Belső egység

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2010. július 22. csütörtök

Bocsa József: Belső egység

 

Az átalakulások c. filmet néztük. Egy olyan filmet, amelyben megváltozott, átalakult egész városok élete. Mik idézték elő ezeket a változásokat?

Az emberek komolyan imádkozni kezdtek, félretették ellentéteiket, összefogtak egymással, és erőiket a legnagyobb szellemi ellenség legyőzésére és távoltartására koncentrálták. Más dolgokat is ki lehetne emelni ebből a filmből, de én most egyre szeretnék koncentrálni, az ellentétek félre tételére, az egységre, az összefogásra. Láttuk, hogyan segítette a különböző keresztény felekezetek, gyülekezetek összefogást a filmben még egy borzalmas esemény, az egyik lelkész meggyilkolása is.
A kereszténység egyik nagy botránya, az evangélium sikeres hirdetésének talán legnagyobb akadálya, az egység hiánya, a széthúzások, szakadások, amelyek rengeteg energiát elpazarolnak. Ezek az ellentétek azonban nemcsak emberek, csoportok egyházak, nemzetek között léteznek, hanem az egyes embereken belül is. A külső egység megteremtésén csak akkor munkálkodhatunk hatékonyan, ha előbb a saját belső egységünk megteremtésén fáradozunk, és ott érünk el sikereket. Ez egyúttal gyógyulás is.
Mit jelent ez a saját belső egységünk? Hogyan kell ezt érteni? Nézzünk néhány tapasztalatot!
Olyan, mintha egyszerre több énünk is lenne. Az egyik például több szabadságot, szabadidőt szeretne, a másik nagyobb biztonságot, anyagi jólétet, jövedelmeket. Az egyik énünk nagyon óvatosan bánik a pénzzel, spórol, takarékoskodik, a másik pedig nagyon költekező, meggondolatlanul szórja a pénzt. Vagy az egyik énünk túlságosan is szeretne megfelelni a többi embernek, a másik viszont rossz néven veszi, ha vele szemben mások elvárásokat, igényeket, követelményeket támasztanak.
Hogyan jönnek létre ezek az ellentétes igények, különböző ének, meghasonlások bennünk?
Ennek a belső meghasonlottságnak legmélyebb gyökere az eredeti bűnre vezethető vissza, amely létrehozta az Istentől való elszakadást, és ezt átszármaztatta a generációk során mindnyájunkra. Az ősi, első, „eredeti bűn”-ből, az Istentől való elszakadásból, az ősszülők bűnéből áteredő bűn lett, amely mindnyájunkra átszármazik, kifejti romboló hatásait.
Annak megértéséhez, hogy ezek a romboló hatások hogyan érvényesülnek, az szükséges, hogy megértsük, hogyan működik az ember. Ez nem egyszerű feladat, mert mindnyájan összetettek vagyunk. Avilai Szent Teréz 7 szintet különböztet bennünk, amelyeket 7 egymásba nyíló lakáshoz hasonlít. A mai pszichológia is több szintről beszél. Nézzünk most egy olyan modellt, amely neurológiai szintek-ről beszél. Ezeket koncentrikus körökként képzelhetjük el.
1. Legbelül van a spirituális szint. Itt merülnek fel bennünk, és itt kezeljük azokat a kérdéseket, hogy „honnét jöttünk”, „hová tartunk”, „mi az életünk értelme”? Az itt bekövetkező bármilyen változás alapvető hatással van a többi szintre is. Itt zajlik legbelül a megtérés, a Jézussal való találkozás.
2. A 2. szint az identitás, az azonosságtudat szintje. Itt van szó arról, hogy hogyan gondolkodunk önmagunkról, milyen az énképünk, milyen értékeket tulajdonítunk saját magunknak, hogyan fogalmazzuk meg az életben való küldetésünket.
3. A 3. szint a meggyőződéseknek, a hitnek a szintje. Miket tartok igaznak, miknek engedem ezáltal, hogy befolyásolják a külsőbb szinteket, a képességeimet és a magatartásomat, viselkedésemet.
4. A 4. szint a képességek szintje. Itt szerepelnek azok a magatartáscsoportok, amik működnek bennünk, amik neveléssel, tanulással, gyakorlással kialakultak bennünk.
5. Az 5. szint a magatartás szintje. Itt vannak a konkrét viselkedések, amiket a mindennapi életben végrehajtunk.
6. Végül a 6. szint már csak részben van bennünk: ez a környezet, amely hatással lehet a belsőbb szintekre is. Itt foglalnak helyet a minket körülvevő dolgok, személyek, akikkel kapcsolatba kerülünk.
Sok esetben a megtérés, az Istennel való alapvető kapcsolat változása megmutatkozik kívülről, a legkülsőbb szinten, viselkedésünkben is. Más esetekben, más személyeknél külön beavatkozásokra van szükség ezeken a külsőbb szinteken is.
A legnagyobb változások a belülről kifelé való változások. Ha a belső szinteket sikerül rendbe tenni, akkor ahhoz alkalmazkodni, idomulni fognak a külső szintek is.
Avilai Szent Teréz azt írja, hogy „a lélek nagysága felülmúlja mindazt, amit el tudunk képzelni… Bármi jót teszünk is, az végelemzésben nem tőlünk származik, hanem abból a forrásból fakad, amelybe lelkünk fája ültetve van, s annak a napnak köszönhető, amely éltető melegét árasztja cselekedeteinkre”. Ez a forrás és ez a nap, amiről Szent Teréz ír, maga Isten. Isten ott lakozik minden lélekben. Ha erre rádöbbenünk, ha ezt teljes mélységében komolyan vesszük, akkor ez meghatározza a második szintet, identitásunkat is. Nem vagyok akárki, ha Isten arra méltatott engem, hogy bennem lakozzék. (És nem akárki a másik ember sem, mert benne is Isten lakozik.) Ha Istennek ezt a bennem lakozását elhiszem, igaznak tartom, akkor ettől fogva nem tekinthetek magamra akárhogyan. Az én énem isteni én, mert Istennel közvetlenül érintkezik. Tehát nem egy világba dobott kis senki vagyok, akinek koldulnia, nyomorognia kell, akinek mindig meg kell húznia magát, hanem királyi gyermek vagyok, a királyok királyának a gyermeke, aki bővelkedik a legnagyobb javakban, és aki ha hiányt szenvedne is valamiben, királyi atyjánál mindent elérhet.
Az áteredő bűnnek a hatása ezen a szinten ott érhető tetten, hogy szüleim, környezetem és főleg maga az ördög, ezzel ellentétes dolgokat sulykoltak belém: „te egy nyomorult lény vagy, egy eltaposni való féreg”, „te nem vagy senki”. Ennek számtalan formája lehet: „te egy béka vagy”, „kígyó vagy”, „hazug vagy”, „tehetségtelen vagy”, „te olyan valaki vagy, akinek semmi sem sikerül”… Ezek a negatív belénksulykolások ott élnek bennünk, és számtalan kudarcot, sikertelenséget, lelki és fizikai betegséget, ennek következtében rossz közérzetet, a másokkal való kapcsolatoknak a megromlását is eredményezik. Beindul az ördögi kör, ahol a negatív vélekedések negatív dolgokat eredményeznek, és ezek újabb negatív vélekedéseket generálnak. Ezeket az önmagunkról való negatív elképzeléseket tudatosítanunk kell magunkban, és ki kell söpörnünk, és helyébe a „királyi gyermek”- tudatot, az „isteni identitás” tudatot helyeznünk.
Belülről kifelé haladva a harmadik szint a hiedelmek, meggyőződések szintje. Ezeket egyrészt szüleinktől, barátainktól, társainktól örököltük, másokat a kultúra, a környezet közvetít számunkra, de vannak magunk által kialakított hiedelmeink is. Nagyon oda kell figyelnünk hiedelmeinkre, különösen a negatív hiedelmekre, mert ezek korlátoznak bennünket, elzárnak minket egy csomó jótól, amikben pedig részünk lehetne. Ha pl. elhiszem, hogy „nekem semmi sem sikerül”, akkor valóban semmi, vagy csak kevés dolog fog sikerülni. Ha azt hiszem, hogy én folyton megbetegszem, akkor valóban gyakran beteg leszek. A negatív hiedelmek rengeteg kárt okoznak, teljesen megbéníthatnak.
A másik végletnek is vannak problémái. Ha azt hiszem, hogy nekem minden sikerül, nincsenek korlátaim, akkor lehet, hogy sok minden sikerülni fog, de esetleg nagyot fogok bukni. Igen, isteni lény vagyok, de nem vagyok mindenható, alkalmazkodnom kell a fennálló természeti és egyéb törvényekhez. Mindazonáltal sokkal fontosabb, hogy pozitív hiedelmekkel rendelkezzem. A korlátait az ember úgyis tapasztalja. De ha inkább úgy állok hozzá a dolgokhoz, hogy „sikerülni, fog”, vagy „tegyük fel, hogy ez működik”, és erre készülök, akkor sokkal valószínűbb, hogy tényleg sikerülni is fog, mintha az ellenkezőjét hinném, és annak szellemében cselekednék, vagyis ímmel-ámmal.
Nagyon érdekesek a további külső szintek − a képességek, a magatartás, és a környezettel való kapcsolat szintje is − és talán majd foglalkozunk is velük ezeken a gyógyító miséken. De a legfontosabb dolgok belül dőlnek el.
Az egységnek létre kell jönnie ezek között a szintek között. Ha mindegyik énem, összes szintem egyet akar, akkor nagy dolgok születnek, nemcsak bennem, hanem körülöttem is. És ha sokan így viselkednek, akkor nem is olyan nagy csoda, hogy egész városok élete átalakul. Akkor megtapasztalhatjuk azt is, hogy egész országok élete át fog alakulni, sőt az egész világ átalakul, és beteljesednek azok a gyönyörű jövendölések, próféciák, amelyek egy új kor eljöveteléről szólnak, de amelyekben kételkedünk is, azért mert az ellenkezőjét látjuk magunkban és magunk körül, ezt sulykolták belénk. De ez ugyanaz nagyban, mint amiről eddig volt szó kicsiben. Ha megtapasztaljuk, hogy magunkban gyógyulások, átalakulások történnek, ugyanez megtörténhet az egész világgal is.

You have no rights to post comments