Ötven ország, ahol életveszélyes kereszténynek lenni
A „szégyenlista” első helyezettje idén is Észak-Korea, ahol a szervezet becslései szerint 300-400 ezer keresztény élhet, közülük 40-60 ezer munkatáborban raboskodik. A következő kilenc helyezett mind muzulmán ország, Szaúd-Arábiával, Afganisztánnal és Irakkal az élen. Az 50 országból 24 esetében nemcsak a kormányok vagy a hagyományos elnyomó – vallási vagy nem vallási típusú – rendszerek üldözik a keresztényeket, hanem iszlamista típusú terrorszervezetek, félkatonai egységek is, amelyek nyíltan és egyértelműen vallási jellegű tisztogatást hajtanak végre. Egyre gyakoribb jelenség, hogy keresztény többségű országokban még akkor is erősödő keresztényüldözés tapasztalható az iszlamista terrorszervezetek részéről, ha a társadalom és a kormány egyáltalán nem ellenségesek.
A Le Monde francia napilap szerint az idei ranglista két legfontosabb következtetése „az afrikai keresztények ellen elkövetett iszlamista típusú erőszakos cselekmények nyugtalanító száma”, illetve hogy olyan országok robbantak be hirtelen az ötvenes „toplistába”, amelyekben korábban elképzelhetetlen volt a keresztényüldözés. A keresztény és az iszlám civilizációk „törésvonalain” valóban egyre markánsabban rajzolódik ki egyes térségek (leginkább Fekete-Afrika) radikalizálódása és az erőszakos iszlamizáció jelei. A képzeletbeli „iszlamizációs folyosó” általában hagyományos muzulmán országokból indul, és azokra a szomszédos régiókra terjed ki, ahol ez a két világvallás közötti civilizációs törésvonal megtalálható.
Megjegyzendő, hogy az iszlám társadalmak radikalizálódása nemcsak helyi vagy országos (gazdasági, szociális, demográfiai) tényezőkre vezethető vissza, hanem olyan terrorszervezetek, iszlamista milíciák megjelenésére is, amelyeket külföldi (közel-keleti) hatalmak pénzelnek, illetve indítottak útnak, általában az „afgán veteránok” igénybevételével.
Az Open Doors kutatásából kiolvasható első iszlamizációs folyosó Nyugat-Afrikában található: Algériából (29. hely), Marokkóból (39. hely) és Tunéziából (30. hely) indul, áthalad a radikalizálódó Nigeren, Mauritánián át egészen Maliig (7. hely) és Nigériáig (13. hely). Mali először idén került fel a listára, miután 2012 áprilisában egy olyan radikális tuareg iszlám köztársaság alakult az országban, amely minden keresztény jelenlét eltüntetését tűzte ki célul. Mali egyébként egy rendkívül békés, hagyományos fekete-afrikai, muzulmán többségű ország volt, ahol a keresztény kisebbség ugyan korlátozott jogokkal rendelkezett, de békében élt. A jelentés szerint északon „nagyon sok keresztény kénytelen volt menekülni, a gyülekezeti házakat porig égették”.
Az ezredforduló óta az egyébként keresztény többségű Nigériában is rendkívüli feszültség alatt élnek a keresztények. Északon és Közép-Nigériában összesen tizenkét szövetségi államban van érvényben a saría, ahol pedig még nincs, a Boko Haram elnevezésű terrormozgalom terrorizálja szisztematikusan a keresztényeket. Ez elsősorban pásztorok és közösségi vezetők elleni merényletekben nyilvánul meg, valamint a keresztény lakosság elleni pogromokban. 2012. január 1-jén a Boko Haram minden északon élő keresztényt felszólított lakhelye elhagyására. Azóta számos szövetségi államban katonai szükségállapot van érvényben, és eddig több mint háromezren haltak meg a támadásokban.
A másik nagy iszlamizációs folyosó Kelet-Afrikában található. Líbiából (17. hely), illetve Egyiptomból (25. hely) indul, és Szudánnal (12. hely), Eritreával (10. hely), Etiópiával (15. hely), Szomáliával (5. hely) folytatódik. A keresztény többségű, kifejezetten békés Tanzánia soha nem szerepelt a ranglistán, mégis hirtelen a 24. helyen találta magát a Zanzibár szigetcsoport miatt. A jelentős önkormányzati szabadsággal rendelkező, muzulmán többségű Zanzibárban a helyi hatóságok képtelenek megfékezni a keresztények elleni szervezett erőszakot, ezért a keresztények fokozatosan menekülnek a szigetcsoportról.
Több év után a szomszédos Kenya is visszakerült a listára. A 40. helyet azért érdemelte ki, mert a határos Szomáliából az iszlamista al-Sábáb milícia gyakran átlépi a határt, hogy keresztények ellen támadásokat intézzen a 83 százalékban keresztény többségű országban. Uganda – főleg a fiatal muzulmánok radikalizálódása miatt – szintén először szerepel a listán (47. hely), annak ellenére, hogy a muzulmán lakosság csak 12 százalékos. A muzulmán kisebbség nyomására mind Kenyában, mind Ugandában felállították az iszlám bíráskodást alkalmazó családügyi bíróságokat, ami főleg a muzulmán háttérből származó keresztényeket aggasztja.
További iszlamizációs folyosókat találunk Közép- és Délkelet-Ázsiában. Előbbi elsősorban Afganisztánból (3. hely) indul, és a Szovjetunióból kivált kis-ázsiai köztársaságokat érinti: Üzbegisztán (16. hely), Türkmenisztán (19. hely), Tádzsikisztán (44. hely), Kazahsztán (48. hely). Pontszámuk alapján tavalyhoz képest mindegyikben romlott a keresztények helyzete.
Ami Délkelet-Ázsiát illeti, itt a muzulmán többségű Indonéziában (45. hely) ugyan jelentős alkotmányos jogokkal rendelkezik a keresztények 38 milliós kisebbsége, mégis szaporodnak ellenük az iszlamista támadások. Sőt, a helyi hatóságok az alkotmány megsértésével a saríát alkalmazzák egyes körzetekben, és a központi kormánynak – egyelőre legalábbis – nem sikerült helyreállítani a rendet. Malajziában (42. hely) az ország nyugati részén gyakorlatilag a saría van érvényben, az iszlamizáció pedig akadálytalanul folyik az animisták és keresztények által lakott keleti részen.
Külön említést érdemelnek az „arab tavasz” országai, ideértve Irakot is, amely elvileg nem tartozik a csoporthoz, de mégiscsak a régi típusú arab diktátorok leváltását szorgalmazó hullám kiindulópontja. Irak 2003 óta folyamatosan előrébb kerül az Open Doors listáján. 2004-ben sztenderd arab diktatúraként a 21. helyen szerepelt, az idei évre azonban feltornázta magát a 4. helyre. Szíriával (tavaly a 36., idén a 11. helyen áll) és Líbiával (a 26. helyről a 17.-re került) bővült tovább azoknak az országoknak a sora, ahol egyes fegyveres csoportok nyíltan vallási tisztogatást folytatnak a keresztényekkel szemben, és azok fizikai megsemmisítését szorgalmazzák. Tunéziában (35. hely) romlott a vallásszabadság helyzete, s ezzel majdnem utoléri a 25. helyen álló Egyiptomot. Irán (8. hely) és Pakisztán (14. hely) továbbra is az üldöző országok listájának első harmadában foglal helyet. Három muzulmán többségű ország kikerült viszont az ötvenes szégyenlistából: a Csecsen Köztársaság, Törökország és Banglades.
A kommunista világ országai közül Kuba idén először maradt ki a listából. Úgy látszik, Kínában tartósnak bizonyul a javulás: tíz évvel ezelőtt még a top 10-ben volt. Idén hasonló pontszámot ért el, mint tavaly, de a globális helyzet romlása miatt a tavalyi 21. helyről lecsúszott a 37. helyre. A főleg az etnikai kisebbséghez tartozó keresztényekkel szemben zajló üldözés ugyan még messze nem szűnt meg, a kínai keresztények mégis hatalmas győzelmet arattak az Open Doors hivatalos értékelése szerint: „Mostantól semmi kétség nem fér hozzá, hogy a kormány de facto megtűri a házi gyülekezeteket, ahova olyan han (a fő nemzetiség) kínaiak milliói látogatnak el, akik az állam által hivatalosnak nyilvánított egyházakkal szemben ezt a gyülekezési formát választják.”
Laosz (8. hely) és Vietnam (21. hely) esetében tavalyhoz képest nem tapasztalható javulás a pontszám alapján, de tíz évvel ezelőtt a két kommunista diktatúra még az első öt ország között szerepelt.
A buddhista–hinduista civilizációhoz tartozó országok a harmincadik körüli helyeket tapossák (India a 31., Bhután a 28., Mianmar (Burma) a 32. helyen). Annak ellenére, hogy India jogállam, és alkotmányos jogokat biztosít a keresztényeknek, évről évre erősödnek az ellenséges hinduista csoportok, és ahogyan Indonézia esetében is megfigyelhető, a központi kormány nem biztosítja megfelelő szinten a keresztény kisebbség védelmét, hanem passzívan tűri üldöztetésüket. Még tovább bonyolítja a keresztények helyzetét, hogy nemcsak a hinduista fegyveres csoportoktól kell tartaniuk, hanem a több szövetségi államban jelen lévő maoista milíciáktól is.
A területén dúló maoista gerillaháború miatt Kolumbia az egyetlen dél-amerikai ország, amely bekerült az ötven ország közé (46. hely), és esetében is javulás figyelhető meg a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest. Ez az első év, amikor a listában nem szerepel további dél-amerikai ország. Idén először egyébként Fehéroroszország is kimaradt, ami azt jelenti, hogy a keleti ortodox világban is javuló tendenciáknak örülhetünk.
(Hetek, Kodó Tímea)
