Minden állam kudarcot vallott?
A bukott államokat a harmadik világ országai között szokás keresni. Pedig ha más mutatókat használnának, kiderülne, hogy a fejlett és demokratikusnak tartott államok is gyakran kudarcot vallanak – állítja az amerikai külpolitikai elemző.
„Még a legfejlettebb társadalmakban is könnyedén találhatunk olyan kormányokat, amelyek éppoly tanácstalanok, korruptak és inkompetensek, mint a bukott állam index legelőkelőbb helyein szereplő államok vezetői” – írja David Rothkopf külpolitikai elemző a Foreign Policy hasábjain.
A magazin nyolcadik "bukott állam listája" a Fund For Peace kutatóintézet által kidolgozott 12 pontos szempontrendszerre épül. Ám Rothkopf helyt ad annak a közkeletű kritikának, miszerint a kritériumrendszer diszkriminálja a fejlődő országokat, hiszen olyan problémákra állít fel mutatókat, amelyek elsősorban Afrikát, a Közel-Keletet és a közép-ázsiai térséget sújtják (elhúzódó törzsi, kulturális, vallási konfliktusok, demográfiai feszültségek, demokratikus intézmények hiánya, járványok, nehezen ellenőrizhető határok, működésképtelen kormányzati bürokrácia, katasztrofális klimatikus viszonyok).
A bukott állam index nem veszi tekintetbe, hogy egy állam kudarca sok esetben nem a demokratikus intézmények, vagy éppen az emberi-anyagi erőforrások hiányával magyarázható, nem is az elhúzódó fegyveres konfliktusokkal, hanem egyetlen vezető hibás döntéseivel. Még csak az sem szükségszerű, hogy az illető politikus vérszomjas diktátor legyen: a venezuelai államszocializmus Hugo Chávez narcisztikus demagógiáján nyugszik, míg Olaszországban a politikai életből kirobbanthatatlan, demokratikusan megválasztott Silvio Berlusconi szabotálta el országa gazdasági reformját, ám egyik állam sincs az idei lista első hatvan helyezettje közt.
Az is előfordul, hogy az állam kudarcáért külső tényezők felelősek. A polgárháborúk és etnikai tisztogatások okozta humanitárius katasztrófa és menekülthullám egész régiókat destabilizálhat – jegyzi meg Rothkopf.
A bukott állam index elfedi, hogy sok szempontból bizony a fejlett és stabilabbnak tartott államok is kudarcot vallanak – írja Rothkopf. Valószínűsíthető például, hogy az Egyesült Államok sokkal sikeresebb társadalom- és gazdaságpolitikát folytathatna, ha nem bénítaná meg a törvényhozást a két párt között kialakult patthelyzet. Az Európai Unió válságkezelési stratégiája ékesen bizonyítja, hogy egy regionális integrációban félúton megrekedt szervezet mennyire képtelen összehangolni az egyes tagállamok érdekeit. A gazdag olajállamok (Oroszország, Angola, Szaúd-Arábia) korrupt politikai elitjéről és antidemokratikus intézkedéseiről pedig jobb nem is beszélni.
A Foreign Policy azonban kimutatást is közöl a hivatalosan bukott államnak számító országok adatairól, és ebből kiderül, hogy habár a bukott államok különböző bajoktól szenvednek, azért egyvalami közös bennük. Éspedig az, hogy az életminőség mindegyikben borzalmas. A várható élettartamból, a GDP számaiból és egyéb mutatókból kiviláglik, hogy az igazi bukott államok polgárai okkal irigykedhetnek Amerika és a többi fejlett ország gazdasági és társadalmi kudarcaira.
(Metazin)
