A bibliakritika látványos öngólja, avagy egy letagadott királyságról
A hettita népre a héber Bibliában csaknem ötven alkalommal történik utalás. Minthogy a klasszikus (görög-római) forrásokban e népnév egyszer sem fordult elő, a Biblia hitelességét történeti-kritikai alapon támadó 19. századi tudósok még az 1880-as években is azt állították, hogy a hettiták csupán a Biblia szerzőinek fantáziaszüleményei. A kritikusok ezúttal is tévedtek.
Az „elfeledett királyság" létezéséről éppen a 19. század nyolcvanas éveiben kezdtek az első régészeti adatok szállingózni. Asszír szövegekben számos utalást találtak „Hatti földjére"; az 1887-ben Tell el-Amarnában, Ekhnaton fáraó székhelyén előkerült diplomáciai levelezésben pedig „Kheta királyai" is feltünedeztek. A két név azonosságára egyebek mellett a kitűnő oxfordi asszirológus, Archibald Henry Sayce (1846-1933) hívta fel a figyelmet, aki a Biblia hitelességének elszánt védelmezője is volt. Az úgynevezett „magaskritika" ellen írt és 1894-ben megjelent könyvében ez áll: „A hettiták királyainak említése Samária asszír ostrománál tévedésnek vagy kitalációnak lett kikiáltva; pedig ez a tévedés nem más volt, mint a kritikusok tudatlansága."
Jöttek az újabb felfedezések is. 1906-ban Hugo Winckler vezetésével ásatások kezdődtek a törökországi Bogazköy mellett, amelynek eredményeképpen megtalálták a hettita királyság egykori fővárosát, Hattusát. Előkerült a már említett amarnai fáraólevelezés itteni megfelelője: több mint tízezer akkád, egyiptomi és hettita nyelven írt agyagtábla. Ez utóbbi írásrendszert egyébként egy kiváló cseh tudós, Bedřich Hrozný (1879-1952) fejtette meg 1917-ben. Most már maguknak a hettitáknak írásait is képesek voltak a tudósok elolvasni, így lassanként kibontakozott az Anatólia középső részén, a Kr. e. 18-12. század között virágzott Hatti teljes története. Itt és most csak két érdekességet említsünk meg róluk: ők az első ismert indoeurópai nyelvű nép (az 'isten' jelentésű sius szavuk egyenes rokonságban áll a görög Zeusszal); továbbá a hettiták országa volt az első igazán vaskori állam, amely híres volt kiváló harci kocsisairól...
(Grüll Tibor, hetek)
