Michel Hubaut: a pápa felhívása túlmutat a környezet egyszerű védelmén
Michel Hubaut francia ferences atya szerint a szent ferenci lelkiség hatotta át Ferenc pápa beiktatási beszédét, aki saját feladataként az egész teremtett világ és különösen a szegények és az elesettek védelmét jelölte meg. Hubaut atyával a pápa és Szent Ferenc kapcsolatáról a La Croix beszélgetett.
A pápa nagyon szép beszédet tartott, sok fontos üzenettel – kezdte Michel Hubaut. – Nagyon lényegesnek tartom, hogy Ferenc pápa legfontosabb szerepét Isten egész népének megőrzésében látja, és úgy véli, a pápa dolga az, hogy „szeretettel és gyengédséggel fogadja be az egész emberiséget: különösen a legszegényebbeket, a leggyengébbeket, a legkisebbeket”. Ebben a beszédben benne van egy egész program, a pápa Egyházra vonatkozó jövőképe, annak kifejezése, hogy szeretettel fordul az egész világ felé, ami engem nagy örömmel tölt el – mondta el a ferences atya.
Több párhuzamot is látok a ferences lelkülettel – folytatta. – Először is ezt a nagyszerű, ökumenikus nyitányt, ahogy a pápa a többi vallás képviselőit köszöntötte, és elmondta, hogy minden szép és jó, amit az ember tesz, Isten megnyilvánulása, mert minden jónak Isten a forrása. És ahogy a külföldi államfőket üdvözölte, az is arra emlékeztetett, hogy Assisi Szent Ferenc célja is az egyetemes testvériség volt.
Szeretném kiemelni azt is, amikor a pápa Szent József őrző szerepéről beszélt – mondta Michel Hubaut. – József nemcsak Máriát és Jézust őrizte, hanem rajtuk keresztül az egész Egyházat is, mely nem önmagáért létezik, hanem azért, mert képes Isten felé irányítani bennünket. Nagyon megfogott a pápa szolgáló és alázatos Egyházról alkotott képe is – folytatta a ferences atya. – Olyan Egyházról beszélt, amelynek – ahogy a hittel kapcsolatban félhomályban tapogatózó Józsefnek – nincs válasza mindenre, és folyamatosan újra kell evangelizálnia magát. A pápa nyitott szívű emberként írta le Szent Józsefet, aki képes meghallani Isten üzenetét: ilyennek kell lennie az Egyháznak és a híveknek is.
Számomra nagyon fontos az a kép, amikor a pápa az Egyházról mint a teremtett világ őrzőjéről beszélt – fűzte hozzá Michel Hubaut. – Szent Ferenc elképzeléseihez kapcsolódik ez a pápa által említett, befejezetlen teremtés is, melynek befejezését Isten ránk bízta ebben a nagy univerzumban, mely az emberiség bölcsője és egyben jövője is. Már XVI. Benedek is párhuzamot vont a világegyetem és az ember sorsa között. Ahogy Hubert Reeves kanadai asztrofizikus mondta: mindannyian csillagporból vagyunk.
De egyértelmű, hogy a teremtett világ megőrzésére való felhívás nem csupán a környezetvédelmet jelenti – véli Hubaut atya –, hanem legalább ennyire szól a világ helyénvaló politikai irányításáról és a legtörékenyebbek megsegítéséről is. Ha az ember az evangélium szerint él, humánussá kell tennie minden kapcsolatát és teljes társadalmi berendezkedését is. Az egész emberiséget át kell járnia ennek a lelkületnek, és akkor a hatalom valóban szolgálattá válik.
És még egy párhuzam: ahogy a pápát, úgy Szent Ferencet is mélyen érintette a lábmosás gesztusa, az a pillanat, amikor a Teremtő letérdel a Teremtménye elé, hogy szolgálja… Úgy vélem – zárta gondolatait a ferences atya –, hogy a pápa nem csak egy nevet választott: homíliájából Szent Ferenc egész, lángoló lelkesedése kiviláglott.
La Croix/Magyar Kurír
