Családi élet a Szeretetláng szellemében
"...Erzsébet asszony élete és a Lelki Napló mindvégig arról tanúskodik, hogy a megszentelődés és a megszentelés „terepe” elsősorban a család..."
Kindelmann Győző:
CSALÁDI ÉLET A SZERETETLÁNG SZELLEMÉBEN
Egy sajátos családmozgalom
A Szeretetláng kettős célja a lelkek megmentése és a megszentelődésre való törekvés, melyhez missziós küldetésként járul a lelkek megszentelése is.
Erzsébet asszony élete és a Lelki Napló mindvégig arról tanúskodik, hogy a megszentelődés és a megszentelés „terepe” elsősorban a család. Ennek érdekében a Szeretetláng Mozgalom a Szentatya által meghirdetett új evangelizáció elkötelezett támogatója kíván lenni azáltal, hogy szeretné előmozdítani a családokban az együtt-imádkozást, mint a személyes és közösségi megszentelődés módját és eszközét, az Eucharisztia ünneplésében való aktív részvételt, valamint a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve iránti odaadó tiszteletet, hogy így – a Lelki Naplóban olvasható kérés szerint –
Erzsébet asszony családi élete
Erzsébet asszony a Szeretetláng ügyének kibontakoztatása mellett egész életét a családjának szentelte. Érdemes ennek néhány gondolatot szentelnünk, mert élete e tekintetben is példaértékű volt: azon kevesek közé tartozott, akik megtalálták a helyes egyensúlyt az Istennek szentelt élet és a családról való maradéktalan gondoskodás között. Ez különösen is nehéz volt, számára, mert a Szűzanya óhaját telje- síteni akarta, miszerint: „Élj a családban, de egészen elvonult életet,
Életútját mindvégig nehézségek kísérték; gyakran került kilátástalan, reménytelen helyzetbe. Tizenkét évesen árvaságra jutott, így évekig a puszta életben maradásáért küzdött. Misszós nővér szeretett volna lenni, de hiába érzett lelkében hivatást az Istennek szentelt életre, a szerzetesrendek, melyekbe felvételét kérte, különböző okok miatt elutasították. Évtizedekkel később az Úr megmagyarázta ennek okát: „Tudom, mindig misszióba vágytál. Tudod, miért nem lehetett ezt előbb megtenni? Meg kellett érlelődnöd a családod körében erre a nagy munkára. Ne felejtsd el, a te legnagyobb missziós munkád most is a családod. Nem lehetett ezt előbb rád bíznom, nem akartam, hogy megállj félúton. A te családod a missziós kiindulás...”
Erzsébet végül 17 évesen feleségül ment egy mesteremberhez. A II. világháborút követően azonban hat kisgyermekével özvegyen maradt, s hogy családját eltarthassa, a kórházi ápolónőségtől a vasgyári segédmunkáig sokféle állást elvállalt. Mivel keresztény meggyőződését nem rejtette véka alá és gyermekeit is e szerint nevelte, a kommunista államhatalom képviselői próbálták ellehetetleníteni az életét. Munkahelyein családi helyzetére való tekintet nélkül felmondtak neki, s elhunyt férje német származása miatt többször fenyegette a kitelepítés veszélye. Az Úr Jézus később ezeket a nehéz éveket a Szeretetláng-kinyilatkoztatásra való készület iskolájaként említette: „Amikor még a gyárban dolgoztál, hogy nagy és felelősségteljes munkádnak eleget tudj tenni, sok fáradsággal tanultál. Tudtad és érezted, hogy nagy iparkodásod ellenére nem sok eredményt érsz el, vizsgád nem fog sikerülni (mechanikai ellenőrző tanfolyam). Mint hatgyermekes családanya, ezernyi gondtól és fáradtságtól terhelve dolgoztál, és vergődve tanultál. Ugye, mennyire meg voltál lepve, hogy a legjobb bizonyítványt te kaptad? Akkor nem gondoltál Rám? Már akkor is az Én kezem volt a dolgokban.”
Hogyan tudta Erzsébet asszony mindeközben édesanyai hivatását teljesíteni? A Naplóban a következő bejegyzést olvashatjuk erről: „Az Úr azt ígérte, hogy Ő fog éjjel ébreszteni. Ó, milyen boldogság töltötte el szívemet, amikor éjjel megéreztem ébresztő jelenlétét! Olyan gyorsan eltelt a Vele való virrasztás, és most, miközben így elmerültem a Vele való egyesülésben, oly csodálatos dolog történt. Lelkem legnagyobb alázatosságával írom le ezeket. A csendes, nyári éjben, amint így meghitten, hosszan beszélgettünk, egyszer csak megszakadt a Vele való társalgás, és Ő szinte észrevétlenül elment. De előbb házunk előtt hosszan időzött, és éreznem engedte, hogy elgondolkozva áll házunk előtt. És elkezdte nekem sorolni családunk gyermekkori érdemeit, azokat, melyeket én gyakoroltattam gyermekeimmel, mikor ők még kicsik voltak. Érdemül említette a meghitt esti imákat (...), emlékezetembe idézte fiatalasszony koromból azt a fohászt, melyet a családdal együtt az esti ima után még elimádkoztunk: »Édes Jézusom, add, hogy a bűnösök és a pogányok megismerjenek, megtérjenek, és Téged nagyon szeressenek!« Kedves szavakkal emlegette ezt: »Leánykám, tudod, hogy az akkori vágyakozásaiddal mennyi lelket kívántál Nekem, amit Én meg is hallgattam, és a lelkek, óhajtásaid által meg is ismertek, sokan megtértek és sok közülük nagyon-nagyon szeret engem.« Majd hivatkozott arra is, hogy a mi családunk az Ő Szent Szívének van fölajánlva, és még utána sem mozdult, csak állt. Én éreztem áldott, szent jelenlétét, és igen meghatódtam. Annyi megbántással illetjük, és Ő mégis ilyen jóságos. Ő közben így szólt: »Megáldom e házat, mely Szent Szívemnek lett szentelve.« Lélekemelő volt ezt az áldást érezni, melyet házunk előtt hosszan időzve adott családunkra.”
Miután
„Három kisfiú volt: egy, kettő és három évesek, kis csecsemők. Édesanyjuk hirtelen halt meg, a kis árvákat senki nem fogadta el. Én akkor fejeztem be hat gyermekem felnevelését özvegyen. Nagyon elfáradtam, pihenni szerettem volna, de ezt nem tettem meg. Újra elölről kezdtem a nevelést három kisgyermekkel. Kettőt vittem a bölcsődébe, egyet az óvodába. Az Úr Jézus ebben az időben is állandóan betáblázta lelkemet az Ő rendkívüli isteni közléseivel, és így folytatódott az én nehéz életem, a fiam nagy bánatával együtt. A három kis árvát tizenhat éven keresztül neveltem. Ez alatt a tizenhat év alatt a fiam is súlyos beteg lett, nyolc évig le volt százalékolva. Így egyre nehezebb lett az életem. A három eleven fiú, a súlyos beteg apa és az Úr Jézus és a Szűzanya állandó kéréseinek és közléseiknek is teljes szívemből és erőmből eleget tettem, ahogy Ők irányítottak, vállalva minden megaláztatást, gúnyt és megvetést.
Egy alkalommal – nevelt unokái akkor már kiskamaszok voltak – a következő történt vele: „Este 9 órakor a sima padlóról a küszöbön keresztül átestem a másik szobába. A karom hosszában repedt, vagyis törött el. Ez pénteken volt. Azt gondoltam, a család szombati és vasárnapi ételét megfőzöm, azután elmegyek a baleseti kórházba, oda úgyis éjjel-nappal lehet menni. Mire odaértem, tizenegy óra volt. Ott csak begipszelték és elküldtek a Szent János kórházba, mert a törés olyan jellegű volt, amit ők nem tudtak rendbe hozni, nem volt hozzá felszerelésük. Én akkor már, mivel éjfél elmúlt, nem mentem el a jelzett kórházba, mert nagyon fáradt voltam. Másnap reggel hét órára odamentem. A karom akkor már borzalmasan fájt. Tíz óráig ültem, mert senki sem volt hajlandó segíteni rajtam, mondván,hogy a törés tegnap történt, ma ők nem ügyeletesek, abba a kórházba menjek, ahol ma van ügyelet. Nem szégyellem leírni, sírva fakadtam fájdalmamban. Egy idő után egy idős orvos megkérdezte, hogy mi baj van. Elmondtam, hogy családi gondjaim miatt maradt el a bejövetelem. Ő meglepődött, hogy ugyan mi családi gondja lehet egy ilyen idős nőnek?”
A három unoka nevelése mellett mellett továbbra is felelősséget érzett öt másik gyermeke családja iránt. Lelki Naplójában gyakran olvashatunk arról, hogy hogyan segítette őket: „Munkám közben az egyik kis menyem jött be szíve fájdalmát elpanaszolni, hogy remegve gondol arra, hogy orvoshoz kell mennie, és esetleg újra az lesz a megállapítás, hogy nem lesz gyermeke. Ő szívében vágyva vágyik az anyaságra. Én pedig, hogy elűzzem szívének szomorúságát, csendes, vidám dalokra kezdtem. Ő nehezen vidámult meg, de azért lassan a csendes kis dalocskák derűre hangolták.”
Más helyen pedig: „Vendéget vártunk, és egyik kis menyem, kinek nemrég kisgyermeke született, igen gyengélkedő volt. Én átvettem háztartása vezetését.”
A sok munka, a titokban végzett éjszakai virrasztások és a szigorú böjtölés felemésztette erejét és egészségét. Erről a következőt írja: „Le kell írnom azt, ami a családban történt. Egyszerre két kis unokám született. Az egyik augusztus 22-én, Mária Szeplőtelen Szíve ünnepén, a másik szeptember 8-án. Így aztán a kevés kis erőmhöz nagyon sok munkám lett. Éreztem, hogy ezt nem bírom. Megkértem az Urat, lenne olyan jó és adna erőt, mert ezt a meglévő kis erőmet nem tudom úgy beosztani, hogy mind a két kis menyemnek segítsek. Másnap, amikor felkeltem, csodálatos frissesség volt bennem. Egész nap dolgoztam, és semmi fáradtságot sem éreztem. Így tartott ez körülbelül két héten át. S ez a rendkívüli erő – úgy éreztem – elsodort az Úrtól, mert már arra is gondoltam, hogy ha ez így tart, hogy ilyen jó erőben maradok, akár még dolgozhatnék is. Szóval a visszanyert testi erőm folytán ilyen gondolatokkal foglalkoztam. Az Úr Jézus eközben így kezdett beszélgetni velem: »Most legalább még jobban megérted, hogy miért vagy így megfosztva a testi erődtől. Látod, amíg gyenge voltál, addig minden erőddel Engem szolgáltál. S most, hogy erődet felfokoztam, nem úgy szolgálsz Engem, ahogy eddig. Gondolataid szétszórtak, és kevesebb időt fordítasz Rám. Nem is maradsz meg úgy Mellettem, mint eddig. A sok idődből és erődből Nekem sokkal kevesebb jut. Tehát már csak néhány nap, s elveszem a kapott erődet, melyet csakis családod javára adtam.»”
Az önfeláldozó munka és a gyermekkorban adott nevelés ellenére Erzsébet asszonynak többször kellett megélnie gyermekei egymással való békétlenségét: „Délelőtt egy lakásügy miatt ismét nézeteltérések voltak a családban. Annyira levert ez engem. Péntek volt, déli tizenkét órától az Ő kérésére engesztelő órákra kellett mennem három óráig. Alig bírtam elindulni, olyan szétszórt voltam, lelkemet annyira feldúlta a megismétlődő családi nézeteltérés. Az első imaóra gondolataim rendezgetésével telt el. Alig tudtam megnyugodni. Úgy lehangolt szétszórtságom, hogy még szóbeli imára is képtelen voltam. Úgy kívántam elmélyedni Benne, de minden erőlködésem hiábavaló volt... Közben a szomorú Üdvözítő így szólt hozzám: »Leánykám, sajnállak, látom nagy erőfeszítésedet. De nehogy azt hidd, hogy ez hiábavaló. Megáldom családodat nagyon, megszabadítom őket a gonosztól, mert ő dúlja fel a ház békéjét. Csak bízzál Bennem!« »Ó, Uram, olyan nagy a családi nézeteltérés, hogy itt csak csoda segíthet.« »Úgy gondolod, hogy nem tudok csodát tenni?« »Uram, de én nem vagyok méltó erre.« »Én mégis csodát teszek, és a lehetetlennek látszó családi ügyedet úgy megáldom, hogy elsimuljon minden.« Én közben a Szent Szűzhöz folyamodtam: »Kérjed a Te Szent Fiadat érettünk!« Mire befejeztem a keresztutat, az Üdvözítő négyszer is megígérte: »Kislányom, elsimítok minden nehézséget. A mi Édesanyánk ismét Szeretetlángjára hivatkozott, és nem tudok ellenállni Neki. Megkért, hogy akire Ő rábízta szeretetének lángját, attól Én se tagadjak meg semmi kérést sem, csak osszam kegyelmeimet, bárki javára kéri is.« Le nem írhatom, milyen nagy kegyelmet, erőt és bizalmat adott szavaival. Előttem ugyan még nagyon sötét és nyomasztó a családi helyzet, de az Úr szavai úgy megnyugtattak, hogy ez nem vonható kétségbe. Mikor azt mondta, ha kell, csodát is tesz, ez teljesen megsemmisített.”
Az Úr Jézus teljesítette ígéretét, s a lakáshelyzetből fakadó nézeteltérések hamarosan megoldódtak. A Lelki Naplóban leírtak arról tanúskodnak, hogy az Úr Jézus ezen áldó ígérete a Szeretetláng szellemében élő és apostolkodó minden családra vonatkozik, hiszen akire a Szűzanya „rábízta szeretetének lángját”, azoktól az Úr sem tagad meg semmi kérést, és elsimít minden nehézséget!
Ugyanez érvényes az Úr Jézus következő szavaira is, melyeket Erzsébet asszonynak mondott, de minden édesanyának és édesapának szól: „Azért illesztettelek családod körébe, hogy lássák, hogyan kell és hogyan lehet egyszerre a családnak és Istennek élni, szolgálni.”
Családi szentély kialakítása
A Szeretetláng Mozgalom egyik fő jellemzője a családi együtt-imádkozás, mint a személyes és közösségi megszentelődés módja és eszköze.
Az Úr Jézus és a Szűzanya szentélynek nevezik a családokat. Ebben a szentélyben hallanak a gyermekek először Jézusról, az Evangéliumról, itt tanulnak meg imádkozni, itt készülnek fel leendő hivatásukra, de szüleik számára is a család a megszentelődés helye. Az Úr szavai szerint a lelki elhivatottság „csakis a családi szentélyben érlelődhet meg. A családi szentélyből, igen, csakis innen kell elindulnotok az életre, az élet nehéz küzdelmeire, és ennek összetartó melege az, ahol újra felmelegedhetnek a lelkek a nagy eltévelyedések után. Itt önmagukra találnak, és újra Istenhez térnek.” Éppen ezért javasolt a Szeretetláng szellemében apostolkodó családoknak, hogy a lakás egy nyugalmas pontján valóságosan is alakítsanak ki egy kis szentélyt feszülettel, gyertyával, s egy Szent Család képpel, szoborral, vagy a Szeretetláng Mozgalomban elterjedt Szűzanya képpel. Ez a családi szentély legyen a későbbiekben a közös és az egyéni ima helyszíne.
A Szűzanya Szeretetlángja iránt elkötelezett családok egy jelképes aktussal, a Szeretetláng ünnepélyes átadásával adják elköteleződésük tanújelét. Ennek eredete a Lelki Naplóban gyökerezik: „Vigyél két gyertyát, gyújtsd meg előbb a te kis lángodat, majd add tovább. (…) A hívek adják át a gyertyalángot egymásnak.” A Szeretetláng átadása a családi szentély felállításakor történjen, lehetőleg a családfő vezetésével. Ez a kis szertartás – melyet a Szűzanya kérésére február másodikán, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján évente ismételjünk meg – egyben önfelajánlás is a Szeretetláng ügyének.
A Szeretetláng családi apostolai tartsák feladatuknak, hogy környezetükben, baráti körükben minél több szívben fellobantsák a Szeretetlángot. A Szűzanya maga buzdít erre: „A kegyelemmel teljes lángot, melyet Szívemből adtam nektek, szívről szívre járva gyújtsátok meg az egész országban.” Ezt azonban mindig kényszerítő szándék nélkül tegyük, hiszen a Szűzanya szavai szerint az ő lángja „észrevétlenül, szelíden fog kigyúlni, mint szelíd fény!”
Ha valaki az ismerőseink közül szeretne elköteleződni a Szeretetláng ügyének, miután megismertettük őt lelkiségünk jellemző vonásaival, családi szentélyünkben ünnepélyes keretek között neki is adjuk át a Szeretetlángot. A láng-átadás szertartása a 46. oldalon található.
Családi imaélet a szeretetláng szellemében
A Szeretetláng szellemében élő családok számára a közös imádság a napi élet szerves része kell hogy legyen, és ez elsősorban a szülők felelőssége. II. János Pál pápa írja: „Az imádságra való nevelés elsődleges és szükségszerű összetevője a szülűk konkrét példája és életének tanúságtétele: az olyan édesapa és édesanya, aki együtt imádkozik gyermekeivel – miközben királyi papságát gyakorolja –, gyermekei szívének mélyén olyan nyomokat hagy, melyeket az élet későbbi eseményei nem tudnak kitörölni.”
VI. Pál pápa szintén a szülők példájára hívja fel a figyelmet: „Édesanyák, megtanítjátok-e gyermekeiteket a keresztény imádságokra? A papokkal együtt előkészítitek-e őket a szentségek vételére: a gyónásra, a szentáldozásra és a bérmálásra? Hozzászoktatjátok-e őket ahhoz, hogy ha betegek, gondoljanak a szenvedő Krisztusra, s hogy Szűz Máriát és a szenteket segítségül hívják? Imádkozzátok-e a családban a rózsafüzért? És ti, édesapák, tudtok-e legalább néha közösen imádkozni gyermekeitekkel és az egész családdal? Gondolkodásmódotokban és cselekedeteitekben megnyilvánuló példátok, melyet legalább egy kevés közös imádság kísér, életre szóló lecke és felbecsülhetetlen értékű kultikus tett.”
Közös családi imáink során társuljunk a Szűzanya óhajához: „Az engem tisztelő imába, az Üdvözlégybe foglaljátok bele ezt a kérést ily módon: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes… Imádkozzál érettünk, bűnösökért, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre most és halálunk óráján. Ámen.” Az Üdvözlégy Mária Szeretetláng-betéttel való imádkozását a Lelki Napló teológiai vizsgálata után Erdő Péter bíboros úr is jóváhagyta a Mozgalom számára.
Az Úr – miként a földön jártában személyesen tanította imádkozni apostolait – Erzsébet asszonynak is adott egy imát a Vele való minél tökéletesebb összhangért és együttműködésért. Azt mondta, ezek a szavak az Ő „örök óhajtásai”, s ezért gyakran kérte Erzsébet asszonyt, hogy imádkozza azt és elmélkedjen róla.
Lábunk együtt járjon.
Kezünk együtt gyűjtsön.
Szívünk együtt dobbanjon.
Bensőnk együtt érezzen.
Elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
Szemünk egymásba nézzen
és tekintetünk összeforrjon.
Ajkunk együtt könyörögjön
az Örök Atyához irgalomért. Ámen.
Erzsébet asszony gyakorta buzdította családtagjait, hogy Istenkapcsolatuk ne csak a napszakokhoz köthető imákra korlátozódjék, hanem munkavégzés, pihenés, vagy bármilyen tevékenység közben is irányítsák figyelmüket az ég felé, akár hosszabban, akár csak egy „röpimával”. Ezt Jézus maga is kéri a Lelki Naplóban: „Tegyétek szíveteket alkalmassá a Velem való állandó egyesülésre napközben is egy szerető fohász, egy szerető pillantás által, hisz úgy sóvárgok utánatok!”
Erzsébet asszony e kérésnek eleget téve kitalált egy speciális időmérő „eszközt”, melyet főzés közben gyakran használt. Az időmérés mértékegysége a Miatyánk és az Üdvözlégy Mária volt. Ha pl. meggyújtotta a gázt, a biztonsági szerkezet miatt egy Miatyánknyi ideig tartotta nyomva a kapcsolót, hogy a láng égve maradjon. A teafű egy tized rózsafüzérnyit ázott a forró vízben, a főtt tojáshoz ugyanennyi kellett a forrástól számítva, de lassan mondva, a borsóleves pedig egy teljes rózsafüzérnyit főtt.
Ennek ellenére – miként bizonyára sokunkkal – vele is előfordult, hogy a családjáért végzett munka mellett nem tudott kellő időt fordítani az imádságra. Az Úr Jézus egy alkalommal ezt szóvá is tette: „Látod, mennyire hiányolom a te imádásodat és engesztelő hódolatodat? De azért, mert családi okok miatt maradsz távol, ne aggódj. Én, aki veled vagyok, ezt is szívesen fogadom, mert tudom, hogy az is szeretetből meghozott áldozat. Ez Nekem kedves, és számodra így is érdemszerző.”
A Szeretetláng szellemében élő családok számára az elmondott imák mennyiségénél többet kell jelentenie a lelki elmélyülésnek az Úrral való beszélgetésben. Erzsébet asszony egy hajdani interjú során így vallott erről a saját életére visszaemlékezve: „Egy alkalommal nálam járt egy hetven éven felüli ismerősöm. Nagyon buzgó, imádságos lélek, aki naponta négy-öt rózsafüzért is el tud imádkozni. Megmondom őszintén, én erre nem vagyok képes, mert ha én elimádkozok egy Üdvözlégyet, ott marad a lelkem a Szűzanyánál. Jó ott neki, nem tud tovább menni, de talán nem is szükséges. Jó helyen van ott az én gondolatom... Minél mélyebb lelki életet élünk, és minél inkább vágyunk erre, annál jobban megadja azt az Úr Jézus, mert Ő maga a forrás, a tiszta vizek forrása. Az elmélyülés mindenkinek lelki javára szolgál. Hogyan mélyítsük el az ima-életünket? Például ha még nem nagyok a gyerekek a családban, esténként mindig legyen közös ima. Reggel legtöbbször úgysem lehetséges ez, nálam sem lehetett, mert ahányan voltunk, annyiféle időpontban futottunk a dolgunk után. Ám este, amikor összejöttünk, a vacsora után elimádkoztuk az esti imát, lelkiismeret vizsgálatot végeztünk, és egy vagy két tized rózsafüzérrel fejeztük be a napot. Ha netán van olyan család, ahol a szülők azt mondják erre, hogy ó, ezt mi már régen csináljuk, és a lelki elmélyülés szemponjából nincs semmi hatása, azoknak azt mondom: ne veszítsék el a kedvüket, mert kitartóan kell imádkozni! A kegyelmi hatás csak ott bontakozik ki, ahol kitartóan imádkoznak. Ha ugyanis a sátán érzi, hogy gyengülünk, a támadása rögtön erősödik, és ez az erősödés a mi jóra való törekvésünket gyöngíti. Sokkal nagyobb mértékben gyöngíti, mint amilyen mértékben mi elhagytuk az imaéletet.”
Ha nem megfelelő az Isten-kapcsolatunk, előbb-utóbb hibák, zavarok keletkeznek az embertársainkkal, és az önmagunkkal való kapcsolatunkban is. Ezért a Szeretetláng szellemében élő családok tartsák fontosnak az engesztelést bűneikért és mások vétkeiért.
Az emberi lélek Isten számára a legnagyobb érték, s mivel Ő végtelenül szeret bennünket, meg akarja menteni lelküket, hogy üdvösségre jussunk. Ebben a lélekmentésben az Úr legnagyobb segítői az engesztelők. Az engesztelés valójában eggyé válást jelent Jézus engesztelő áldozatával a világ bűneiért, illetve bűnöseiért. Az engesztelés célja a magunk és mások lelkének megmentése, üdvözítése.
A Szűzanya a Szeretetláng szerint élő családok számára egészen konkrétan megfogalmazta, hogy milyen legyen a közös engesztelő imádságuk: „Azt kérem, hogy csütörtökön és (vagy) pénteken különösen engeszteljétek Szent Fiamat. Az engesztelés a családokban történjék. Az egy órai idő, amit az engesztelésre fordítotok, legyen lelki olvasmánnyal kezdődő, áhítatos összeszedettséggel teljes ájtatosság, a szentolvasó vagy más módja az imádságnak. Az engesztelést ketten vagy hárman végezzétek. Ahol ketten vagy hárman összejöttök, ott az én Szent Fiam. Az Ő kérésére ötszöri keresztvetéssel kezdjétek meg, mely közben ajánljátok magatokat Szent Fiam Sebeiáltal az Örök Atyának. Az engesztelő ájtatosságot így is fejezzétek be. Ezt az imát reggel és este, és napközben is végezzétek, mert ez közelebb visz benneteket Szent Fiam által az Örök Atyához, és szívetek megtelik kegyelemmel.”
A közösen végzett családi ima mellett a Szeretetláng lelkiség fontos jellemzője a virrasztással egybekötött egyéni imádság. Ez ne csak az egyéni megszentelődésünk érdekében történjen, virasztásunkat ajánljuk fel másokért is. Ennek fontosságáról ezt olvashatjuk a Lelki Naplóban: „Éjjel a Szent Szűz ébresztett. Fel akartam kelni, hogy felöltözzek, mert azt hittem, itt a virrasztás ideje, és nem tartottam illendőnek, hogy a Szent Szűzzel fekve beszéljek. De még nem volt itt a virrasztás ideje, a két óra, még csak éjfél felé járt az idő. A Szent Szűz így szólt: »Kislányom, maradj pihenő helyzetedben. Engem nem ér tiszteletlenség, az édesanya beszélhet gyermekével bármikor, bárhol. Hallgass meg, kérlek. Ne hagyd el magad a virrasztások idején. Ez igen hasznos gyakorlata a léleknek, felemelkedése Istenhez. Tégy meg minden testi erőfeszítést. Én is sokat virrasztottam. A családban én voltam a fő virrasztó addig, amíg a kisded Jézus gyermek volt, mert Szent József sokat dolgozott nagy erőfeszítéssel, hogy csak szűkösen megéljünk. Tedd te is ezt. A pihenőnapodon, vasárnap is virrassz. Ajánld fel az ifjúságért. Gondolj a sok kisgyermek- re, akiket évről évre Szent Fiamhoz vezetnek. Hány lélek elkallódik, nem tud gyökeret verni lelkük Istenben, mert nincs, aki szívén viselné előmenetelüket. A pihenőnapodon is legyen tele lelked áldozatos imádsággal, és ezt a napot különösen értük ajánld fel. Az én Szent Fiam fáradtan is magához engedte a kisgyermekeket. Te se légy fáradt erre. Tudod, Ő kért, hogy megváltó munkájában szünet nélkül részt végy.«”
A „szeretetlángos” családok mindezt megvalósítva, II. János Pál pápával együtt vallják: „Az imádság nem menekülés, amely elvon a mindennapi feladatoktól, hanem épp ellenkezőleg: lendületet ad, hogy a keresztény család elfogadja és végrehajtsa minden feladatát, amelyeket az emberi társadalom elsődleges és alapvető sejtjeként végre kell hajtania. Éppen ezért az Egyház éle-tében és feladatában való tevékeny részvétel összhangban áll azzal a hűséggel és imádságra való törekvéssel, amely a keresztény családot a termékeny szőlőtőhöz, az Úr Krisztushoz köti.”
A családanyai hivatás ÉS A SZERETETLÁNG
A Szeretetláng Lelki Napló tanúsága szerint a Szűzanya kiemelt szerepet szánt Erzsébet asszony mellett minden édesanyának is a Szeretetláng átadásában: „Én, az Irgalmasság Anyja, kegyelmeim kiválóságát ruháztam rád: Szeretetlángom továbbadását. Miért éppen rád? Elmondom. Nézd, leányom, te is sokgyermekes családanya vagy, ismered a családi élet sok búját, fájdalmát saját gyermekeiden keresztül.Tudom, sokszor roskadoztál a megpróbáltatások keresztje alatt, sok fájdalmad volt és van is gyermekeid miatt. Ezeknek elviselése érdemszerző neked és minden édesanyának. A tapasztalatok, melyeket Isten rendeléséből átéltél, nem hiábavalók. Tudom, te megértesz engem, azért osztottam meg veled anyai Szívem fájdalmát. Ilyen az én fájdalmam is, mint a tied. Országomban (Magyarországon) sok olyan család van, kik igen közömbösek. Ezeket és a többieket fel akarom melegíteni Szívem Szeretetlángjával. Te ezt, látom, nagyon jól megérted, hiszen benne élsz, azért velem érzel, velem aggódsz. Látod, ezért adtam át neked elsőnek kegyelmeim bőségét. Egy anya tud csak igazán együtt érezni velem, ki ismeri a családok ezernyi gondjának sok-sok árnyalatát, és velem együtt gyógyítgatja is azt.
Egy másik helyen így szól a Szűzanya: „Általad kívánom nyilvánosságra hozni anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásomat mindenekelőtt hozzátok intézem, édesanyák, és veletek összefogva akarom a világot megmenteni. Aki velem érez, mind jogosult lesz erre a nagy kegyelemre, mellyel a lelkeket megmentjük az örök kárhozattól.”
Az Úr Jézus szintén kiemelt fontosságot tulajdonít az édesanyai hivatásnak a Lelki Naplóban: „Kell, hogy ti, édesanyák, szívetek megértő melegét kiárasszátok még a családtagok elválása után is. Nagy felelősség az, mely reátok hárul. Nehogy azt higygyétek, ha a gyermek megnő, szülőre nincs szüksége. Anyám is követett Engem szeretetével, áldozatos életével és imáival mindenhová. Ezt kell tennetek nektek is. Én megáldom minden törekvéseteket. Édesanyám lekötelez erre. Az Ő közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a Földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáit a lelkek mélyén. Szívről szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja.”
Egy másik helyen ismét az édesanyákhoz szól az Úr. Ehhez Erzsébet asszony a következő megjegyzést fűzi: „Ezeket az Úr Jézus úgy íratta le velem, mint nagyon fontos dolgokat”. A közlés pedig a következő: „Te és minden családanya, kik az Én Szívem szerint cselekedtek, munkátok értéke nem kisebb még a legnagyobb papi méltóságra emelt személyek tevékenységénél sem. Értsétek meg ti, édesanyák, azt a fenséges hivatást, melyet reátok bíztam! Ti vagytok hivatva benépesíteni az Én Országomat és betölteni a bukott angyalok helyét. Szívetekből, öletekből indul el Anyaszentegyházam minden lépése! Országom úgy növekszik, ahogy ti, édesanyák, munkálkodtok a teremtett lelkek között. Nektek van a legnagyobb és a legfelelősségteljesebb munkátok. Legyetek annak teljes tudatában, hogy a ti kezetekbe adtam azt a munkát, hogy a lelkek sokaságát üdvösségre vezessétek!”
A családokra vonatkozó KÉRÉSEK ÉS ÍGÉRETEK
A Szeretetláng Lelki Naplóban számos helyen találhatunk olyan, családokra vonatkozó kéréseket és kegyelmi ígéreteket, amelyek Erzsébet asszony életére utalnak, de minden családra vonatkoznak. Az Úr Jézus és a Szűzanya a mi apostoli buzgóságunkat kívánják felszítani kéréseikkel, hogy a Szeretetláng mielőbb kiáradjon az emberiségre, ígéreteikkel pedig olyan lelki ajándékokat kínálnak nekünk, melyek a magunk és mások megszentelődésének és üdvösségének biztos reményével tölthetik el szívünket. Elmélkedjünk tehát minél gyakrabban szavaikon, s váltsuk tettekre kéréseiket, hogy méltók lehessünk ígéreteikre.
A családért felajánlott nap
Jézus szavai: „Kedd – ez a nap a családodért felajánlott nap legyen. Végezz helyettük annyi lelki áldozást,1 ahányan vannak. Ajánld fel őket egyenként Édesanyánknak, Ő védelmébe veszi őket. Ezen az éjjelen a virrasztó imát is értük ajánld fel. Ha valami nehéz, csak szólj a Szent Szűznek bizalommal. Ő is sokat virrasztott imádságban, és tudod (...), a családodért nagy felelősséggel tartozol. Most is neked kell őket különös gonddal Hozzám vezetni, mindegyiket a maga módján, mert igen különbözőek. Kegyelmeimet szünet nélkül óhajtsd számukra. Együtt fogunk működni, de a te erődet igénybe kell vennem. Legkegyesebb pártfogódat (Szent Józsefet) ne felejtsd el. Őt is kérd mindennap, Ő is örömmel segít, és így nyert ügyünk lesz.”
Az elhunyt családtagokért végzett ima
Jézus szavai: „Azok a családok, akik csütörtöki vagy pénteki napon a családjukban az engesztelő imádási órát megtartják, ha a családjukban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről. A szigorú böjt megtartása: egy napon át csak kenyeret és vizet szabad fogyasztani.”
Fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket!
Aznap a Szent Szűz sokat beszélt hozzám: „Arra kérlek, Szeretetlángom utáni vágyadat is fokozd és óhajtsd állandóan! Tudod, mily nagy bánatom van országom felett. A családok, ó, a magyar családok szétszórva, mintha lelkük nem volna halhatatlan, úgy élnek! Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek minél többen, hogy terjedjen, mint a futótűz. Legyetek áldozatos lelkek minél többen, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Segítsetek nekem, hisz rajtatok múlik, hogy a láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét így közös erővel visszatartsuk.”
A Szeretetláng családokra gyakorolt kegyelmi hatása
A Szűzanya tudtomra adta, hogy nemcsak az én közelemben van Szeretetlángjának nagy fényessége, hanem elárasztja vele családom minden tagját is, és a gonosz nem tudja őket bűnre vinni. Ezért lelkük az által a kegyelem által, melyet reájuk áraszt, megerősödik és alkalmassá válik még több kegyelem befogadására.
Különleges áldás a családoknak
A szentmise alatt (az Úr) átelmélkedte velem az előző nap elmondott szavait (az édesanyai hivatásról), és a nagy csöndességben, mely lelkemet betöltötte, megrendítő, de jóságos szavaival így szólt: „Erre a felelősségteljes munkátokra különös áldásomat adom. Juttasd el kérésemet a Szentatyához, aki által kiosztani kívánom a nagy kegyelmekkel járó áldásomat, melyet azokra a szülőkre adok, akik a teremtés nagy munkájában isteni tetszésemet és akaratomat elfogadják. Rájuk minden alkalommal különös áldást adjanak. Ez az áldás egyedülálló, s csak a szülők részére adható meg. Minden gyermek születésénél rendkívüli nagy kegyelmeimet árasztom a családokra.” Ezután a lelkemet elárasztotta azokkal a kegyelmekkel, melyeket azok az édesanyák kapnak, akik az Ő tetszése és akarata szerint nevelik gyermekeiket.
Hozd hozzám ügyes-bajos dolgaidat!
Egy alkalommal sok elfoglaltságom miatt reggeltől késő délutánig nem gondoltam az Úr Jézusra. Mikor magamra maradtam, igen panaszos szavakkal így szólt hozzám: „Látod, milyen vagy? Már megint magad vesződsz ügyes-bajos dolgaiddal. Miért nem hozod Hozzám? Úgy teszel, mintha egyedül is tudnál valamit tenni. Tanuld meg már végre, hogy bizalmamba férkőzve mások számára is elérsz mindent. Szedd össze felebarátaid nehézségeit, a családod életének zökkenőit, és Én elintézek mindent neked. Higgy hatalmamban! Ha nem bízod Rám ügyeidet, hogy intézzem el azokat? Feltétlen bizalmadat kérem.”
A fokozott bizalom fokozott biztosíték
Az Ő Szentséges Szívének végtelen irgalmáról elmélkedtem, és lelkeket kívántam Neki. Különös irgalmába ajánlottam az én családomat. Amint így elmélyedtem Benne, az Úr Jézus biztató, szelíd hangon szólt: „A fokozott bizalom fokozott biztosítékot jelent. Mondd, el tudod azt képzelni Rólam, hogy amit a lelkek érdekében kértek, azt ne adnám meg nektek? Hisz akkor megváltó munkám ellen cselekednék. Látom gondolataid forgását. A ki nem mondott szavakra felelek. Nem mindenkit egyformán hívok meg. Akinek sokat adtam, attól sokat kérek. De ne ez legyen fontos neked. A lényeg az áldozat, melyet azokért hoztok, akiket az Én utaimra akartok terelni.”
Ajánljátok fel munkátokat Isten dicsőségére!
A Szűzanya szavai: „Napközben is ajánljátok fel munkátokat Isten dicsőségére! Ez a kegyelem állapotában történő felajánlás is a sátán megvakítását fokozza. Éljetek tehát kegyelmeim szerint, hogy mind jobban és mind nagyobb területre terjedjen ki a sátán megvakulása. A sok kegyelmet, melyet nektek nyújtok, mind jobban használjátok fel, mert ez a lelkek tömeges megjavulását fogja maga után vonni!”
A bizalommal teli kérés meghallgatása
Jézus szavai: „Kérjetek csak sokszor és sokat! Ahányszor és amennyit kértek, annyiszor és annyit kaptok. Sőt, ha látom bizalmatokat, kéréseiteket megduplázva teljesítem. Engem nem lehet felülmúlni nagylelkűségben. Ha látom bizalmatokat, akkor máris leköteleztetek, és ez azt jelenti, kifoszthattok, ahogy csak akartok, Én nem zárkózom el. Szívem szeretetével elétek állok: itt vagyok, hogy boldogítsalak benneteket.”
