2008 októberében rendkívüli esemény történt Lengyelországban, a Soko?ka-i Páduai Szent Antal parókiatemplomban. Egy Szent Ostya olyan izomszövetté változott, mely egy er?s szenvedést elviselt, a halál pillanatában lév? eleven emberi szív része.
2008. október 12.-én, vasárnap reggel 8:30 órakor Fr. Filip Zdrodowski Szentmisét celebrált a fentebb említett templomban. Amikor Fr. Jacek Ingielewicz segédkezett neki a Szentáldozás kiszolgáltatásában, egy ostya véletlenül az oltár lépcsőjére esett. Egy a közelben térdeplő hölgy észrevette és megmutatta Fr. Jacek-nek, aki azonnal felvette. Látta, hogy a Szent Ostya bepiszkolódott, így a vasculum-ba, a tabernaculum melletti kis vizesedénybe helyezte (a vasculum egy kicsiny edényke, melyben a pap megmossa az ujjait a Szentáldozás kiszolgáltatása után).
A Szentmise után a sekrestyés, Sister Julia Dubowska a vasculumot a sekrestyébe vitte, tartalmát egy másik edénybe ürítette, amit elzárt egy szekrénybe. Csak neki és a lelkipásztornak, Msgr. Stanisław Gniedziejko-nak volt kulcsa a szekrényhez. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy Julia nővér tagja az Eukarisztia Szolgálóleányai Társaságnak (Congregation of the Sisters Servants of Jesus in the Eucharist), akik különös tiszteletet tanúsítanak az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus iránt.
Mivel azelőtt sosem került ilyen helyzetbe, Julia nővér minden nap ellenőrizte az edényt, hogy lássa, feloldódott-e már a Szent Ostya. Rendes esetben az ostya néhány nap alatt teljesen feloldódik a vízben. Azt várta, ez fog történni ebben az esetben is. Október 19.-én reggel nyolc óra körül kinyitva a szekrényt, Julia nővér kenyérillatot érzett. Feltételezte, hogy a Szent Ostya teljesen feloldódott, így a vasculum tartalmát kiöntheti a sacrarium-ba, az oltárhoz közeli lefolyóba. Ahogy egy pillantást vetett az edényben lévő Szent Ostyára, hirtelen néma ámulat fogta el. A fehér Szent Ostya közepén látott valamit, ami úgy nézett ki, mint egy egy-másfél centiméter nagyságú eleven, véres húsdarab. Ahogyan a későbbi laboratóriumi vizsgálat kimu–tatta, valódi izomszövet volt, amely olyan jellemzőket mutatott, mint egy élő emberi szív haláltusájakor a szívmegállás pillanatában. Julia nővér a legnagyobb bámulattal és tisztelettel tekintett a rendkívüli jelenségre. Bevallotta, hogy olyan kíváncsi volt, mint amikor Mózes látta a pusztában az égő csipkebokrot.
Látva a Szent Ostya felett hosszú ideje mozdulatlanul álló nővért, Fr. Filip Zdrodowski megkérdezte tőle, mi történt. Julia nővér elmagyarázta neki, mi van a kezében és hogyan került oda a Szent Ostya. Az asztalra tette az edényt, így a Főtisztelendő Úr és a sekrestyéban jelen lévő többi pap láthatta az átváltozott Ostyát.
Msgr. Stanisław Gniedziejko később felidézte a döbbenetet, amit a fehér Ostyán látott vérvörös anyag látványa okozott. A víz, amelybe belemerítették, nem volt véres. Egy közelebbi pillantást vetve az Ostyán lévő véres anyagra, valami húsdarabra hasonlító dolgot látott — egy eleven izomszövet véres darabját.
Mindenki tudta, hogy ez egy átváltoztatott Szent Ostya, melyben a feltámadott Krisztus jelen van az Ő megdícsőült emberi valójában. Azon kezdtek tűnődni, hogy vajon ez a vörös anyag az Ostyán természeti jelenség erdménye, vagy esetleg nem lehet-e ter–mészetfölötti jel, melyen keresztül Krisztus valami nagyon fontosat akar üzenni? A Főtisztelendő Úr azonnal figyelmeztette a jelen lévőket, nehogy figyel–men kívül hagyják a titokzatos jelenséget. Még ugyanezen a napon beszámolt Őexcellenciájának, Edward Ozorowski Érsek Úrnak a történtekről. Röviddel ezután az Érsek Úr Sokołkába látogatott. Megvizsgálva az Ostyát utasítást adott, hogy helyezzék biztonságba és vizsgálják meg közelebbről.
Október 29.-én az Ostyát tartalmazó edényt átszállították az Isteni Kegyelem Kápolnájának (Divine Mercy Chapel) tabernaculumába az érseki székhelyen (parish presbytery?). A rákövetkező napon Julia nővér előbb lefényképezte a titokzatos Szent Ostyát, majd az Érsek Úr kivette az Ostyát a vízből, egy fehér oltárterítőre helyezte, elzárta egy szentségtartóba és a tabernaculumba tette. Röviddel ezután az Ostya kiszáradt. A vörösesbarna véres anyag a terítőre kérgesedett, és a mai napig is így maradt. Három éven át az Ostya a kápolnában maradt. Egészen 2011. október 2.-ig, amikor is ünnepélyesen visszavitték a templomba, ahol kiállították mindennapi imádásra a Rózsafüzér Miasszonyunk Kápolnában (chapel of Our Lady of the Rosary).
Két kiváló tudós szakvéleménye
2009. augusztus 5.-én az Érsek Úr utasítására a Białystok-i Érseki Curia levelet küldött prof. Maria Sobaniec-Łotowska-nak és Stanisław Sulkowski-nak, a Białystok-i Orvosi Egyetem tudósainak, melyben szakvéleményüket kérte a „Sokołka-i Páduai Szent Antal parókiatemplomban őrzött Szent Ostyához tapadó anyag” ügyében. A levélben kihangsúlyozták, hogy az anyaggal „kellő körültekintéssel, sürgősséggel, valamint a legbizalmasabban” kell eljárni. Prof. Maria Sobaniec-Łotowska és Stanisław Sulkowski mindketten kiváló tudósok, akiket mind Lengyelországban, mind külföldön nagyra értékelnek. Harminc éve dolgoznak speciálisan a histopathológiai (kórszövettani) diagnosztika területén, számos akadémiai eredmény öregbíti szakmai hírnevüket. A Białystok-i Orvosi Egyetem két különböző intézményében dolgoznak: az Orvosi Pathomorfológiai Intézetben, illetve az Általános Pathomorfológiai Intézetben.
2009. augusztus 7.-én Prof. Maria Sobaniec-Łotowska Sokołka-ba utazott, ahol egy egyedi, e célból összeállított bizottság jelenlétében mintát vett az Ostyán lévő titokzatos anyagból. „Ahogy megláttam a mintát” — jelenttete ki — „nem volt ötletem, miféle anyag lehet. Egy kis darabkájához jutottam hozzá. Színét tekintve barna volt, s szorosan hozzátapadt a Szent Ostya rendelkezésre álló darabjához.”
A két professzor különálló, szigorúan tudományos vizsgálatot végzett a mintán. A legmagasabb minősítésű („State of the Art”) fény- és elektronmikroszkópokat használták, lefényképezték és részletesen leírták a látott morfológiai képeket.
A független, különálló vizsgálatok teljes egyezést mutattak minden tekintetben, a két tudós legnagyobb meglepetésére. Kiderült, hogy a titokzatos anyag, amellyé a Szent Ostya egy darabja átváltozott, olyan emberi szívizomszövet, amilyet a haldoklás során a szívmegállás pillanatában lehet látni.
Maria Sobaniec-Łotowska professzor elmagya–rázza: „Abban a kis anyagdarabban, amelyet megvizsgáltunk, jónéhány miokardiális szövetre utaló morfológiailag meghatá-rozó jellemzőt találtunk. Egyike ezeknek a jellemzőknek a szegmentáció (részekre osztódás) jelensége, pl. a szívizomrostok károsodása a behatolás zónájában, vagy a fregmentáció (töredezettség) jelensége. Ezek a károsodások kicsiny többszörös hasadások formájában jelentkeznek, mint amikor egy késsel vágunk. Ilyen elváltozások csak az elhalt rostokon jelentkeznek, s a szívizom gyors összehúzódása utalnak a halál végső szakaszában. További fontos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a vizsgált anyag emberi szívizomból származik az, hogy a vizsgált rostokban a sejtek (nuklei?) elhelyezkedése legfőképpen középpontos, ez pedig az izomszövetek jellemzője. Számos rost hossza mentén szintén olyan mintázatot találtunk, amely összehúzódásra utal. A közelebbi elektronmikroszkópos vizsgálat kimutatta a behatolási pontok körvonalait és a finomabb rostok hálózatát. Összefoglalva a kutatás eredményét az Érseki Hivatal számára, megállapítottuk: ’Az anyag (…) szívizomszövetnek mutatkozik, vagy legalábbis egy eleven test szövetének, a legjobban erre hasonlít.’ És ami véleményem szerint fontos, hogy a vizsgált anyag teljes egészében ebből a szövetből áll.”
Stanisław Sulkowski professzor hangsúlyozza, „Az Ostya anyaga gyorsan feloldódik, ha vízbe merítjük. De a Sokołka-i Szent Ostya nem oldódott fel, s így megdöbbentette a tudományt. De még figyelemreméltóbb az a tény, hogy az Ostya középső része szívizomszövetté alakult, elválaszthatatlanul összeforrva az Ostya többi részével.” A mikrofelvételek tapasztalatilag, tudományosan bizonyítják, hogy senki sem illeszthette össze a két struktúrát — a szívizomszövetet és a kenyeret. Még a legújabb felszerelésekkel rendelkező tudósok sem tudnak semmi ehhez hasonlót előállítani, ilyen szervesen egyesíteni és egybeszőni az Ostya és a szívizomszövet anyagát. Ez bármilyen emberi beavatkozás lehetőségét kizárja. Maria Sobaniec-Łotowska professzor hangsúlyozza, „Ezt a fehér Ostya és az emberi szívizomrost anyagának rendkívüli és rejtélyes összeolvadását megfigyeltük, megvizsgáltuk és lefényképeztük mind fény-, mind elektronmikroszkóp segítségével. Kimutattuk, hogy mindez nem lehet emberi beavatkozás következménye. Még egy rendkívüli tény említést érdemel. Az Ostya számottevő ideig maradt víz alatt, ezután került a terítőre. Még a mi kutatásaink sem mutattak ki semmilyen elváltozást azon a szívizomszöveten, amely ennyi ideig víz alatt volt. A gyakorlati kutatások szempontjából ezt a tényt nem tudjuk megmagyarázni. Kétségtelenül ez a legfontosabb munka, amit életemben végeztem. Az eredmény meglepett engem. A tudomány nézőpontjából ezek a rendkívüli jelenségek egyszerűen megmagyarázhatatlanok.”
Áltudományos próbálkozások a tények kétségbe vonására
A liberális és a baloldali média igyekezett kétségbe vonni a két elismert Białystok-i tudós által elvégzett pathomorfológiai vizsgá–latok eredményeit. Ezek a médiumok olyan álszakértők kommentárjaira hagyatkoztak, akik nem rendelkeztek független háttérrel ahhoz, hogy figyelembe vehető véleményt mondjanak ebben a kérdésben. Az egyik ilyen álszakértő véleménye például az volt, „Ez nem csoda, hanem egyszerűen biológia.” Egy másik szerint az Ostyán lévő vörös színű foltot egy bacilli-forma baktérium (serratia marcescens) okozza. Ő anélkül mond véleményt a jelenségről, hogy akár csak látta volna azt, nemhogy megvizsgálta volna a rejtélyes Szent Ostyát vagy akár csal elolvasta volna a tudományos dokumentációt. Az ilyen viselkedés nem csak a tudományos elfogulatlanság semmibe vétele, hanem egyúttal az emberi logika és az etika alapértékeinek arculcsapása; még tovább menve, mivel mind Sulkowski, mind pedig Maria Sobaniec-Łotowska professzorok kijelentik, hogy „a tudomány nem ismer olyan baktériumot, amely képes lenne egyáltalán bármilyen szövetstruktúrát alkotni; még kevésbé olyat, amely az emberi szív rostjaira jellemző szerkezetet hozna létre; olyat, amelyet mi megfigyeltünk az Ostyában.”
Ez a kijeletés objektív és kétségbevonhatatlan tényeken alapul. Sajnos, akadnak olyanok, akik ideológiai okokból letagadják azokat a tényeket, amelyek ellenkeznek ideológiai feltevéseikkel. Az objektivitás és a tudományosság igénye nélkül az ő véleményük csak puszta ideológia. Ők a hazugság ügynökei.
Más oktalan támadások is voltak. Egy úgynevezett racionalista csoport értesítette a képviselőt (public procurator?), állítólag azért, mert a minta tudósok által történt vizsgálata egy haldokló ember szívizomszövetét mutatta ki, tehát gyilkosságnak kellett történnie. Az ügyész megkezdte a nyomozást, de bizonyíték hiányában gyorsan elvetette az állítást. Az ateisták, akik elvetik a tényeket, irracionálisan viselkednek. Elzárkóznak az igazság felismerése elől egy nagyon egyszerű okból kifolyólag: ideológiai bilincseiket csörgetik a minket körülvevő valóságban. Csak az létezik számukra, amit érzékeikkel felfoghatnak, ehhez dogmatikus bizonyossággal ragaszkodnak. Ennélfogva abszolút bizonyossággal adják elő, Isten és a szellemi világ nem létezhet. Még ha tiszta, megkérdőjelezhetetlen tényekkel is kerülnek szembe, mint amilyenek Sokołka-ban kerültek napfényre — tények, amelyek kétségeket támasztanak ideológiai meg-győződésükkel szemben —, ezek az úgynevezett „racionalisták” elkezdik kimagyarázni őket a nevetségessé tevés és a nevetséges érvekhez történő folyamodás segítségével.
„A mintában észlelt, a Szent Ostyából származó szívizomszövet jelenléte csoda irányába mutat, és erős tudományos bizonyítékra lenne szükség a kétségbe vonásához,” áll Dr. Janusz Miętkiewski pathomorphológus Maria Sobaniec-Łotowska-nak röviddel a Curia hivatalos közleményének megjelenése után írott levelében.
A Sokołka-i Szövet-Ostyával kapcsolatban lefolytatott pathomorphológiai vizsgálatok eredményeit 2009. január 21.-én küldték meg a Białystok-i Püspöki Kúria részére. A jelentés eredménye egyértelmű volt. Az átváltoztatott ostya egy része a halál végső stádiu–mában lévő emberi lény szívizomszövetévé alakult át. A szívizomrostok és az ostya kenyéranyagának szerkezete olyannyira egységes, amely kizárja mindennemű emberi beavatkozás lehetőségét.
Sem Maria Sobaniec- Łotowska professzor, sem Stanisiaw Sulkowski professzor nem titkolta el azt a tényt, hogy mindketten hívők. Mint tudósok, mindketten tökéletesen tistában vannak mid a makro-, mind a mikrokozmosz félelmetes komplexitásával és szerke–zetével. Mivel mindez nem lehet a véletlen műve, az egyetlen logikus következtetés az, hogy léteznie kell egy Felsőbb Intelligenciának — az Egy Igaz Istennek. Mindamellett, hogy az Istenben való hit elutasítása is a hit egy fajtája, az ilyen ember elutasítja a környező világunk észleléséből fakadó tiszta és logikus követ–keztetéseket is, melyek Krisztus életéből, halálából és feltámadásából, a Katolikus Egyház történetéből vagy a szentek életéből fakadnak.
Nyilvánvalóan az Ostya mintájával végzett munkájuk során sem Maria Sobaniec- Łotowska professzort, sem Stanisiaw Sulkowski professzort nem irányította hitbéli meggyőződése; inkább kutatásaikat a legszigorúbb tudományos kutatási szabályok szerint végezték, melyet szigorúan dokumentáltak számos mikroszkópos felvétellel.
2009. november 4.-én Sulkowski professzor és Sobaniec-Łotowska professzor nyilatkozatot tettek közzé, melyben újból megerősítik a Szent Ostyából vett mintával kapcsolatban végzett kutatásaik eredmé–nyeit. Ebben helytelenítik azt a módot, amellyel „a nagyközönséget félrevezetik az általunk megvizsgált jelenség olyan hipotetikus, áltudományos értelmezései–vel, amelyeket olyan személyek adnak elő, akiknek fogalmuk sincs az álatalunk elvégzett kutatások körülményeiről, akik maguk sohasem vizgálták meg az anyagmintát, és akik túl gyakran híján vannak az alkalmazott kutatási módszer–ekkel kapcsolatos legelemibb ismeret–eknek is.”
A Szent Ostya átváltozása egy a haláltusáját vívó ember szívének izom–szövetévé olyan jel, mely mindnyájunkat bűnbánatra hív. Figyelmeztetés mind–nyájunk számára, hogy minden egyes Szentmise a passió, Krisztus halálának és feltámadásának újbóli (valóságos) bemu–tatása, valamint arra, hogy Krisztus valóságosan jelen van az Oltári–szentségben, az Ő megdicsőült, feltámadt emberi alakjában, az Ő rendelése szerint, amikor is felajánlotta Önmagát értünk „a halál orvosságaként”.
Fr. Mieczyslaw Piotrowski SChr
A cikk eredetileg — angol nyelven — a „Love One Another” című katolikus magazin 23. számában jelent meg. (www.loamagazine.org)
