Szokott mosogatni? Legyen büszke rá!
A nők házimunkája adja az OECD országok GDP-jének 30-40 százalékát - ez a hangzatos mondat volt az egyik legfontosabb üzenete annak a múlt heti hódmezővásárhelyi konferenciának, amely a látható és láthatatlan munkával foglalkozott. Időről időre felbukkan az a felvetés, hogy ha a házimunkát is beszámítanák a GDP-be (vagy legalább számításba vennék egy ország gazdasági teljesítményének megítélésekor), akkor nemcsak azoknak a nőknek és férfiaknak az önbecsülése nőne, akik a háztartással és a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatokat elvégzik, hanem pontosabb képet adna a bruttó hazai termékről és a gazdaság állapotáról is.
A GDP-számítások egy adott társadalom teljes munkamennyiségének csak egy részét képesek kimutatni, vagyis a házimunka - bérmennyire elengedhetetlen is a háztartások működéséhez, egyszerűen nem jelenik meg (a GDP ugyanis azokkal a tételekkel számol csak leginkább, amelyek piaci körülmények között is megjelennek, azaz leegyszerűsítve, van pénzben kifejezhető értékük). A helyzet fonákságát jól mutatja az a jelenség, amelyre a Tárki egyik tanulmánya is hivatkozott: ha a házimunkák egy részét, például a varrást, a mosást vagy éppen a takarítást senki nem csinálja meg otthon, akkor is kénytelenek lennénk elvégeztetni, csak épp fizetni kell érte. Amíg a háztartásban maradnak ezek a munkák, addig nem veszünk róluk tudomást, amint kikerülnek onnan, máris beleszámítanak a nemzeti jövedelembe.
Nem valamilyen elvont, elméleti problémáról van szó. Mivel a GDP a legáltalánosabban használt mutatószám egy ország gazdasági fejlettségének mérésére, sok minden befolyásol, hogy mi tartozik ide és mi nem. Hajlamosak vagyunk például 8 órás áldozatos tevékenységnek tekinteni bármilyen teljes állásban végzett munkát, akkor is, ha sok a holtidő egy nap, a házimunkát pedig teljesen természetesen vesszük, annak ellenére, hogy akár 3-4 órát is kell otthon dolgozni, hogy rend és tisztaság legyen, legyen mit enni. Aki elveszíti bejelentett állását, azt az állam segélyekkel támogatja, de azt semmilyen módon nem jutalmazza, hogy például egy anya napi 5-6 órát dolgozik azon, hogy a gyerekei jól tanuljanak, eleget egyenek.
Az európai összehasonlításokból rendszerint az derül ki, hogy a magyar nők kimagaslóan sokat dolgoznak, négyszer-ötször több naponta, szükségszerűen ellátott feladatot végeznek el, mint a többi európai országban élő nők, míg a férfiak csak minimálisan vesznek részt ezekben a házimunkákban - mondta az Pongrácz Tiborné, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének az igazgató-helyettese. Míg a hagyományosnak tekinthető házimunkák nagy részét, mint a mosás, mosogatás, takarítás, vasalás szinte kizárólag a nők végzik, addig a ház körüli munkáknál, a pénz kezelésében vagy a programok szerevezésében már a férfiak is részt vállalnak.
Az OECD tavalyi jelentése szerint a házimunkáknál legkevésbé a dél-európai és az ázsiai férfiakra lehet számítani. Az európai országok összehasonlításából kiderült, hogy olasz és portugál férfiak például napi kevesebb, mint két órát áldoznak a házimunkára, az indiai, japán, és dél-koreai férfiak pedig még egy órát sem szánnak ezeknek a feladatoknak. A jelentés szerint a nők két és félszer több időt töltenek házimunkával, mint a férfiak.
A Tárki tanulmánya szerint a kétkeresős háztartásokban a nők fizetésért ledolgozott munkaideje átlagosan 3-10 százalékkal marad el a férfiakétól, a házimunkaidejük viszont több mint 200 százalékkal meghaladja azt, azaz a nők lényegében sokkal többet dolgoznak, mint a férfiak (a számítást persze sok dolog bonyolítja, számos házimunkát nem lehet láthatatlan kereső tevékenységnek tekinteni - erről részleteket a tanulmányban olvashat). Így a feleségek összességében átlagosan 30 százalékkal hosszabb ideig dolgoznak, mint a férjeik. Ezért a munkáért azonban sem elismerést, sem pénzt nem kapnak.
Ebben a munkamegosztásban főként a társadalmi értékrend játszik szerepet, és ez Magyarországon még mindig tradicionális - mondta Pongrácz Tiborné. Érdekes módon ugyanakkor az európai felmérések szerint a magyar nők a legelégedettebbek ezzel a munkamegosztással, és a magyar háztartásokban adódik ebből a legkevesebb konfliktus, miközben a szintén tradicionális értékrendű társadalomban élő orosz családoknál például a nők jelzik, ha elégedetlenek a férfiak szerepvállalásával a házimunkában, és ez sokszor komoly viták tárgyát is képezi.
(...)
A jelenleg elfogadott nemzetközi konvenció szerint a GDP-számítás a piacgazdaság teljesítményét méri, mivel azonban a házimunkák esetében nem beszélhetünk piacról, így a GDP-ben sincs helyük, vagyis a GDP nem tartalmazza a háztartások és a társadalom nem piaci tevékenységeinek értékét - mondta Pozsonyi Pál, a KSH főosztályvezetője. Bár vannak kísérletek arra, hogy valahogyan a házimunkának is helyet találjanak a GDP-ben, ezek az adatok akár félrevezetők is lehetnének, mert például emelkedne ugyan a GDP és csökkenne az államháztartási hiány, de a házimunkából nem lenne adó és nem lenne export sem. A GDP a gazdasági értelemben vett fejlettségnek a világon legelterjedtebben használt mutatószáma, de olyan mutató nincs, amely minden tud, hiszen az élet sokkal sokszínűbb, mint ami egy ilyen mutatószámba beleférne - tette hozzá Pozsonyi Pál.
A GDP mindenhatóságával eddig Bhután szállt szembe a legeredményesebben, az elzárt himalájai királyságban ugyanis nem a gazdasági teljesítmény mérésére szolgáló bruttó hazai termékre, hanem inkább a bruttó hazai boldogságra (GDH) összpontosítanak. A GDH-mércének négy összetevője van: a tartós és igazságos társadalmi-gazdasági fejlődés, a környezet megőrzése, a kultúra megőrzése és előmozdítása, és a jó kormányzás. Külön GDH-indexet dolgoztak ki a pszichológiai jólét, ökológia, egészség, oktatás, kultúra, életszínvonal, az idő kihasználása, a közösség vitalitása és a jó kormányzás mérésére is. Az így kiszámolt sajátos boldogságmérce a bhutáni vezetés szerint arra is jó, hogy az ország megőrizze identitását és kultúráját.
(Vándor Éva, origo)
