Megtalálták volna a Frigyládát?
Egy amerikai amatőr régész - aki többek között a Noé bárkáját is "megtalálta" és a Sinai hegyet is máshová helyezte, mint ahol a hagyomány tudja -, azt állítja, hogy az 1980-as években megtalálta a Frigyládát, azon pedig Jézus Krisztus vérét (fele annyi kromoszómával - mert a "férfi" a kapcsolatban Isten volt). Hazánkban valószínű egy kis hetednapi adventista gyülekezet honlapján keresztül terjedt el a hír. Közzé tesszük most az írást, bár nem tudom elhallgatni kételyeimet. Elképzelhető, hogy egy ilyen nagy horderejű felfedezés ne legyen már évtizedek óta világszenzáció? (És mit szólnak ehhez az ortodox zsidók, akik a Templom visszaállítását tervezik, aminek kulcsa épp a Frigyláda?) Aztán hogyan van az, hogy itt is csak homályos fényképeket sikerült készíteni, és persze azóta a barlang is elzáródott, ahol a ládát megtalálták, azaz ellenőrizhetetlen a hír... (A Jelenések könyve 11, 19 arról ír, hogy a szövetség ládája a mennyben van - de ez persze lehet képes beszéd is...)
A Frigyláda felfedezése
„Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy… felkenettessék a Szentek szentje” - Dániel 9:24
Dániel 9:24 hat dolgot említ, amelyek mind beteljesedtek Krisztus kereszthalálával. Az említett vers szerint ezeknek a dolgoknak Dániel szent városában, a földi Jeruzsálemben kell elvégeztetniük. A héber „Szentek szentje” szavak a Bibliában sehol nem egy személyre utalnak, sőt abból a tényből kifolyólag, hogy az eredeti héber szövegben ezen kifejezés előtt hiányzik a határozott névelő, az is következik, hogy ez a kifejezés a templom legszentebb helyére - a Szentek szentjére - sem utalhat az említett versben. A Frigyláda egy nagyon szent tárgy volt, azonban Krisztus valóban felkente azt, - amint azt a prófécia sugallja - amikor a keresztfán volt?
Sőt mi több, a Zsidókhoz írt levél 9:19-ben azt olvashatjuk, hogy Mózes vért és vizet hintett a törvény könyvére azért, hogy megpecsételje az ószövetséget a Sínai-hegynél. Éppen ezt tette Krisztus, amikor megpecsételte az újszövetséget, amelyet a keresztfán vitt véghez. Tehát amiképpen Mózes állati vért és vizet hintett a törvény könyvére, akképpen kellett Krisztusnak is az ő saját vérét és testének vizét a törvény kőtábláira hintenie. Az alábbiakban a közelmúlt egy lelkes amatőr régészének, Ron Wyatt-nek a beszámolója következik, az ezt megerősítő felfedezéseiről.
Egy napon, 1978-ban, Ron Wyatt a Jeruzsálemben található Sírkert Gordon-Kálváriája (Golgota Sziklája) mentén sétált egy helyi tekintéllyel, akivel római kori régészeti leletekről beszélgetett. Majd hirtelen - mindenféle figyelmeztetés nélkül - Ron bal keze egy ottani területre mutatott és azt kiáltotta, hogy „Ott van Jeremiás barlangja, abban van a Frigyláda!”
Annak ellenére, hogy ezek a szavak az ő szájából hangzottak el, és az ő saját keze mutatott arra a területre, nem tudatosan mondta és cselekedte ezeket a dolgokat. A vele lévő férfi - rá nem valló módon - ugyancsak furcsán reagált erre. Azt kiáltotta, hogy „Ez csodálatos! Azt akarjuk, hogy végezzen ott ásatásokat és mi majd megszerezzük Önnek az ehhez szükséges engedélyeket, el is szállásoljuk és az élelméről is gondoskodunk!” Ron tudta, hogy ez egy természetfeletti esemény volt, de azt is tudta, hogy nem minden természetfeletti esemény származik Istentől. (Jelenések 16:14)
Ezért visszatért otthonába, az Egyesült Államokba, és kutatásokat kezdett végezni azt illetően, hogy a Frigyláda valóban lehet-e abban a térségben. Azt találta, hogy Krónika II. 35:3 az utolsó utalás a Frigyládára, a 19. versből pedig az is kiderül, hogy ekkor Kr. e. 625-öt írtak, amely éppen Jeruzsálem és a templom - Nabukodonozor általi - elpusztítása előtt 35 évvel volt. Az igevers szerint a Frigyláda ebben az időben a templomban volt. Amikor a babiloni hadsereg ostrom alá vette Jeruzsálemet, egy ostromfalat építettek a város köré, mely által senki és semmi nem léphetett be és ki a városból.
Tehát a Frigyláda nagy valószínűséggel a babiloni ostromfalon belül maradt. Lévén, hogy Nabukodonozor ezt nem kaparintotta meg és vitte Babilonba, feltételezhetjük, hogy a föld alá volt elrejtve. Ez tökéletesen egybevágott azzal a területtel, amelyre Ron is rámutatott, ugyanis az a terület az akkori babiloni ostromfalon belül, egy földalatti kamrában helyezkedett volna el. Ron és az ő két fia így többször is ásatásokat végeztek ezen a területen, melynek eredményeképpen értékes információkat tártak fel
Az ásatásokat egyenesen lefelé kezdték egy sziklafal mentén, annál a sziklafalnál, amely sokak számára Golgota néven ismert. Az 1800-as években Gordon Tábornok felismerte, hogy ez a terület megfelelt a Biblia által leírt Kálváriának, amely Krisztus keresztre feszítésének helyszíne volt. A Biblia említést tesz egy kősziklából kivájt sírhelyről egy közeli kertben, mely egy gazdag ember sírhelye volt, aki azt Jézusnak ajánlotta fel (Máté 27:57-60). Az említett helyszín környékén éppen található egy ilyen sírhely, amelyet nagy sietséggel kiterjesztettek, ami azt sugallja, hogy az a személy, aki benne feküdt, nem az a személy volt, aki számára azt tervezték.
Az elsőként feltárt leletek a sziklafalba vájt üregek voltak, három „könyvespolcszerű” kivágás. Ron úgy gondolta, hogy ezek azok az üregek lehettek, amelyek a rómaiak által Krisztus keresztje fölé helyezett jelek tárolására szolgáltak. Máté 27:37-ben, Márk 15:26-ban és Lukács 23:38-ban a Biblia arról tesz említést, hogy felirat volt Jézus felett, ami megfelel annak, amit Ron felfedezett. János Evangéliumában arról olvashatunk, hogy „címet” helyeztek a keresztfára. A görög nyelvben a „-ra, -re” megfelelője az „EPŐ” szócska. Az EPŐ azonban fordítható úgy is mint „fölé”. Ebből kifolyólag a fordítók Máté, Márk és Lukács könyvében az EPŐ „fölé” jelentése mellett döntöttek, ugyanis nem lett volna értelme azt mondani, hogy „jelet tettek a fejére”, azonban János Evangéliumában az „EPŐ” szócskát „-ra, -re” értelemben fordították, ugyanis annak már van értelme, hogy „jelet tettek a keresztfára”. Azonban az „EPŐ” szócskát úgyis fordíthatták volna, hogy „címet tettek a keresztfa fölé”.
A további ásatások feltártak egy - a kősziklából kinyúló - polcszerű oltárkövet is. Ron úgy érezte, hogy ez egy keresztény oltár maradványa lehet, azt sugallván, hogy a korai keresztények tudták, hogy ez egy nagy jelentőséggel bíró hely volt. Emellett egy első századbeli - templomnak hitt - épület alapját is feltárták, amely ugyancsak növelte a terület jelentőségét.
Végül Ron feltárta a perdöntő bizonyítékot, amely őt is meggyőzte arról, hogy ez a terület volt a keresztre feszítés helyszíne. Négy, sziklából kivágott keresztfanyílás, melyek közül az egyik egy emelvényen, a többitől magasabban - és hozzájuk képest hátrébb - helyezkedett el. A többi három elől, egy sorban - az előbb említettől lentebb - volt megtalálható. A fentebb lévő keresztfanyílás a „főbűnösnek” volt fenntartva, és a bibliai beszámoló alapján tudjuk, hogy ennek bal- és jobb oldalán lévő két keresztfára két latort feszítettek Krisztus keresztre feszítésekor. Tehát ebben az esetben a négy közül csak három keresztfanyílást használtak.
Ron figyelme a többihez képest magasabban elhelyezkedő keresztfanyílásra szegeződött. Ha ez a terület volt Jézus keresztre feszítésének helyszíne, akkor kétségtelenül ez lehetett az ő keresztfanyílása. Egy négyzet alakúra vágott kődarab volt a nyílásba helyezve, betömvén azt.
Ennek minden oldalán emberi ujjnyomok voltak láthatók, és amikor Ron eltávolította ezt a kődarabot, egy - a keresztfanyílásból kiterjeszkedő - óriási repedést fedezett fel az alapkőzetben. Ez Ron számára pontosan úgy nézett ki, mint egy földrengés okozta repedés, és a Biblia valóban említést is tesz erről Máté 27:51-ben: „és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének”.
Egy napon, az ásatások közepette, Ron nagyon el volt csüggedve, mert úgy érezte, mintha az Úr már nem tudná őt tovább felhasználni erre a feladatra. Azt gondolta, hogy biztos valami helytelen dolgot cselekedett, és az Úr úgy döntött, hogy elveszi tőle ezt a feladatot. Azonban mialatt az ásatási területen üldögélt, és a körülményeken elmélkedett, egy hangot hallott, amely a következőt mondta: „Isten áldjon meg abban, amit itt cselekszel, Ron Wyatt!” Hatalmas megdöbbenés közepette, Ron megfordult, hogy szembenézzen ezzel az emberrel. Teljes meglepődöttség hatotta át, ugyanis csodálkozott azon, hogy hogyan tudhatná bárki is az ő nevét, sőt mi több, Ron soha nem mondta el senkinek, hogy milyen munkálatokat végez azon a területen. Ron erre azt felelte: „Köszönöm! Ön idevalósi?” és az idegen egyszerűen azt felelte, hogy „Nem”. Beszélgetést kezdeményezni próbálván, Ron azt kérdezte: „Ön turista?” és az idegen ismét azt felelte, hogy „Nem”. De ez alkalommal azt is hozzátette, hogy „Dél-Afrikából jöttem és az Új Jeruzsálembe tartok”. Ron teljesen megdöbbent ezen, tudván, hogy a Bibliában az Új Jeruzsálem egy olyan városra utal, amely a Mennyországban található.
Miután a férfi távozott, Ron megkérdezte a többieket a Sírkertben, hogy látták-e ezt a férfit. Meglepő módon, mindenki azt felelte, hogy „Nem”, holott mindössze egyetlen útvonal vezetett ebbe a térségbe, és csak egy útvonal vezetett ki a térségből, melyen keresztül ez az idegen férfi távozhatott. Ez egy hatalmas bátorítás volt Ron számára, éppen akkor, amikor a legjobban szüksége volt rá, ugyanis ezáltal megbizonyosodott arról, hogy az Úr továbbra is megáldja az ő munkáját. A sziklafal mentén történő ásatások folytatása azonban túl veszélyessé vált. Ezért Ron-nak különféle szögben kellett lefelé ásnia, melynek eredményeként egy barlangrendszerben találta magát. Egy alacsony termetű arab férfival dolgozott együtt, aki minden olyan nyíláson átmászott, amelyek túl szűkek voltak ahhoz, hogy Ron könnyedén átférjen rajtuk. Lent nyirkos körülmények uralkodtak, sok porral és kevés oxigénnel. Néha Ron-nak is át kellett préselnie magát a legkisebb nyílásokon keresztül. Egy napon megkérte a társát, - mint általában - hogy másszon be egy barlangba, az abba vezető szűk bejáraton keresztül. Miután a társa ezt megtette, azon nyomban ki is rohant, félelemmel a szemében, és azt jajveszékelte, hogy „Mi van ott?!” „Mi van ott?!” majd nagy sietséggel elhagyta a barlangrendszert, és soha nem is tért vissza oda.
A történtek láttán, Ron izgatottan elkezdte kiszélesíteni ennek a kamrának a bejáratát, majd bemászott. Ezt követően kősziklák sorozatán keresztül kellett átmásznia, melyek majdnem a kamra tetejéig értek. Egyre fáradtabban és fáradtabban, Ron elkezdte elmozdítani a kőszikladarabokat az útból, hogy felfedje, mi rejtőzik mögötte. Ennek eredményeként feltárt néhány elkorhadt fatáblát, melyek elmozdítása után állati bőrdarabokra talált. Valami fénylett az állati bőrdarabok alatt. Elmozdítva azokat, Ron feltárta az első templomból származó Szent Kenyerek Asztalát. Folytatván a kősziklák és a fák elmozdítását, rátalált egy kőládára. A fedele meg volt repedve, és el volt mozdítva. Ron keresztülvilágított a lámpájával a repedésen, és egy aranyból készült ládát látott. Tisztában volt vele, hogy a Frigyládát látja. Érzelmekkel elboríttatván és tüdőgyulladásban szenvedvén, Ron 45 percre elvesztette az eszméletét. 1982. január 6-át írtak, amikor Ron ezt a lenyűgöző felfedezést véghezvitte. Megpróbálta lefotózni egy Polaroid fényképezővel, de a képek mind elmosódtak. Majd visszatért egy colonoscope nevű - orvosi képkészítésre használt - géppel, de a fotók ismételten homályosak lettek.
Több műemlék is volt ebben a barlangban, beleértve a hétágú gyertyatartót, egy efódot, a pusztában felállított gyülekezet sátorát, az illattételre való oltárt és egy óriáskardot, amelyugyan nem tartalmazott feliratot, de Ron úgy gondolta, hogy valószínűleg Góliát kardja lehetett. Az alábbi képeken Ron Wyatt látható a feleségével, és az általa készített mérethű modellel:
Ron felfedezett egy száradt, megfeketedett anyagot a kamra tetején lévő, földrengés okozta nyílásban, közvetlenül a Frigyláda felett. Azt is észrevette, hogy ez a megfeketedett anyag a kőláda - repedéssel rendelkező - fedelén is szerepelt. Nyilvánvaló volt tehát, hogy ez az anyag a kamra tetején lévő repedésen keresztül szivárgott át, és úgy kellett történnie, hogy a Frigyládára érkezzen, mivel a kőláda fedele szintén meg volt repedve és el lett mozdítva. Ron azon tűnődött, hogy milyen anyag lehetett olyan szent, amelyről az Úr maga gondoskodott, hogy a Frigyláda fedelére érkezzen. Eszébe jutott a földrengés okozta repedés a keresztfanyílás lábánál, majd hirtelen egy fantasztikus felismerésre jutott azzal kapcsolatban, hogy mi történhetett. Ron megvizsgálta a kamra tetején lévő - földrengés okozta - nyílást, és az valóban megegyezett a keresztfanyílás lábából induló repedéssel. A száradt, megfeketedett anyagot analizálták, és a vizsgálatok alapján vérnek bizonyult, minden jel szerint Jézus Krisztus vére volt. A Biblia említést tesz arról, hogy amikor Jézus meghalt, volt egy földrengés és a kősziklák megrepedeztek (Máté 27:51). Egy római vitéz dárdával oldalba szúrta Krisztust, hogy megbizonyosodjon az ? haláláról, és azonnal vér és víz folyt ki belőle (János 19:34). Ron felismerte, hogy ugyanez a vér és víz folyt keresztül a földrengés okozta nyíláson és hullott a Frigyláda fedelére.
Ron ezt követően még három alkalommal tért vissza a barlangba, és az első látogatása óta -legnagyobb meglepetésére - a barlang teljesen rendbe lett szedve. Négy angyal állt előtte, és azt mondták neki, hogy még nem jött el az ideje annak, hogy a világ a saját szemével láthassa ezt a felfedezést, de az idő közeleg, amikor a világ lakosságára egy általános érvényű vallási törvény lesz rákényszerítve. Ez a törvény arra fogja kényszeríteni az emberiséget, hogy megszegjék Isten törvényét, azáltal, hogy aki nem engedelmeskedik ennek a törvénynek, az meg lesz fosztva annak jogától, hogy adhasson vagy vehessen (Jelenések 13:17). Ron Wyatt-nek ezek az angyalok azt is elmondták, hogy miután ez a törvény bevezetésre kerül, Isten megengedi, hogy a kőtáblákról (A tízparancsolatról) és a Frigyládáról készített jó minőségű felvétel nyilvánosságra kerüljön. A tervezett törvénnyel kapcsolatos további információkért töltse le az alábbi tanulmányt itt. „Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.” Zsoltárok 119:126.
Ez ugyanaz a törvény, amelyre Ron élete utolsó interjújában utalt. A vele készített teljes interjú elérhető itt. Az interjút készítő ember azt kérdezte Ron-tól: „… Ön kivette a kőtáblákat, és aztán az angyal mondott Önnek valamit a kőtáblákról?” Ron pedig azt felelte, hogy: „Igen, amit mondott, az azzal volt kapcsolatos, hogy ezek mikor kerülhetnek a világ nyilvánossága elé… amikor a fenevad bélyegének törvénye érvényben lesz, röviddel azután következhet ez be… nem úgy volt említve, mint a fenevad bélyegének törvénye, hanem úgy, hogy „amikor a vasárnap törvény…”.” Az interjút készítő ember, lévén, hogy teljes mértékben meg akart bizonyosodni arról, hogy az angyal maga mondta azt, hogy „vasárnap törvény” rákérdezett Ron-ra, hogy „De az angyal maga mondta azt, hogy „vasárnap törvény”?” És Ron ezt megerősítvén azt felelte, hogy: „Így van!”
A következő videón Ron Wyatt látható, amint Sédékiás barlangjában elmeséli felfedezését és részletezi a hamarosan érvénybe lépő, általános érvényű vallási törvényt, alatta pedig a keresztre feszítéskor történtek illusztrációja tekinthető meg.
http://youtu.be/SjdfGolCYuE
http://youtu.be/zh_Pc_PIXeY
Amint azt korábban említettük, a Frigyláda fedelén lévő vért analizálták. Az emberi sejtek normális esetben 46 kromoszómával rendelkeznek. Minden egyes kromoszómapárban a pár egyik fele az anyától, a másik fél pedig az apától származik. Tehát 23 kromoszóma származik az anyától és 23 az apától. Minden 23 kromoszómából 22 autoszomális (homológ), egy pedig gonoszóma (nemi kromoszóma). A nemi kromoszómák az X- és az Y kromoszómák. A nőknél két X kromoszómát találunk (XX), így ők csak egy X kromoszómát adhatnak tovább utódjaiknak, míg a férfiaknál egy X- és egy Y kromoszómával is találkozhatunk (XY), mely lehetővé teszi számukra, hogy vagy egy X- vagy egy Y kromoszómát adjanak tovább az utódoknak. Ha X-et adnak, akkor a gyermek nőnemű, ha pedig Y-t, akkor férfi nemű lesz. A lenyűgöző felfedezés ebben a vérben az volt, hogy a 46 kromoszóma helyett, mindössze 24 kromoszómát tartalmazott. 22 autoszomális kromoszómát, egy X kromoszómát és egy Y kromoszómát. Ez azt bizonyítja, hogy az illető személynek, akihez ez a vér tartozott volt édesanyja, de nem volt emberi édesapja, mert a normális esetben az apától származó kromoszóma mennyiség hiányzott ebből a vérből.
Ő. János 5:8-11 arról tesz említést, hogy Krisztus vére és testének vize a földben volt ezen igevers írásának idején, megközelítőleg 35 évvel a keresztre feszítés után. „És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér; és ez a három is egy.”
Továbbá azt is megemlíti, hogy ez a víz és vér Isten tanúbizonysága a világnak, arról tanúskodván, hogy az ? Fia meghalt érettünk: „Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, amellyel bizonyságot tett az ő Fiáról.”
Az alábbi videón Ron Wyatt látható, amint a Jeruzsálemben végrehajtott kromoszómatesztről beszél:
http://youtu.be/ETx7efSe5qs
Mindezek felett pedig, mi az Úr üzenete ennek a világnak az utolsó napokban és hogyan hozta tudomásunkra ennek megértésének a kulcsát Zsidó 9:19-ben? Ennek tanulmányozásához tekintse meg a korábban említett tanulmányt és a lap tetején lévő menüsorban található Prezentációt. Továbbá tekintse meg ezt a 6 perces videót a Youtube.com-on.
Forrás: http://www.covenantkeepers.co.uk/
Fordította: Szabó Szilárd
