A hadseregek ökológiai lábnyomáról
Amióta a világ diplomatái rendszeresen összegyűlnek, hogy az éghajlatváltozás lassításának kérdéséről egyeztessenek, egyvalami feltűnően hiányzik a napirendről: a hadseregek. Ez nem véletlen, a katonai kibocsátásokról szóló jelentéstételt az Egyesült Államok kérésére nagyrészt kihagyták az 1997-es kiotói jegyzőkönyvből, vagyis abból a dokumentumból, amely az aláíró országok számára kötelező kibocsátási célokat határozott meg. A 2015-ös párizsi megállapodás ugyan változtatott ebben, de továbbra sem írta elő a hadászati kibocsátásokról szóló jelentéstételi kötelezettséget.
Az adatok mind a mai napig elképesztően hiányosak. Tavaly év végén, az ENSZ dubaji klímacsúcsát (COP28) megelőzően fordult elő első alkalommal, hogy a hadsereg és az éghajlatváltozás közötti kapcsolatot röviden megemlítették egy kulcsfontosságú jelentésben.
Ez valószínűleg annak tudható be, hogy egyes országok hadseregei maguk is elkezdtek a működésük „zöldítését” célzó programokat meghirdetni. Az is közrejátszhatott, hogy a Dubajban megrendezett klímacsúccsal egy időben két háború is zajlott a világban, de az is lehet, hogy azért került napirendre a téma, mert a klímaváltozás hatásai elég kétségbeejtő szintet értek el ahhoz, hogy a világ többé ne engedhesse meg magának, hogy nem veszi figyelembe a kibocsátások valamely jelentős forrását. Egy hadsereg fenntartása önmagában is rendkívül energiaigényes tevékenység, egy háború pedig – a közvetlen emberi áldozatokon túl – gyors ütemben és még nagyobb mértékben növelheti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
Bármi legyen az említés oka, a lényeg, hogy a hadászati kibocsátások kérdése napirendre került – ha minimálisan is. Az ENSZ 2023-as Globális kibocsátási hiányjelentésének egyik mondata megjegyzi, hogy a hadseregek kibocsátása „bizonyosan nem csekély”, de a mostani jelentéstételi szabványokból kifolyólag továbbra is „hiányosak az ezzel kapcsolatos elszámolások”. Linsey Cottrell, a Konfliktusokat és Környezetvédelmet Megfigyelő Központ (Conflict and Environment Observatory) munkatársa a dubaji csúcson úgy fogalmazott az Atlantic szerzőjének, hogy most először fordult elő, hogy ez a kérdés egyáltalán megjelent az ENSZ kibocsátási hiányjelentésében. A rendelkezésre álló információk alapján szervezete megpróbálta meghatározni a hadseregek globális karbonlábnyomát, és 5,5 százalékra becsülte – ami több, mint a teljes afrikai kontinens összkibocsátása.
Egy másik dolog, ami Cottrell szerint első alkalommal fordult elő, hogy a legutóbbi klímacsúcsot megelőzően az Európai Unió határozatban szólított fel arra, hogy a nemzeti nettó nulla kibocsátási célok meghatározásakor a hadászati kibocsátásokat is vegyék figyelembe az egyes országok. „Mindig is vonakodtunk attól egy kicsit, hogy a jogszabályainkban szerepeljen a katonai célú kibocsátás” – mondta Peter Liese, az EU delegációjának vezetője, amikor Cottrell egyik kollégája egy dubaji sajtótájékoztatón a határozat szövegezéséről kérdezte. Úgy fogalmazott, hogy ez egy „kényes” kérdés. „Ugyanakkor természetesen észszerű is” – tette hozzá. De most már „maguk a fegyveres erők” is vállalják, hogy foglalkoznak vele: „Tisztában vannak vele, hogy a tevékenységük éghajlatra gyakorolt hatását is figyelniük kell.”
A Brown Egyetem A háború ára (Costs of War) nevű kutatási projektje szerint az amerikai hadsereg a világ legtöbb kőolajat felhasználó intézménye: ezt használja a repülőgépek üzemeltetésére, a hajók meghajtására és a 80 országban található közel 750 támaszpont működtetésére. A hiányos adatok miatt nehéz egymással összehasonlítani a világ hadseregeinek kibocsátását.
Az Egyesült Királyság alsóházának becslése szerint a szintén kiterjedt globális jelenléttel jellemezhető brit hadsereg 3,3 millió tonnányi károsanyag-kibocsátásért volt felelős a 2021–2022-es pénzügyi évben, bár ebben az adatban nincs benne a védelmi ipar, ami valószínűleg jóval magasabbra tornázná fel a számot. A világ legtöbb üvegházhatású gázt kibocsátó államaként Kínáé az egyik legnagyobb létszámú hadsereg, ugyanakkor viszonylag alacsony a globális katonai jelenléte, és nem szolgáltat adatokat hadserege károsanyag-kibocsátásáról, mondta Cottrell.
Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma 51 millió tonna szén-dioxiddal egyenértékűként határozta meg saját kibocsátását a 2021-es pénzügyi évben, ami nagyjából megegyezik a Svédország egésze által egy év alatt termelt mennyiséggel. (A hadsereg kibocsátási adatainak nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos megkeresésre egy szóvivő irányított ehhez a jelentéshez, amely egyébként a kongresszus megbízásából készült.) A teljes mennyiség mintegy felét a sugárhajtóművek üzemanyag-felhasználása adta. Ez az amerikai kormányzat teljes kibocsátásának több mint háromnegyede, illetve az ország 2020-as összkibocsátásának 1 százaléka. És ebben még nincsenek benne a hadsereg beszállítói, akik jelenleg nem kötelesek nyilvánosságra hozni a kibocsátási adataikat. Crawford becslése szerint, ha a hadsereget támogató iparvállalatok sokaságát – például a fegyvergyártó cégeket – is beleszámítanánk, akkor az összkibocsátás az Egyesült Államok kibocsátásának körülbelül 2 százalékát tenné ki.
(...)
A háború éghajlatra gyakorolt hatásának kiszámítása önmagában is problémás dolog, a szakértők pedig csak részleges információkon alapuló becsléseket tudnak készíteni. Egy nemrégiben készült, a szakma által még nem ellenőrzött elemzés megpróbálta számba venni a Hamász elleni izraeli hadjárat első 60 napjának kibocsátását. A kutatók becslése szerint ehhez a legnagyobb mértékben a katonai szállítmányokat fuvarozó amerikai teherszállító repülőgépek járultak hozzá – a becsült összmennyiség pedig magasabb, mint számos kis ország és térség, többek között a Közép-afrikai Köztársaság és Belize éves kibocsátása. Az Ukrajna elleni orosz háború szén-dioxid-kibocsátásának következményeit vizsgáló legfrissebb becslés szerint a konfliktus hatása megegyezik Belgium éves kibocsátásával.
Mindemellett a nagyobb hadseregek az utóbbi időben igyekeznek valamiféle megoldást találni. „A nettó nullát lehetetlen a katonai kibocsátások figyelembevétele nélkül elérni” – mondta Jens Stoltenberg NATO-főtitkár 2021-ben a COP26 konferencián.
Az Egyesült Államok védelmi minisztériumának munkatársai a Dubajban megrendezett legutóbbi klímacsúcson mutatták be a minisztérium zöldkezdeményezéseit, amelyek sorában többek között szerepel a hadsereg azon terve, hogy minden létesítményében mikrohálózatokat építsen ki, és az elmozdulás az elektromos meghajtású harci járművek felé. Ezeket a változtatásokat nagyrészt a klímaváltozással járó és a fosszilis energiahordozók esetében felmerülő biztonsági kockázatok motiválják. „A legkiszolgáltatottabb katonáink Irakban és Afganisztánban mindig is azok voltak, akik az üzemanyagot szállították. Többé nem szeretnénk ilyen veszélynek kitenni őket” – mondta Rachel Jacobson, a hadsereg létesítményekért, energiáért és környezetvédelemért felelős helyettes államtitkára a COP28 egyik panelbeszélgetésén.
(...)
Az 1970-es évek óta drámaian csökkent az amerikai hadsereg kibocsátása, bár ez nem feltétlenül a mikrohálózatoknak vagy az elektromos tankoknak tudható be. Crawford kutatása szerint ez a visszaesés részben számos tengerentúli bázis bezárásával magyarázható, ami a hidegháború befejezése utáni általános leépítés része volt. A 2010 óta bekövetkezett kibocsátáscsökkenést maga az Egyesült Államok védelmi minisztériuma is az iraki és afganisztáni harci bevetések számának csökkenésével, az energiahatékonyság és a megújulóenergia-források használatának növelésével, valamint a hadgyakorlatok számának közelmúltbeli, Covid miatti visszaesésével magyarázza.
Azoknak, akik a kisebb létszámú hadsereget humanitárius célnak tekintik, a megoldás nyilvánvaló: a kibocsátások további jelentős visszaszorításának egyetlen módja a globális amerikai katonai jelenlét még nagyobb mértékű csökkentése lenne. A kéthetes dubaji tárgyalások közepette egy alkalommal ketten STOP WAR (Állítsátok meg a háborút!) valamint GO GREEN (Legyetek zöldek!) feliratú táblákkal a kezükben sétáltak be a médiaközpontba, a táblák alján pedig kisebb betűkkel a 10% Military Budget for Climate Fund! (A hadipari költségvetésből 10 százalékot a klímaalapba!) felirat volt olvasható. Egyikük Sun-Jin Yun, a Szöuli Nemzeti Egyetem környezettudományi karának dékánja volt, másikuk pedig a neves koreai környezetvédő, Yul Choi, aki 1995-ben Goldman-díjat, egyfajta környezetvédelmi Nobel-díjat kapott a környezetszennyezés és a nukleáris fegyverek ellen folytatott küzdelméért. „A hadviselés maga is rengeteg üvegházhatású gázt bocsát ki – magyarázta később Yun. – Emellett a háborúkra költött pénz pazarlás is. Jobb lenne ezt a pénzt az éghajlati alapokba befizetni, hogy megmenthessük a fejlődő országokat.”
A nemrég Dubajban megrendezett klímacsúcson az éghajlatváltozás által leginkább sújtott országok a világ katonai kiadásainak csupán a töredékéért harcoltak.
A stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet adatai szerint 2022-ben a katonai kiadások összértéke globálisan mintegy 2,2 ezer milliárd dollárra rúgott. A kiszolgáltatottabb országokban az éghajlatváltozás okozta károk kezelésére életre hívott új „kárenyhítési alap” létrehozásakor 100 milliárd dolláros célt tűztek ki, de még 1 milliárd dollárt sem sikerült összegyűjteni. Az Egyesült Államok például, amely mindig is a világ legnagyobb kibocsátója volt, bejelentette, hogy 17,5 millió dollárt kíván áldozni a célra; ugyanakkor a várható éves katonai költségvetése 886 milliárd dollárt tesz ki.
(...)
Horváth Kávai Andrea fordítása. Az eredeti angol nyelvű cikk a The Atlantic Media Co. tulajdona, a teljes cikk olvasható a telex.hu : https://telex.hu/kulfold/2024/02/07/hadseregek-kornyezetszennyezes-atlantic-labnyom-usa-kina-oroszorszag