Szent István király
Sípos (S) Gyula: Szent István király
Talán legnagyobb alakja történelmünknek és a keresztény magyar egyháznak. Apostoli király, akinek prófétai látása lett az alapja népünk életének.
Már fiatal korában tudatosan készül a királyi szerepre. Mélyen hisz saját küldetésében, s minden lehetséges módon megéli azt. Mivel az apostoli és királyi felkenés része a gyógyítás ajándéka, kézrátétellel gyógyít. Törvényt ad népének és szilárd közigazgatást. Egyházmegyei rendszert épít ki és erkölcsi nevel? (István király intelmei) munkát ír. Gy?zedelmes minden ellensége felett, de nem bosszúálló és kérked?. Igazságos és mégis irgalmas szív?. (Míg kora többi uralkodója a szóba jöhet? vetélytársak egész rokonságát kiirtatja, addig István többször is lelkére próbál beszélni Vazulnak. ? egyik lázadása után is börtönben ül, amikor István fia, Szent Imre halála után kiengedi és azt tervezi, hogy maga mellé emeli. Vazul újabb összeesküvésbe bonyolódik és királygyilkosságra készül, amikor leleplezik. Halálbüntetés járna ezért, de István most is megkegyelmez neki, csak uralkodásra alkalmatlanná teszi és szám?zi rokonságával együtt. Kés?bb a Vazul-unoka Szent László király, a keresztény magyar lovageszmény megtestesít?je kezdeményezi majd Rómánál István szentté avatását.) Isten rajta keresztül hatalmas munkát végez el, s a magyar nép letelepítésével egy hosszú és áldott jöv? lehet?ségét teremti meg a Kárpát-medencében. Élete és életm?ve több párhuzamosságot mutat a nagy bibliai királyokéval. (Egészen addig, hogy éppúgy idegen test?rséggel kénytelen körbevenni magát, mint Dávid király, a nyakas f?urakkal szemben, s hozzá hasonlóan, korában hosszú élet után, közel hetvenévesen, 42 évi uralkodás után hunyt el.)
Ahogy arról Szent István legendája beszámol, Géza fejedelem egy éjjel látomásban részesült. Egy csodálatos ifjú állt elé, és azt mondta: “Béke veled, Krisztus választottja, megparancsolom, hogy sz?njenek meg gondjaid. Nem néked adatott meg véghezvinni, amit eszedben forgatsz, mert kezedet emberi vér szennyezi be. T?led származik a születend? fiú, kire az Úr mindezek elrendezését az isteni gondviselés terveinek megfelel?en rábízza. ? az Úrtól választott királyoknak egyike lesz, a földi élet koronáját majd az örökkévalóval fogja felcserélni. Mindamellett a lelki követségben hozzád küldend? férfit tisztességgel fogadd, ha befogadtad, megtiszteljed, rettegve a fenyeget? kárhozattól és elragadtatva a reményt?l, amely meg nem téveszt, ezért intelmeimet h?séges szívvel, nem színlelt helyesléssel hallgasd.”
A megérkez? férfiú Szent Adalbert, aki István névre kereszteli Vajkot, Géza fejedelem fiát. Az ifjú Istvánnak apja halálakor, 997-ben úgy t?nt, hogy erejét messze meghaladó feladatot kell vállalnia. Meg kellett mentenie hazáját és népét a pogányságba való visszatérést?l (Koppány lázadása) és a Bizánci Birodalomba való beolvadástól (Ajtony és Gyula leverése) egyaránt. Meg kellett kedveltetnie népével a kereszténységet és a letelepedett, békés életformát. Meg kellett ?riznie a függetlenséget mind a német-római, mind a bizánci császársággal szemben, s er?s politikai egységet és monarchiát kellett létrehoznia a törzsi önállósággal és széthúzással szemben. Az akkori Európába való beilleszkedéssel együtt meg kellett védenie a magyar népi jelleget és szokásokat. (István nem nyúlt a magyar népszokásokhoz és mondákhoz, a nép h?si alakjaihoz, csak azt tiltotta, ami a keresztény hittel ellenkezett.)
Támadó hadjáratot nem vezetett. Nagy nemzetközi tekintélynek és tiszteletnek örvendett történelmi szerepe miatt, de azért is mert az üldözötteket befogadta, a zarándokok csapatoknak vendégszállást és kedvez? átvonulást biztosított, Jeruzsálem-ben, Rómában, Konstantinápolyban alapításokat tett.
Szelídségére, felel?sségtudatára és vallásosságára jellemz?, hogy templomában királyi hivatalát minden évben letette, annak jeléül, hogy azt csak kölcsön kapta Istent?l, és annak bizonyságául, hogy hatalmát felajánlja és feláldozza neki. Fiának írt Intelmekben így ír: “Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gy?lölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért ill?, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!”
Halála el?tt Máriának ajánlotta országát. Felajánlása elfogadását, de személyes sorsát is jellemzi, hogy Mária mennybevitelének napján hunyt el, és jutott Isten színelátásának boldogságába. Felajánlásával feltette a zárókövet életm?vére. Mária országát a következ? ezer év minden viszontagsága sem tudta lerombolni.
Ünnepe a világegyházban augusztus 16, Magyarországon augusztus 20.
(Megjelent a Magyar örökség cím? kötetben.)
