XII. Piusz saját lakosztályát is megnyitotta a menekültek számára 1944-ben
A Castel Gandolfo 1944 című kiállítás célja, hogy emléket állítson 1944 „hosszú telének”, amikor a pápai villákban és a Propaganda Fide nyári rezidenciájában a bombázások elől menekülő 12 ezer embert láttak vendégül; valamint annak az ötszáz menekültnek, akit ott estek a bombák áldozatául.
A február 10-én megnyitott tárlat a félelem, a háború és a remény drámai évének állít emléket, és Eugenio Pacelli, XII. Piusz pápa lelkületéről tanúskodik, amellyel a háborús menekültek felé fordult, nemüktől, vallásuktól és politikai meggyőződésüktől függetlenül.
A Castel Gandolfo 1944 címet viselő kiállítás célja, hogy emléket állítson 1944 „hosszú telének”, amikor a pápai villák és a Propaganda Fide (Hitterjesztési Kongregáció) kollégiuma a háború és a környéket, Castelli Romani vidékét érintő súlyos bombázások elől menekülő 12 ezer embert látták vendégül.
A kiállítás-megnyitón Vatikánváros Kormányzóságának elnöke, Fernando Vérgez Alzaga bíboros felidézte azokat a „fájdalom, a pusztítás és a gyász által fémjelzett hónapokat, amelyek visszhangra találtak Pacelli pápa szívében”, ugyanis neki köszönhető, hogy 1944. január 25-én a pápai villák megnyitották kapuikat, segítve azokat, akik menedéket és oltalmat kerestek „a Szentszék sérthetetlennek hitt védőszárnya alatt”.
Élet 1944-ben a menekültekkel
Azonban megtörtént a hihetetlen, és ez a remény alig két hét alatt szertefoszlott: a bombák ugyanis az addig a legbiztonságosabb helynek tartott, a Vatikán területén kívül található, de a Vatikánhoz tartozó területet is sújtották. Castel Gandolfo néhány nap alatt a „menekültek városává” alakult át, akiket a pápai villa szobáiban, fogadótermeiben, lépcsőházaiban, valamint sátrakban, ideiglenesen felállított kunyhókban helyeztek el a szökőkutak és a csodálatos kertek rózsabokrai között. Mindezt a pápa utasítására Giovanni Battista Montini prelátus, a későbbi VI. Pál pápa és a pápai villák igazgatója, Emilio Bonomelli együttműködése tette lehetővé.
„A remény menedékhelye a fájdalom helyévé változott” – idézte fel Fernando Vérgez Alzaga bíboros. „1944. február 10-én, délelőtt 9 óra 15 perc körül az amerikai bombázók ledobták bombáikat a Propaganda Fide kollégiumára és a Villa Barberinire. Soha nem számolták össze pontosan az áldozatok számát, de a becslések szerint több mint 500 civil halt meg.” Köztük családok, valamint szerzetesek és szerzetesnők.
A háború nem ismer határokat és igazságot”
– szögezte le Vérgez Alzaga bíboros. Emlékeztetett a klarisszák és a bazilita nővérek kolostorának lerombolására a pápai villák Vatikánon kívüli, de a Vatikánhoz tartozó területén, ahol 16 klauzúrás apáca vesztette életét. „Hogyan felejthetjük el a fiatal Bovit, a vatikáni sofőrt, akit a levegőből kilőtt géppuskasorozat gyilkolt meg a La Storta városnegyedben, miközben május végén a pápai villák megbízásából éppen élelmiszer-utánpótlásért volt úton?”
Gyermekek alszanak a Castel Gandolfó-i pápai palotában 1944-ben
„Van egy ikonikus fotó, egy bekötözött fejű kislány fotója” – jegyezte meg beszédében a kiállítás kurátora, Luca Carboni, a Vatikáni Apostoli Levéltár munkatársa. „Évtizedekig szándékosan névtelen maradt, ma, azon a napon, amikor a jelen emlékezik és tiszteleg a múlt előtt, felhatalmazást kaptam, hogy nevet adjak annak a kislánynak, aki néhány nappal a fénykép elkészülte után halt meg. Fernanda Scalchi volt a neve, és 4 éves volt. Szeretném ezt a kiállítást azoknak a névteleneknek ajánlani, akiknek még a Levéltár sem tud igazságot adni, mert még annyi méltóságot sem hagytak nekik, hogy egy papírra felírták volna a nevüket, vagy maradt volna születési vagy halotti anyakönyvi kivonatuk, továbbá az összes kis Fernandának; és a fájdalomnak, amelyre nincs válaszom.”
A bombák csak fokozták a pápa aggodalmát az utolsók és a legsebezhetőbbek iránt. „A villát azonnal tábori kórházzá alakították át a sebesültek ellátására” – folytatta a kormányzóság elnöke. XII. Piusz pápa jótékonysági gesztusa egészen odáig elment, hogy elrendelte: a legelzártabb szobákat és a saját lakosztályát is nyissák meg a menekültek elhelyezésére. Azokban a hónapokban 36 gyermek született a pápa hálószobájában, köztük egy ikerpár, akiknek a szülei a pápa tiszteletére az Eugenio Pio és Pio Eugenio neveket adták.
A pápa szobái kórházzá változtak
„Drámai év volt, de egyben reményteli is – mondta a sajtótájékoztatón a Vatikáni Múzeum igazgatója, Barbara Jatta. – Sok gyermek született a pápa ágyában. A kiállítás a menekültek ezreinek történetét meséli el, akiket befogadtak, tápláltak és megnyugtattak annak a helynek a falai között, amely a lateráni egyezmény értelmében a Szentszék területe volt, tehát semleges az Európát sújtó háborús konfliktusban, noha osztozott a korszak fájdalmában és drámájában.”
E drámai napok után, a kitelepítések kezdetével XII. Piusz elrendelte a menekültek ellátásával foglalkozó pápai bizottság felállítását.
A kiállításon meghallgatható Péter akkori utódjának a Rómában 1944. március 12-én menedéket kereső háborús menekültekhez intézett híres beszédének eredeti hanganyaga, illletve szövege a kézírásos javításokkal együtt is megtekinthető.
1952-ben Európában körülbelül 12 millió lakóhelyét elhagyni kényszerült ember élt. XII. Piusz ekkor tette közzé Exsul familia kezdetű apostoli konstitúcióját amely az elvándorlók lelki gondozásával foglalkozik, amelyet a Vatikáni Kormányzóság elnöke a megnyitón „az egyház migrációval kapcsolatos gondolatainak magna cartájaként” határozott meg.
A pápai villa lépcsőházaiban is befogadott menekültek aludtak
A Castel Gandolfóban nyílt kiállítás nemcsak egy archív dokumentumok gondos összeválogatásán alapuló kifogástalan történelmi rekonstrukció, hanem hihetetlenül aktuális is. Míg Európa a háborút követően a városok fizikai újjáépítésével, gazdaságilag pedig nehéz fellendüléssel küszködött, XII. Piusz pápa az idegenek, a száműzöttek és a menekültek befogadására buzdított.
„Hogy feledkezhetnénk meg Ferenc pápa aggodalmáról a migránsokért? – tette fel a kérdést Vérgez Alzaga bíboros. – Elég emlékeznünk arra a többször elhangzott figyelmeztetésre, hogy a Földközi-tenger ne váljon a migránsok temetőjévé, valamint folyamatos és sürgető felhívásaira az ukrajnai és a közel-keleti békéért.”
A kiállítás megnyitóján jelen voltak olyanok is, akik személyesen is átélték a 80 évvel ezelőtti történéseket. Részt vett továbbá az eseményen Vatikán Városállam Kormányzóságának főtitkára, Raffaella Petrini nővér és a pápai villák igazgatója, Andrea Tamburelli és Luca Carboni, a Vatikáni Apostoli Levéltár kurátora is. A kiállítás megnyitója végén sor került az 1944. február 10-i bombamerénylet áldozatainak emlékére évente megrendezett városi békemenetre.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
