Interjú Erzsébet asszonnyal

1983-ban, halála előtt két évvel készített interjú Kindelmann Erzsébet asszonnyal, a Szeretetláng Lelkinapló lejegyzőjével – magnó átirat.

(Az interjú elején egy Miatyánk és három Üdvözlégy Mária, az egyes imák végén mondott Szeretetláng-betéttel.)

Az Atya, a Fiú és Szentlélek Istennek nevében. ÁMEN.

1983. december 27. délután 4 óra múlt néhány perccel, még néhány nap és vége ennek az évnek is. Erzsébet nénéivel imádkoztunk. Azzal a Magyar 6 gyermekes özvegy édesanyával, a már többszörös dédnagymamával, akit az Úr Jézus és a Szűzanya immár 21 éve különleges küldetésük teljesítésére hívták meg. Erzsébet testvérünk az első elfogadója és tovább adója a szeretet lángjának.

Riporter: Erzsébet néni, tulajdonképpen mit kell a szeretet lángja alatt érteni?

Erzsébet néni: Szívem szeretetlángja így mondta a Szűzanya maga Jézus Krisztus és így kért a szűzanya bennünket, fogadjuk el az Ő szeretet lángját. Mert aki megismeri, elfogadja, magáévá teszi és tovább adja annak lelkében létre jön az Ő szeretetlángjának különleges nagy hatása.

Riporter: A szeretetláng úgy mondjam alap dokumentuma Erzsébet néni által írt lelki napló. E napló születésének körülményiről szeretnénk kérdezni Erzsébet nénit.

Erzsébet néni: Ez egészen egyszerű lehet mások számára különlegesnek tűnik, de maga a létre jött egyszerű. Mivel nekem igen nagy kételyeim voltak és még ma is előfordultak. A kételyek kínja miatt nem voltam képes leírni mindazt, amit később az Úr Jézus kérésére nem csak leírtam, hanem az Ő kérésére naplóvá kellett alakítanom. Ami azt jelenti, eleinte csak leírtam, beraktam egy nagy dobozba. Nem bántott engem, a lelkem békéje nyugodt volt. Nem volt nyugtalanságom, csak csupán a kétely miatt, mert nem akartam a dolgokat sokszorozni és leírni.

De elfogadni kénytelen voltam, mert az isteni kegyelem kiáradás hatása már olyan nagy mértékbe birtokába vette a lelkemet, hogy én ez alól az Isteni kérés alól már nem tudtam kivonni az én cselekvő készségemet, amit a szűzanya az Úr Jézus mondott azt egyszerűen írnom kellett, később rendbe szedtem. Így kerekedett ki az a napló, amely ma már hála érte a jó Szűz Anyának a világ előtt van.

Riporter: Erzsébet néni ezek kis apró papírok voltak ugye? Amit utólag kellett összeszerkeszteni dátum szerint, ahogy tetszet mesélni.

Erzsébet néni: Ezt a nagy munkát sehogy sem tudtam végbe vinni. Elvonultam egy 8 napos lelki gyakorlatba az otthoni családi zajtól, de nem az én kis kertem külön kis házába. Számomra az sem volt annyira megnyugtató, hogy folyamatosan végezzem el az úr Jézus kérésére ezt a nagy munkát. Elmentem egy volt szerzetesház nővérei közé. Ott a 8 napi lelki magányban, csendben imádság és szigorú böjtölés közben összeszedtem dátum szerint az írásokat, majd beírtam az Úr Jézus által kért, megnevezett naplóba. Előttem teljesen ismeretlen volt maga a szó: prespál lapos. Ilyet még életemben nem hallottam, nem tudtam elképzelni, mi az, hogy prespál lapos. Spirál füzet legyen. A spirállal valamennyire tisztában voltam. Elmentem a papírkereskedésbe, ahol füzeteket árultak, megkérdeztem, hogy lehet- e kapni prespál lapos spirálfüzetet. Ők nem csodálkoztak el úgy mint én, mert ők ismerték. Azt mondták nagyon ritkán lehet, mert csak hivatalok részére lehet kiutalni, de majd megpróbálják beszerezni hátha marad a rendelésből nézzek be gyakrabban. Csodák csodája 3 nap múlva benéztem úgy gondolomra és megkaptam a 3 füzetet.

Riporter: Itt lapozva vannak helyek itt kihagyva és piros betűs írások is.

Erzsébet néni: A piros betűsek azért vannak, mert azokat az Úr Jézus a piros betűk által ki akarta emelni azoknak akiknek nagy szükségük van arra.

Az üres lapok kihagyása az Úr Jézus utasítására történt, mert azt majd akkor kell beírnom, amikor ő jelzi, hogy ezt amit most mondtam írd be. Még ma is van olyan hely, ahova nem írtam be, mert még mindig nem kaptam rá jelzést, hogy mikor és mit kell beírni.

Riporter: Köszönjük szépen. Most a kezdetekhez mennénk vissza a „60-as évek elejére 61-be vagyunk és így utólag visszatekintve a Szentlélek különösen felerősödő tevékenységét figyelhetjük meg ezekben az években. Olvastam, hogy fiatalok egy kis csoportja a lélektől indíttatva a világ zajától erdőkbe, hétvégi nyaralókba elvonultak és bőjttel imával gitározva, énekelve várták a szent lelket ugyanúgy mint ahogy a hajdani apostolok tették a Szűz Anyával együtt bezárkózva. Érdekessége ennek a jelenségnek, hogy japántól amerikáig   anélkül, hogy tudtak volna egymástól hasonló vágyak vezették ezeket a fiatalokat. Azóta az úgynevezett karizmatikusok vagy szent lelkesek száma milliónyi. Én is tapasztaltam, hogy nyelveken beszélnek gyógyítanak Jézus hatalmas nevében démonokat űznek és igen szigorú ugyanakkor örömtelibb és őszintébb keresztényi életet élnek. 62.- ben indulta híres Beatles is tagjai a teljes világsiker csúcsán fordultak Jézushoz. A vallásuk feletti mindenkit egyformán szerető istenhez, az igazi békességhez. Sőt a werithy számukban zsoltári mélységű dalt írtak Máriáról. Bob Dylantől kezdve a hazai beat zenészeket is beleértve sokaknál megfigyelhetjük a Szentlélek általi vezettetést. 

62 Róma a római katolikus egyház teológusai a II. Vatikáni Zsinatra készülnek. 62-66-ban Portugál Garabandál kisfaluban a Szűzanya jelenései bojdították fel a nyugodt hegyi életet. 4 éven keresztül több mint 4000.- Szűzanya jelenésben részesült 4 leány gyermek. Zarándoklás tömegek, kétkedések, megtérések, tudományos vizsgálódások kísérik a természetfeletti csodát, mindezekkel egy időben 1961-ben Magyarországon itt Máriaremetén a kertvárosban csendben egy szokvány családi ház kiskertjében Mária néni lelkében is történt valami. Erről szeretnénk Erzsébet nénit kérdezni.

Erzsébet néni: 1960 július 13-án különleges érzésvilág telepedett a lelkemre. Nem tudtam, hogy mi ez a különleges érzés, ilyen még nekem soha nem volt. Ez alatt a néhány nap alatt rendkívüli nagy kegyelmekben gazdag 3 napot éltem át. Ez a 3 nap igen komoly elhatározásokra késztetett, mindenek előtt a bűnbánatra. Elindultam július vasárnapján a Kármelbe , de ezt megelőzte egy kármelita harmadrendű családapának a temetése. A temetésen odamentem közel a ravatalhoz és azt mondtam. Neked már jó te igaz kármelita voltál és sírtam zokogtam, körülöttem senki nem sírt, nem zokogott. Nem Őt sirattam, mert neki már jó volt Ő már az üdvözült lelkek között volt. Az egészen biztos, mert a szűzanya megígérte, hogy aki az első szombaton vagy előtte bármelyik napon meghal az első szombat ami következik az üdvözült lelkek között lesz. Ő már ott volt. Tisztán hallottam a szavait, de úgy ahogy csak az üdvözült lelkek tudnak szólni. Azt mondta: ne sírj! menj vissza a kármelbe! Ez amit én most elmondtam szombaton volt, másnap visszamentem a kármelbe. Egész idő alatt se láttam, se hallottam csak imádkoztam és sírtam. Az illető harmadrendű testére való gondolás könnyített a lelkemen.

Reggel már 6 órától a templomban voltam. Időközben szent gyónást végeztem, de imádkozni nem tudtam. Száraz volt bennem minden. A templom zárása előtt az utolsó voltam, aki kijöttem, de aznap még egy falat étel nem volt a számban. Haza jöttem de nem gondoltam az evésre, hanem csak arra, ami velem az elmúlt néhány napban történtek. Kimentem a kertünkben lévő földi barlang előtt a csodálatos szép ég alatt megeresztett könnyeim zápora. Enni sem kívántam csak a bűneim bánata volt mindenképpen a lelkemben. Megjelent a gonosz, a sátán mérhetetlen jelenléte töltötte el lelkemet és azt mondta, ostoba. Mit sírsz? Lakjál jól, pihend ki magad és térjél napirendre a dolgok felett. Na ez persze nem így volt nem tértem napirendre, mert nem lehetett akkor már a Szűzanya kegyelmi kiáradása olyan hatással volt rám, hogy teljesen elmosódott bennem régebbi életem, mindent kikapcsoltam belőle amivel esetleg megbánthattam a jó Istent. Kértem a Szűzanyát: anyám ne hagyj magamra! Látod milyen gyenge és lábadozó vagyok. Fogd meg a kezem és segíts, mert csak így tudok a szent fiad közelébe megmaradni.

Riporter: Köszönöm szépen. Erzsébet néni egyik beszélgetésünk során kiderült, hogy ezt a 61-es lelki eseményt tulajdonképpen megelőzte egy tekintélyes létszámú közösség rendszeres zarándoklata és imádkozása. Nekünk maiaknak is igen tanulságos lenne róluk hallani. Ez is egy bizonyság arra, hogy az állhatatos közös ima mennyire hathatós.

Erzsébet néni: Egy alkalommal elmesélték nekem, hogy többen zarándokoltak a Mária remetei kálvária hegyre. A zarándoklás célja az volt hogy kérjék a Szűz Anyát és az Úr Jézust, hogy ne csak olasz országban és más országokban, hanem itt Magyarországban is adjon egy olyan személyt, aki közelebb vinne minket az üdvösségünkhöz a mindennapi életünk megszentelődéséhez.

Voltak a könyörgők között orvosok, papok, egyszerű családanyák, családapák, fiatalok, öregek, akik minden héten még a legnagyobb hidegben is felmentek a hegyre könyörögni a Szűzanyához. Majd kb. 25 év múlva összetalálkoztam egy ilyen csoporttal és elmondták, hogy különböző helyekről Csepelről, Erzsébetről, Lőrincről, Rákospalotáról és még sok helyről jöttek össze ezek a könyörgő emberek. Amikor megtudták, hogy a Szűzanya meghallgatta a könyörgéseteket. Itt Máriaremetén közölte egy személlyel az ő Isten anyai irgalmát és akaratát, az isteni Szeretet lángját. Igaz, hogy elfogytak a 30 év alatt még tavaly voltak ketten öregek, fáradtak. Mentek fel a nagy hóban megköszönni a Szűzanyának az Ő szeretet lángját. Most már róluk sem tudok semmit.

Riporter: Ha megkérhetném Erzsébet nénit, mondja el hogyan telik el egy napja. Ha lehetne részletesen tessék elmondani, mert tanulni szeretnénk példájából. Napokban is vendégségben voltam egy családnál kérdezték, hogyan tudnának segíteni a   Szűzanyának.

Erzsébet néni: Kedves testvérkéim mind akik ezt halljátok. Életünk egyetlen és legfőbb célja a lelkünk megszentelődése. Ez pedig nem egy nagy nehéz művelet, amihez sok felszerelés kell. Itt két személy van Isten és én. Az életem megszentelésével bele kapcsolódni az Isten akaratába megváltó munkájába. Ez nagyon egyszerű. Képzeljük el, hogy mindennap újra a kis Jézus van a lelkünkben, mint kicsike. Nekünk mindennap egy nappal nagyobbra kell őket növelni. Jól mondom ne értsetek félre, jól mondom. Mindaddig nagyobbra kell növelni, amíg el nem érjük azt a pontot. Ne ijedjetek meg tőle kálvária. Nem kell félni, mert az Úr Jézus nem az aki azt kívánja, hogy máról holnapra felrepüljünk kálvária hegyire.

Nem, Ő azt kivánja, hogy a kis Jézust, aki a lelkünkben van mindennap egy kicsit növeljük. Mi sem nőttünk fel egyszerre. A gyermekeink is lassan nőnek sok szenvedések árán, küzdelmekkel, nélkülözésekkel, fáradalmakkal, rágalmakkal, sok nehézség elviselésével. Ezzel neveljük a kisded Jézust nagyra magunkban a kálvária hegyein. Ez által szentelődik meg az az életünk, amit az Isten minden embertől megkíván külön-külön egyénileg. Nem tömegesen. Az én életem megszentelődéséért nem lehet felelős senki sem, kizárólag én. Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők, erre nagyon kell nekünk vigyázni. Az életünk megszentelődése, ahogy kinyitjuk a szemünket, kérjük a Szűzanyát, hogy segítsen. Lelépünk az ágyról segítsen. Ahhoz az ima élethez, ami abban a pillanatban az imaéletünk megszentelődését kezdi meg. Már lehet, hogy sír a kisgyerek, mert éhes. A másik talán korábban ébredt.     A férje lehet, hogy rosszul ébredt. Ezek az életünk megszentelődése. De vannak ám a családban segítőkész személyek is. Így kezdődjön a napunk. Próbáljátok meg. Én benne éltem és még ma is benne élek. Ma még 70 évesen is tele van a környezetem azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel a kis Jézust felnövesztem a kálvária hegyén a lelkemben. Gondolom, hogy talán már az Úr Jézus úgy gondolja, hogy már nem vagyok olyan messze. Megkérlek titeket, ha eszetekbe jut néha küldjetek egy fohászt értem, hogy a hátralévő életembe az Istennek kedves megszentelődése meg ne szakadjon nálam, mert az Ördög senkinél nem marad el. Mindenkinél állandóan lesben áll a leggyengébb pontját megtámadja, de nem egyszer egy nap minden órában, minden percben. Tehát ne engedjük ki azt a gyeplőt, ami minket az Istenhez vezet. Ezt pedig azért tesszük, mert az Úr Jézus megváltó munkájában részt akarunk venni. Mindenek előtt a saját életünk megszentelődése.

Ne haragudjatok nem egy szent pletyka akar ez lenni: Nálam járt egy 70 éven felüli ismerősőm néhány éve. Nagyon buzgó imádságos lélek. Naponta 4-5 rózsafüzért is el tud imádkozni. Én ennyit nem tudok, mert ha én elimádkozok egy üdvözlégyet, ott marad a lekem a Szűzanyánál, ott jó neki. Azt mondja nekem ez az illető: Tudod, hogy én magamért sosem szoktam imádkozni? Na erre én összecsaptam a kezem és azt mondtam, hiszen pont ez az egyetlen célunk amiért élünk, hogy az életünk megszentelődjön, és te pont ezért nem imádkozol? Az illető vörös lett. Ha tudtam volna, hogy ilyen zavarba jön nem is mondtam volna, de isten akarta. Hetven éven felül már végre térjen észre, hogy az első és legfőbb a saját életünk megszentelődése. Anélkül, hogy tudunk jót tenni, hogy tudunk türelmesek lenni, hogy tudunk valakin segíteni, hogy tudom a férjemet szeretettel fogadni ha fáradt vagy a gyerekeimet türelemmel, ha jönnek az iskolából, vagy a gyerekemhez éjjel felkelni, ha sír. Ez mind az élet megszentelésének a fő-fő rugója. Ez már rugó, de nem autómata, mert ha benyomsz egy gombot nem jött létre. Itt az autómata a saját akaratod megmozgatása. Akarom mozognom kell így, ahogy az isten is akarja.

Riporter: Köszönöm szépen. Erzsébet néni a faimai jelenéseknél a 13.-i dátum többször is jelentőséget kapott. Többször beszélgettünk Erzsébet nénivel is, hogy életében ugyanigy jelentkezett a 13-as szám.

Erzsébet néni: Ez nekem is csak később tűnt fel, amikor más eszessé váltam. 1913-ban születtem a 13. gyereke vagyok az anyámnak, 13.-án kereszteltek Szent Antal napján. Ezek nagyon érdekesek az életemben nagyon jelentősek a 13-as számok pld. nem régen kiváltottam a bérletemet benne volt a 13-as szám.

Autóvezetői jogosítványom is van, persze elmosolyodtok rajtam, hogy minek egy ilyen öregasszonynak még ez is. Nem kell ezen elmosolyodni. ez olyan, hogy voltak gyerekkoromban vágyaim persze ezek a vágyak lehet, hogy kifinomodtak kissé, de a vágy vágy maradt. Mikor egyszer lehetőségem nyilt anyagilag arra bizony nem restellem megmondani. Elvégeztem az autó iskolát, megszereztem a jogosítványt és legnagyobb meglepetésemre abban is benne van a 13. szám.

Riporter: Erzsébet néni az Istent kereső közösségek örvendetes felvirágzását éljük. Ma még tudjuk sokszor egymással meg nem férve, elkülönülve működnek. Amikor meghallottam, hogy szűzanyák határozott kérése, hogy a Kármel harmatrend világszerte újuljon meg. Akkor arra gondoltam, hogy ez a Kármelita megújulása az egyik megoldása a hagyományos közösségi életnek. Tehát aminek már évezredes hagyományai vannak. Tudjuk azokat a nehézségeket, melyek a hivatalos szervekbe való belépést gátolják. Arra gondoltam nem lehetne- e mint egy negyedik rendként sokaknak lélekben Kármeliták lenni? Mi erről Erzsébet néninek véleménye?

Erzsébet néni: A véleményem nem kell negyedikként, mert mi világiak igen is lehetük kármeliták. Minket senki ebben nem akadályozhat meg, hogy én a harmadrend szabályai szerint éljem azt, ami a Szűzanya kegyelmi kiáradását fokozza szabályosan a mi lelkünkben. Márpedig a harmadrendbe való bekapcsolódás az azt jelenti, hogy a szeretetláng kegyelem kiáradása még hatásosabban jön létre a lelkünkben. Mink egy erős fogadalommal a lelkünkben megolvadás, az imaélet elmélyítését jelenti. Ez a mélység minnél mélyebb annál inkább megtaláljuk az Úr Jézust, mert ő a forrás, a tiszta vizek forrása.

Ez elmélyülés mindenkinek javára vállik. Ha még nem nagyok a gyerekek legyen közös ima este. Reggel úgy sem tudnak, mert szanaszét futnak. Nálunk is így volt. Reggel nem volt közös ima, nem is lehetett, mert ahányan voltunk annyi fele futottunk. Én hajnalba kezdtem 5 óra előtt, a többi sorba, de este amikor összejöttünk vacsora után. Elimádkoztuk az esti imát, lelkiismeret vizsgálatot csináltunk két rózsafüzér és befejeztük a napot. Mondhatom, ha netalán van olyan család, ahol mondhatják ó ezt mi már régen csináljuk...... szalag hiba........ A sátán minden lépésnél közelünkben van, ha érzi, hogy gyengülünk abban a pillanatban ő erősődik. Ez az erősődés pedig a mi jóra való törekvésünket gyengití. Sokkal nagyobb fokban gyengíti, mint ahogy mi elhagytuk az imaéletet.

Riporter: Erzsébet néni, magam részéről a szeretetláng lényegét legrövidebben így tudnám összefoglalni. Tudatos áldozatvállalás ima és önfeláldozó szeretet a lelkek megmentéséért. Az 1962. április 13.-i bejegyzésnél többek között ezeket olvashatjuk. Idézet a naplóból:

" Szűzanya mondja: Én jóságos megértő édesanyátok vagyok megmentelek benneteket és veletek összefogva mentelek meg benneteket. " Három sorral később. " Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni." Megint később. " leányom vidd a lángot melyen neked nyújtok először. Ez szívem szeretetlángja. Gyújtsd meg nála a tiéd és add tovább. Szívetek megtelik kegyelemmel és a kegyelemmel teljes lángot, melyet szívemből adtam szívről szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog és a sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet szent fiam sebei érdemei által kértek." Engem ez az új eszköz döbbentett meg. Erzsébet néni szerint eddig nem létező eszköz volt a szeretetláng?

Erzsébet néni: Új eszköz. Azért nevezte a Szűzanya új eszköznek, mert az ő szeretetlángja kegyelmi kiáradásának a hatása szinte a mi lelkünkben újjúlt erővel jön létre. Olyan újjúlt erővel, amilyen még nem volt a mi lelkünkben.     Ez azt jelenti, ahogy a Szűzanya mondta, hogy akkora kegyelem kiáradás lesz, amilyen még nem volt mióta az ige testté lett. Ez a kegyelem kiáradás már megindult következtethetjük abból, hogy ezelőtt 15-20 ével nem hallhattunk olyat, hogy fiatalok itt is ott is keresik az Istent. Ez majd utána következett be, amikor a Szűzanya az ő szeretetlángját a födre bocsájtotta. A szeretetláng ereje hat. Azóta kezdődnek ezek a lelki megújjhódások. Próbáljátok az éveket visszaszámolni megfogjátok látni, hogy amire most rámutattam az így van.

Riporter: Erzsébet néni, sokat mesélt baráti körben az őskorról. Én utólag csöppentem bele a szeretetláng apostoli munkájába. Arról szeretnék valamit, hogy amikor a kezdeti problémák voltak, hogyan küzdött meg a problémákkal.

Erzsébet néni: Sokáig kezdődő problémák voltak a lelkemben. Mégpedig azért, mert a kétely kínjai gyötörtek. Ha valakinek volt még életében gyötrelme... Én merem állítani, semmiféle kín nem nagyobb a kétely kínjánál. Ez valami borzalmas, ezt a kínt az idézi elő az ember lelkében, hogy teljesen méltatlannak érzi magár arra, amit az Isten vele tett. Ez a kétely nem jelentette azt, hogy én aztán teljesen passzív maradtam a szeretet lánggal kapcsolatban. Főleg azért nem, mert a kétely kínja mindig mozgatta a lelkemet. Minél nagyobb volt a kétely annál mélyebbre ásódott a lelkemben az, hogy hinnem kell. Tehát két ilyen nagy viaskodás volt a lelkemben: "nem hiszem, hiszem, kétely, nem hiszem, de hinned kell"

A végén egy olyan nagyon szentlélekű gyóntató mellé rendelt az Isten. A gyóntató neve: Furmann Ernő, ez az atya kézbe vette a lelkemet. Úgy ahogy mondom a tenyerébe. Halk szavú ember volt bölcs volt nagyon nagyon. Nem sokat mondott nekem. Minden héten pénteken délelőtt 10 órára eljött elvégeztem a szentgyónást, elbeszélgettünk, elmondtam neki mindig az élményemet. Bánatomat, örömömet, sikertelenségeimet, különböző családi problémáimat, bajaimat. Azok aztán voltak bőven. Pld. Az egyik fiam, aki megnősült a felesége világra hozott három év alatt három kis fiú gyermeket és rá pár hónap múlva meghalt az asszonyka. Maradt egy három éven aluli, egy két éven aluli, és egy egy éven aluli gyönyörű kis fiúcska. Na most mi lesz a kisfiúkkal, nincsen anyjuk. Szét akarták szórni őket, egyik ide, másik oda, mert a családban mindenkinek akkor volt kisgyereke nem vállalta volna. Én éppen akkor neveltem fel az én 6 gyermekemet. Kész lettem és arra gondoltam: most olyan jó nagyot fogok pihenni, milyen jó lesz nekem. Amikor a menyem meghalt újra kezdtem előlről a három kis csecsemővel. Fölneveltem őket hála a jó Istennek. Most már 19., 18, 21 évesek és ilyen családi problémáim voltak. Az egyik elmúlt a másik már rögön belépett. Isten azonnal behelyettesítette. A Szűzanya szeretetlángját ő csak vájta-vájta mélyítette a lelkemben. Szigorúan böjtöltem, ahogyan ő kérte. Hétfőn kenyéren és vízen. Csütörtökön kenyéren és vizen. Pénteken kenyéren és vizen, na akkor ehettem egyebeket. Volt az Úr Jézusnak egy olyan kérése, hogy kedden, szerdán és szombaton csak minden nap reggelire és vacsorára is kenyeret és vizet végy magadhoz.

Ebédre pedig csak a családban megmaradt maradékokat eheted. Szörnyen megalázottnak éreztem magamat, hogy én csak maradékokat érdemlek? Ez nem esett jól nekem. Elgondolhatjátok, hogy amikor magam vezettem a háztartást a fiamnál. Abból aznap nem ehettem, csak majd másnap. Ilyen szigorúan nevelt az Úr Jézus, hogy valamiképpen egy kicsit méltóvá tegyen arra a közlésre, amit Ő elvárt tőlem, amit nekem keresztül kell vinni. Kért olyat, hogy minden este 7 órától 9-ig adoráljak a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt. Mondanom sem kell, hogy a fáradt napi munka után 7 óától 9 óráig adorálni nem volt bizony könnyű. A templom nem volt ugyan messze, de olyan hideg volt. El is neveztem mirelitt templomnak. Nyáron pedig a ruhám alatt patakokban folyt le a víz. Ezek arra voltak jók, hogy az Isten engem átgyúrjon egy olyan lélekké, aki a megváltói munkában úgy vesz részt, ahogy azt Ő kívánja. Többet nem mondok erről, mert igen hosszú lenne.

riporter: Erzsébet néni ezek szerint az Úr Jézus megváltó munkájában csak szenvedéssel lehet részt venni?

Erzsébet néni: Kizárólag, minél nagyobb szenvedést tudunk vállalni. Akarunk! Nem mindig tudunk, de legalább akarjunk! Mert a jó Isten az akaratot is beszámítja. Egy alkalommal azt mondta nekem: Azt hiszed, hogy annyi jutalmat fogsz kapni, amennyi jót tudtál tenni és amennyit szenvedni tudtál? Nem! Mert én nem az elért eredményt nézem, hanem azt az akaratot amilyen nagy lendülettel hozzá álltok az én megváltó munkámmal szemben.

Riporter: Ehhez kapcsolódik érdekes módon pont az a részlet, ahol kinyilt itt a napló. Kigyűjtés. 64. április 9-én olvashatjuk ezt: "Erzsébetem, söprű vagy te is a kezemben.

Az Isteni kéz fog és seper veled. A te áldozataiddal. Mindazt söpri az Isteni kézzel, aki átadja magát szerető lemondással, önfeledten. Szünet nélküli áldozat nélkül leszel csak méltó arra, hogy kezembe vegyelek és a lehatásosabb tisztogatásra használjalak fel. Igen. Kisöpröm általatok az iskolákat, a szinházakat, mozikat, a hivatalokat, műhelyeket és gyárakat, korházakat és mulatókat, az utcákat, a virágos mezőket, a lobos erdőket, s mindazt, ahol csak bűn van. Ne vedd furcsának ezt a beszédemet, mert egészen emberinek hangzik. Ahogy a közmondásban van előbb söpörjön ki-ki a maga háza előtt. Ezt tartsd te is, mások is szem előtt. Aki úgy érzi, hogy a lelke igénye nagyobb. Az szolgáljon nekem. Értem senki semmit sem vigyen túlzásba. Ha úgy találnád, hogy szavaim egyformák azért csak írd le. Kérlek jegyezd meg, az isten szava mindíg egy és ugyan az. Mely által a lelkek megmentését kérem." Ezzel a napló részlettel kapcsolatban az a gondolatom támadt, hogy az Úr Jézus egymagában velünk szemben tehetetlen. A mi áldozataink eszköze szükséges.

Erzsébet néni: Az Úr Jézus azért tehetetlen velünk szemben, mert mindent megadott nekünk, Őneki is mindene megvan csak az akaratunkat hagyta szabadon. Ezt nem kényszeríti ránk, adott nekünk szabad akaratot tehetünk vele jót-rosszat. Ez a szabad akarat az ami által (ha átadjuk Istennek) teljesen függetlenek maradunk a világnak minden részén. Függetlenítjük a lelkünket azzal a gonosztól, hogy a mi lelkünket felajánljuk a jó Istennek. Istenem tégy vele, amit akarsz. Ez egy óriási eszköz mi kezünkben, hogy ezt a szabad akaratot mi átadjuk neki tegyen Ő velünk amit akar.

De ez a szabad akarat egy nagyon erős óriás valamin nem jut át a jó egykönnyen. Védi magát minden erejével a szabad akarat, de ha mi mégis küzdünk vele, és az Isten mellénk áll, akkor mi már nem porszemek leszünk, hanem zúgó förgetegek. Azt vesszük csak észre, hogy Isten erejével győztünk. Ezt tartsátok a szemetek előtt, erről elmélkedjetek gyakran.

Riporter: Erzsébet néni kíváncsiak lennénk arra, hogy az Úr Jézus hogyan tanítgatta.

Erzsébet néni: egyszerűen, mint a kisgyereket. Mivel csekély az iskolai végzettségem, úgy fogott hozzá, mint egy óvodás kisgyereknek. Itt meg kell említenem első osztályba nem másodikba már igen, mert ekkor már tudtam olvasni. Ekkor már kezdünk hittant tanulni. Egyszerre föladtak vagy 6 kérdést. Én nem voltam rosszfejű gyerek csak volt egy bogaram: Amit én olvastam vagy tanultam azt szerettem érteni. Föladták: - Hogyan szól a katolikus köszöntés? - Melyik a legszentebb imádság? -Hány Isten van? -Hogy nevezzük az egyisten személyt? Ezt meg is tanultam. Aztán jött a kérdés! Miért vagyunk a világon? Meg is magyaráztam a magam eszével. A felelet az volt, hogy Istent megismerjük, neki szolgáljunk. ezáltal üdvözüljünk. Ekkor II. osztályos voltam. Az a szó, hogy szolgálni az tiszta volt, hiszen körülöttünk is voltak szolgálók. De, hogy az Istent hogy lehet szolgálni? A kis eszemnek teljesen ismeretlen fogalom volt, amit nem érzett sehogy. Adott a Tisztelendő bácsi vagy 50 kérdést. Mindenki tudta kitünőre, de a kis Szántó az bizony nem tudott belőle. Csak ott maradt az istennek szolgálni. Aztán panaszkodtam és pofont is kaptam, de én voltam a hibás. Rászolgáltam a tisztelendő bácsi türelmetlenségére.

De attól még nem tanultam meg az Istent tisztelni. Gondoltam magamban, csak volna valaki akinek elmondhatnám, hogy miért van ez. A tiszteletes ment és panaszkodott a tanító néninek, hogy milyen ez a Szántó. A tanító néni mondta, hogy nincsen neki semmi olyan tulajdonsága, amit kivethetnénk belőle. Kicsike, gyenge kis teremtés, de azért csintalan és komisz is. attól még elviselhető és az esze jó. Megkérdezte a tanító nénitől, hogy mit lehetne velem csinálni. A tanító néni kihívott a dobogóra. Szántó gyere ki! Nem remegtem, nem volt semmi félni valóm. Álltam. Mondd fiacskám, mért nem akarsz hittant tanulni? Én? Erre elsírtam magam. ezek olyan okosak és mindent úgy értenek. Én meg még mindig nem értem meg, hogy hogy kell az Istennek szolgálni. Ha ezt nem értem, hogy fogom a többit megérteni? Ez az Istenáldott tanító néni, akinek a nevét sem tudom elfelejteni: Konka Laura. Megölelt anyai jósággal megsimogatta a fejemet és azt mondta. Kislányom, Te kis butuska, amikor a jót tesszük mindig az Istent szolgáljuk. egyszerre mintha az ég minden csatornája rám világított volna, akkor engem valami földön túli boldogság öntött el, amit nem tudok megmagyarázni. Akartam is én jót tenni, mindig azt lestem hol tudok segíteni. Mikor jót tettem nagyon sokszor rosszul sikerült. Bizony nem egyszer verést is kaptam, akkor elkeseredtem, hogy jót akartok és verést kapok?! Később meg kellett kóstolnom azt, hogy ha az Istennek jót akarunk szolgálni bizony nem örömöket kapunk és nem dicséretet. Hanem kapunk érte ezt meg azt meg amazt mint égi pofonokat. Lassan pár év mondhatni évtized alatt rájöttem arra, hogy hogy kell azt a jót tenni, hogy pofonokat nem kaptam és mást ne bántsak. Tanultuk a Bibliát, az Ószövetséget. Eljutottunk az Ábrahámhoz.

Ábrahám feláldozza a fiát Izsákot. Addig volt feladva, hogy "... és fölvitte egy hegyre és a kést kirántotta.." Én a másik oldalra nem fordítottam át. Megmondom őszintén, hogy jó tanuló volta, de hittanból nem voltam jó. Mert nem értettem. nekem ilyen Isten nem kell, aki Ábrahámot megkérte, hogy a fiát ölje meg. Próbáltam kitörölni a fantáziámból az Istent. Mert mi lesz, ha egyszer tőlem is ilyet kíván, hogy öljem meg mondjuk a testvérem vagy az anyámat. Előtte a hittan tanár kért, Szántó most már tanuld meg azt a hittant! Nagyon igérgettem. Dehogy tudtam Én egy betűt sem. Eddig csak valahogy eltudtam volna makogni, de azt a szót kimondani, hogy isten azt akarta, hogy a fiát megolje. Én ezt ki nem mondom, ez egy akkora bűn. Ugyanakkor a hittan órán a Tisztelendő bácsi föladta: Fordítsunk egy lapot és tanuljuk meg azt a következő órára. Akkor elálmélkodtam és megnyugodtam az Isten csak próbára akart tenni. A későbbi életembe bizony nagyon sokszor eszembe jutott, mert sok mindennel próbára tett a jó Isten. Akár nyugodtan hite hagyott is lehettem volna. Isten ellenes, Isten gyűlölő. Akkor próba tételeket kaptam. Ez a gyerekkori meghasonlottság, ez állandóan, mint egy nagy fény a lelki szemeim előtt volt. Engem is Isten úgy mint az Ábrahámot próbára akart tenni. Nem akar Ú én velem semmi rosszat, csak próbára akar tenni. Ez engem megnyugtatott. Amikor a Jóbot tanultuk ott aztán kiegyenlítődtem, oh a Jób is meddig szenvedett. Mindent elvett tőle Isten, aztán mindent visszaadok. Én szentül abba a tudatba éltem. Ha tőlem is mindent elvesz majd vissza is adja, mint Jóbnak. De már lelkileg voltam olyan felvilágosult és erőd, hogy tudtam minden a mi történi velem az Isten akarata. Akármilyen nehéz,ez így jó.

Riporter: Erzsébet néni, milyen tanácsot tetszik adni, mi hogyan kezdjük az Úr Jézussal való életközösséget?

Erzsébet néni: Kezdeni csak egyformán lehet! Ahogy megszülettünk kezdtünk. A kis Jézust is magunkban csak itt kezdhetjük el növelni, mint kisgyermek. Az Isten akaratát, bizalmát, az Ő megváltó munkájában való részvételt csak úgy kezdhetjük, mint kisgyermek. Nem bocsájtkozhatunk hatalmas nagy tudományokba, teológiai bontogatásokba. Egyszerűen helyezzük magunkat a nagyhatalnú Isten elé, mint kisgyermek. Így fogunk felnövekedni mind jobban az Isten akaratába való megértésre.

Riporter: Én beszélten Papokkal. Bár csak egy amatőr érdekvédő vagyok. Nehogy is valaki félre értse az Én szerepemet itt. Vittem papokhoz Erzsébet néni magán kinyilatkoztatását. Komoly problémáik voltak egyrészt a apokaliptikus hangvételű részletnél. Másrészt a személyével kapcsolatban. itt van a naplóban, hogy az úr Jézus akaratánál fogva a kezdeményezést is kegyelem szétáradást, mint egy átengesztelte a Szűzanyának. Ezt nem nagyon értik a teológus testvérek.

Erzsébet néni: Én olyan helyzetben vagyok, hogy nem tehetem meg azt, hogy amit egy teológus nem ért, vagy nem akart érteni vagy nem akar elfogadni arra Én útmutatást adjak neki. Mit nem lehet azon érteni, hogy az úr Jézus azt mondta "..... A Szűzanya könyörgése által kapta meg a világ, szívem szeretet lángját ..." A Szűzanya esdekelte ki a mennyei atyától ezt a kegyelem kiáradást, amit most kaptunk ennek a századnak az utolsó felében. Én laikus vagyok, tanulatlan a hittan terén is.

De nekem a jó isten megengedte, hogy felfogjam, hogy a Szűzanya könyörögte ki, a mennyei Atya legkedvesebb lánya. A litániára hivatkozom, de csak azért, mert az egyházilag lett összeállítva. Én nem tudom azt elfogadni, hogy ha a mennyei Atya egyetlen legszentebb leánya a szeplőtelenül fogantatott Szűzanya azt kéri, hogy Uram könyörülj a világon, adj nekik olyan kegyelemkiáradást, amilyen még nem volt. ezt nem hiszem, hogy a mennyei Atya ne tenné meg a világ javára. De ha a teológusok el tudják képzelni és az ellenkezőjét állítják. Én nem akarom az Én Istentől kapott közlésemet - hogy, de igen hidd el, mert ez így van -. itt az a valóság, hogy azt mindenkinek érezni kell a saját lelkében. Ha az a teológus nem érzi a lelkében. Nem érzi ezt a dolgot igaznak, akkor erre azt lehetne mondani, hogy a sok fától nem látja az erdőt. Ha nem lehet ezt érezni, tudni, látni? Pont ők akik magas fokon tanulnak.? Én pedig egy egészen együgyű kicsi teremtés vagyok, aki ilyeneket soha nem olvasott, nem hallott és nem tanult. Hogyan is gondoljuk el azt, hogy a Szűzanya nélkül valamire is tudnak menni? Nem. Az Új Emberben nem régen olvastam egy verset. Ezt a vert Dantétól van. Csak egy utolsó szakát jegyeztem meg, amikor azt mondja ".... Aki a szűzanya nélkül akar üdvőzülni, az úgy csinál, mint aki szárnyak nélkül akar repülni. Mert a Szűzanya azt mondta, hogy még mielőtt jönnétek hozzám segélyt kérni, én már előre megyek hozzátok segíteni. Ha a Szűzanya ezt megtudja tenni, akkor hogy nem lenne kedves az Ő kérése a mennyei atyához, hogy segítsen rajtunk. Ezt tartsuk szem előtt és tiszteljük nagyon a Szűzanyát. Mélyebben, hogy megtagadjuk tőle azt a szót, amit az anya szent egyház ad neki, hogy nagyhatalmú szent Szűz. Köszönöm szépen befejeztem.

Riporter: Erzsébet néni, amikor a naplót olvasgattuk, akkor feltűnt a családok nagy szerepe ebben a magán kinyilatkoztatásban. Mikor összeállítottuk a családokról való közléseket. Meglepve tapasztaltuk, hogy szinte a közlések lényege a családokkal kapcsolatos. Elképzelhető, hogy ez a legnagyobb terület, ahol a szeretetláng a szerepét és a küldetését be tudja tölteni?

Erzsébet néni: Igen a jelen helyzetben különösen az egyetlen és legnagyobb lehetőség a családokban. Manapság különösen kevés a pap. De ha a családban az apa lenne az első papja a családnak, amit épp a múlt héten elmélkedtem át: Milyen boldog volna a világ, ha a családapa volna az első papja a családnak. Nem volna pap hiány! Mert a családapák átvennének egy nagy szerepet. tulajdonképpen az Ő kötelességük mindenek előtt. nem a pap kötelessége, hogy a család élete megszentelődjön. A legmagasabb papi méltóság sem nagyobb az édesanya szerepénél. Főleg azért, mert az Ő ölükben, szívükben nő föl a család. az isten áldást is ad, ahol az Isten akarata szerint nevelik a gyerekeket. A családokban összpontosul az Isten akarata. Nekik kell a gyerekeiket már pici kortól az Isten nevére megtanítani, az Isten akaratát bele oltani a gyerekekbe. Mert az Isten mindig csak a jót akarja. Tudatosítani kell a kisgyerekben, hogy minden jó az Istentől származik. A kicsi 4 éves gyerek is megtudja érteni. Nem nagyon engedik az unokáim, hogy a dédunokáimat hittanra oktassam. azt mondta Szűzanya"... Mond meg nekik, hogy van jó és rossz. A jó angyal azt súgja, ne bántsd a kis óvódás társadat, szeresd Őt, add oda neki a játékot! A gonoszlélek az pedig azt sugja rugd meg. Amikor gonosz szavakat hallasz azt a gonosz lélek mondja. Amikor a szép szavakat hallod azt az Őrangyalod mondja...

"Én átadtam a Szűzanya szavait a 2 kis dédunokámnak. a kisebbiken meglepődtem. Olyan nagy mértékben hatott rá, hogy ha a testvére valamit csinált neki, akkor azt mondta. "... Na látod milyen vagy? Már megint az ördögnek fogadtál szót! Mert az Őrangyal ilyet nem mond..." Ennyire megfogant a gyerekben. A nagyobban is, de Ő elengedte a füle mellett. Annyira benne maradt, hogy hallotta, hogy szoktam Szűzanya éneket énekelni. Ő is kezdte megtanulni ezt az éneket. A kis első osztályos gyerek lelke mélyén merem állítani, hogy megfogant a Szűzanya iránti szeretet. Ezt a kis éneket szoktam vele énekelni: " ... Mária jó anyánk nézz le az égből ránk. Segíts, hogy jó legyek mindig, hogy jót tegyek. Segíts, segíts. Oh Szűzanyám..." lehet, hogy ezt valahonnan átvettem, de én átvariáltam. Egy ilyen ártatlan gyermek lelket egy anya elhanyagol. Hát akkor lehet itt millió pap is, mit tud az tenni? Semmit! anyáknak, apáknak, Nektek kell. Ahol se anya, se apa ott nekünk öregeknek főleg az a kötelességünk, hogy azokért imádkozzunk, akik ilyen szerencsétlen lelki állapotba vannak. A gyerek nem tudtja, hogy vergődik. Nohabár kikövetelte magának, hogy elmennek egy új lakótelepre és Ő ott elfog menni a templomba. Még ha a papa nem is engedi. Eljött engem megkérdezni, hogy mehet-e? Mondom, ha a papa nem engedi is templomba elmehetsz, máshova nem csak oda! Hazamész megkérdik hol voltál. Megmondod én a teemplomba voltam a jó Istennél. El is határozta, hogy elmegy. Ahogy odaértek az volt az első megkérdezte hol van itt a templom?! Persze, hogy sátán el akarja happolni az ilyen lelkeket. Millió pap sem tud odahatni. Nekünk kell anyáknak. Nagy felelősségünk van.

Riporter: Szó szerint elolvasnám az úr Jézusnak ezt a közlését."... amire az Úr Jézus ismételten kért, ezt 1963. május 29.-én íratta le velem először. Én miután leírtam letettem minden rágondolás nélkül. Mivel a kételyek igen nagyok voltak nem mertem még rá gondolni sem. És ma az Úr Jézus ismételten leíratta velem. "... megváltó munkámhoz nagy szükségem van reátok. Én csak figyeltem szavait, amiket mondott, alig tudtam gondolataimban elrendezni. ..." A kétely ismét lelkemre nehezedett szavainak hallatára. Mikor személyemet úgy említette, mint szorosan együttműködő tevékenységem fontos munkáját. Melyet a szent Atya, pap munkájával együtt említett. S az Úr Jézus e szavakkal tovább beszélt. Te és mindn családanya kik az én szívem szerint cselekdedtek munkátok értéke nem kisebb, még a legnagyobb papi méltóságra emelt személyeknél sem. Értsétek meg ti édesanyák azt a fenséges hivatást, amit reátok bíztam. Ti vagytok hivatva benépesíteni az Én országomat és betölteni a bukott angyalok helyét. Szívetekből, öletekből indult el az anya szent egyházam minden lépése. Országom úgy növekszik, ahogy ti Édesanyák munkálkodtok a teremtett lelkek közt. Nektek van a legnagyobb és mindenek előtt a legfeleősség teljesebb munkátok. Legyetek annak teljes tudatában, hogy a ti kezetekben adtam lelkek sokaságának üdvösségre vezető munkáját..." Nagyon szépen köszönöm Erzsébet néni a fáradtságát. Munka közben is hallgatva igazán nagy élmény volt. Remélem mások számár is az lesz.

Erzsébet néni: Könyörgök a szűzanyához, hogy ezek a szavak, amit az Ő dícséretéről elmondtam az lassan mindenkinek a lelkébe eljut és létre jön az a hatásos kegyelemkiáradás, amit Ő már elindított köztünk. ÁMEN

(Az interjú végén öt Üdvözlégy Mária, az egyes imák végén mondott Szeretetláng-betéttel.)

(Magnó átirat - a riporter Pataki Mihály Mária - Piusz volt.- sipos)