenti idézet is).
A ravaszul rejtőzködő, a magára hagyott nyaralók készleteit dézsmáló férfit hiába keresték a térség rendőrei. Terry Hughes őrmester évek óta foglalkozott az üggyel, de csak nem jutott közelebb a megoldáshoz. Idén tavasszal aztán az amerikai határőrség együttműködésével a helyi őrsre bekötött mozgásérzékelő kamerát szereltek fel a betörő által az évek során legalább ötven alkalommal meglátogatott és kirámolt Pine Tree Campben. A kamera a múlt héten az egyik nap jelzett, Hughes hat percen belül ott volt, és lefülelte a betörőt.
27 év a vadonban
Az elfogott, a kérdésekre szégyenlősen, monoton hangon válaszoló, borotvált, tiszta, és ugyan lopott ruhában, de rendesen felöltözött gyanúsított, Cristopher Knight szavaiból hihetetlen történet bontakozott ki. Kiderült, hogy a rejtélyes, nyaralókat fosztogató remete valóban ő maga, és hogy 1986-ban, 19 évesen egyik pillanatról a másikra fordított hátat társadalomnak. Hátra se nézve bevetette magát a vadonba, és ha hihető, amit mond - több bizonyíték is alátámasztja -, elfogásáig, közel három évtizeden át csak egy alkalommal beszélt valakivel, akkor sem sokat.
Erdő Maine-ben
A helyi lapok beszámolóiból az derül ki, hogy az embertársaival minden kapcsolatot megszakító Knight igazi túlélő, de opportunista remete is volt egyben. Az erdő közepén, fürkész szemek elől ügyesen elrejtve kialakított táborában ugyan soha nem gyújtott tüzet - hogy le ne bukjon -, de (lopott) gázfőzőn mindig főzött magának (lopott) ételt. Kint élt a vadonban, de soha nem halászott vagy vadászott, mert - mint kihallgatóinak elmondta - "túl nagy fáradság lett volna". Ehelyett rájárt a nyaralótulajdonosok készleteire.
Télen nem keresett magának meleg menedéket, hanem a vadonban húzta ki, fűtés nélkül. Az államra jellemző kemény, havas teleken a fák közé kifeszített ponyvák alatt, sok hálózsákba bugyolálva óvta ősszel felhizlalt testét, ellopott és kiolvasott könyvekből és National Geographic magazinokból készített derékaljon.
A rejtőzés művésze
Mindent annak rendelt alá, hogy a lehető leginkább rejtve maradjon. A tábort november és március között nem hagyta el, nehogy a hóban hagyott lábnyomai elárulják, olvadás után is csak sötétben merészkedett ki, és igyekezett gyökerekre, sziklákra, tuskókra lépni, hogy ne hagyjon árulkodó nyomot. Az Északi-tó illetve a környező kisebb tavak térségét sem hagyta el soha, mikor ennek okairól kérdezték, azt mondta: tudta, meddig merészkedhet el, hogy még az éj leple alatt visszaérjen táborába. Olyan jól rejtőzködött, hogy 27 év alatt állítólag mindössze egy alkalommal futott össze valakivel egy ösvényen. Annak csak annyit mondott, hogy helló, és gyorsan továbbállt.
A remete táborhelye
Rejtekhelye ugyanakkor csak 30 perces gyaloglásra volt a Pine Tree Camptől. Amikor odakísérték, a vadőrök igencsak meglepődtek. A helyet olyan ügyesen választotta meg a remete, hogy nagyon nehéz volt észrevenni. Chesley szerint előző ősszel egy vadásszal egészen a közelébe kerültek, amikor egy elhagyott építményre tévesen azt hitték, hogy az a remete lakhelye. Attól alig futballpályányi távolságra volt a valós rejtekhely, de akkor elkerülte a figyelmüket.
"Amikor megérkeztünk a táborhelyére egy fás részen keresztül sétáltunk - mesélte Hughes. - Előrepillantottam a válla fölött, alig várva, mit fogok látni vajon, egy lerobbant sátrat, vagy egy kalyibát? Kikerültünk egy sziklát és egy fát, és hirtelen ott álltunk a táborhely közepén, amelyre 30 méterrel odébb még semmi nem utalt. Egészen sokkoló volt" - idézte a Bangor Daily News a férfit lefülelő őrmestert.
Sasok számlálva
Maga a nyomozó is mítosznak gondolta a remetéről szóló szóbeszédet, amíg meg nem látta a táborhelyet, ahol mindenütt szeméttel teli hordók álltak, és tele volt eldobált elemekkel, a fák között kötelek voltak kifeszítve, rajtuk ruhák és sátorlapok. A kötelek némelyike az évek során mélyen belevágódott már annak a fának a törzsébe, amelyre ráhurkolták. A tábor közepén egy felfordított műanyag vödör állt. A tábort átkutató rendőrök ügyködése alatt végig ott ült, és az eget kémlelte. Amikor megkérdezték, mit csinál, azt mondta, a sasokat nézi, pontosan tudja, egy nap hány sas szél el fölötte. Arról is beszélt, mit csinált ezen kívül egész nap: olvasott és meditált.
A szemüvegén kívül minden rajta lévő ruhadarab közeli táborokból nyaralókból ellopott dolog volt. Az egyik becses zsákmánya egy kis tranzisztoros rádió volt, amelyen gyakran hallgatott egy rockzenét sugárzó adót, vagy a konzervatív Rush Limbaugh műsorát. Tudta, ki az elnök, tisztában volt a politikai helyzettel, de nem vágyott társaságra. Azt állította, soha nem betegedett vagy sérült meg, és nem tud arról, hogy bármilyen egészségi problémája lenne.
Az Északi-tó remetéje
A társadalomtól való különvonulására nem tudott különösebb indokot szolgáltatni. A helyi lapok ugyan feltételezték, hogy egy közeli unokatestvére halála közrejátszhatott abban, hogy 1986-ban 19 évesen - a táborbeli szakkörökön mindig lelkes, de iskolatársai által is visszahúzódónak ismert - Knight egyszer csak otthagyott mindent, de erről most nem akart beszélni.
A rendőrök szerint a jelenleg a nyomozás lezárását - körülbelül ezer betöréssel gyanúsítják - őrizetben váró férfi jól alkalmazkodik a civilizációhoz, szóba áll másokkal, de nem érdekli különösebben, mi lehet a családjával vagy egykori barátaival. Azt sem tudja megmondani, mit fog kezdeni magával, majd ha lejár börtönbüntetése. "Fogalma sincs róla. Az egész ügy szürreális. Ő maga szürreális. A táborhelye szürreális. De mégis valós - idézte a Bangor Daily News az őt elfogó egyik rendőrt.
(Ballai Vince, origo)
