Ferenc pápa: Ismerjük fel és győzzük le a szívünket marcangoló „vadállatokat”!
Február 18-án a déli Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya a vasárnapi evangéliumot magyarázva arra kérte a híveket, hogy a nagyböjt folyamán vonuljanak el saját „pusztaságukba”, mélyedjenek el imádságban az Úr jelenlétében, hogy találkozzanak önmagukkal, felismerjék a magukban forrongó „vadállatokat” és az Istentől származó jó sugallatokat. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma, nagyböjt első vasárnapján az evangélium a pusztában kísértést szenvedő Jézust állítja szemünk elé (vö. Mk 1,12–15). A szöveg így szól: „Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán.” A nagyböjtben nekünk ki kell mennünk a pusztába, vagyis be kell lépnünk a csendbe, belső világunkba, figyelnünk kell a szívünket, kapcsolatba kell lépnünk az igazsággal. A pusztában – teszi hozzá a mai evangélium – Krisztus „vadállatokkal volt együtt, és az angyalok szolgáltak neki” (Mk 1,13). Vadállatok és angyalok alkotják Jézus társaságát. Jelképes értelemben a mi társaságunkat is: amikor ugyanis belépünk belső pusztánkba, ott vadállatokkal és angyalokkal találkozhatunk.
Vadállatokkal. Milyen értelemben? A lelki életben úgy gondolhatunk rájuk, mint rendezetlen szenvedélyekre, melyek megosztják és próbálják birtokba venni szívünket. Bűvölnek bennünket, csábítónak tűnnek, és ha nem vigyázunk, szét is marcangolhatnak. Neveket is adhatunk a lélek eme „vadállatainak”: a bűnös szokások, a számításnak és elégedetlenségnek a börtönébe záró pénzsóvárság, a nyugtalanságra és magányra ítélő élvezetek hiúsága, a hírnévre való áhítozás, mely bizonytalanságot kelt s a megerősítés és előtérbe kerülés állandó igényét ébreszti. Ne feledkezzünk meg ezekről a dolgokról, melyekkel belül találkozhatunk:
a sóvárság, a hiúság és az áhítozás. Olyanok, mint a „vadállatok”, és mint ilyeneket meg kell szelídíteni, és meg kell velük küzdeni: különben felfalják a szabadságunkat.
A nagyböjt pedig segít belépni belső pusztánkba, hogy helyrehozzuk ezeket a dolgokat.
Aztán a pusztában az angyalok voltak ott. Ők Isten hírnökei, akik segítenek nekünk, jót tesznek velünk; az evangélium szerint ugyanis a szolgálat jellemzi őket (vö. Mk 1,13): ez pontosan ellentéte a szenvedélyekre jellemző birtoklásnak. Szolgálat a birtoklással szemben. Az angyali szellemek a Szentlélek által sugallt jó gondolatokra és érzésekre utalnak. Míg a kísértések szétszakítanak bennünket, a jó isteni sugallatok egységesítenek bennünket és összhangot teremtenek bennünk: megnyugtatják a szívet, Krisztus ízével, a „mennyország ízével” itatják át. Ahhoz pedig, hogy megragadjuk Isten sugallatát, el kell csendesednünk és imádkoznunk kell. A nagyböjt ideje épp erre szolgál.
Megkérdezhetjük magunktól, először: melyek azok a rendetlen szenvedélyek, „vadállatok”, amelyek a szívemben forronganak? Másodszor: annak érdekében, hogy Isten hangja megszólalhasson a szívemben és megőrizhesse a szívemet a jóban, gondolkodom-e azon, hogy egy kicsit visszavonuljak a „pusztába”, próbálok-e időt szánni rá napjaim folyamán?
A Szent Szűz, aki őrizte az igét, és nem engedett a gonosz kísértéseinek, segítsen bennünket a nagyböjt útján!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Már tíz hónap eltelt a nagyon súlyos humanitárius helyzetet okozó szudáni fegyveres konfliktus kitörése óta. Ismételten kérem a harcoló feleket, hogy hagyják abba ezt a háborút, mely rendkívül sok kárt okoz az embereknek és az ország jövőjének. Imádkozzunk, hogy hamarosan megtalálják a béke útjait, hogy építhessék a drága Szudán jövőjét!
A védtelen lakosság elleni erőszak, az infrastruktúra lerombolása és a bizonytalanság ismét elharapózott a mozambiki Cabo Delgado tartományban, ahol az elmúlt napokban felgyújtották az Afrikai Miasszonyunk katolikus missziót Mazezében. Imádkozzunk, hogy a béke visszatérjen ebbe a meggyötört térségbe! Ne feledkezzünk meg a többi konfliktusról sem, melyek vérbe borítják az afrikai földrészt és a világ számos részét: Európát, Palesztinát, Ukrajnát…
Ne feledjük: a háború mindig vereséget jelent! Bárhol is vívják, a lakosság kimerült, belefáradt a háborúba, mely – mint mindig – hasztalan és eredménytelen. Csak halált, csak pusztulást hoz, viszont megoldást a problémákra sosem ad. Ehelyett fáradhatatlanul imádkozzunk, mert az ima hatásos, és kérjük az Urat, hogy ajándékozzon meg bennünket olyan elmével és szívvel, amely konkrétan a békének szenteli magát.
Köszöntöm a Rómából, az Olaszország és a világ különböző tájairól érkezett híveket. Külön is köszöntöm az Amerikai Egyesült Államokból érkezett zarándokokat, a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Spanyolország plébániáiról érkezett neokatekumenális közösségeket, az almendralejói „Carolina Coronado” Intézet diákjait és a „Sulle orme dei Servi-verso il mondo” önkéntes egyesületet. És köszöntöm a téren lévő gazdákat és állattenyésztőket!
Ma délután a Kúria munkatársaival lelkigyakorlatot kezdünk. Arra kérem a közösségeket és a híveket, hogy a nagyböjt idején és a szentévet megelőző felkészülési évben, az imádság évében, szenteljenek külön időt az elmélyedésre az Úr jelenlétében.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír
