Ferenc pápa: Ne „szalonkeresztények” legyünk, hanem a gyógyító Isten hordozói!
A Szentatya február 4-én mintegy tizenötezer hívővel és zarándokkal együtt imádkozta el a déli Úrangyala imádságot. A szentmise evangéliumából kiindulva istenképünk felülvizsgálatára és a Jézus által feltárt Istenhez való megtérésre hívott bennünket. Felhívta a figyelmet az élet napjára és az emberkereskedelem elleni imanapra is. Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A szentmise evangéliuma mozgásban mutatja meg nekünk Jézust: ugyanis alighogy befejezte a prédikálást, és távozott a zsinagógából, Simon Péter házába megy, ahol meggyógyítja Péter anyósát; aztán estefelé ismét kimegy, mégpedig a város kapujához, ahol sok beteggel és megszállottal találkozik, és meggyógyítja őket; másnap korán reggel kel, kimegy, és félrevonul imádkozni; végül pedig ismét útnak indul Galileán keresztül (vö. Mk 1,29–39). Jézus mozgásban van. Időzzünk el Jézus folytonos mozgásánál, mely valami fontosat mond el Istenről, ugyanakkor hitünkkel kapcsolatos kérdéseket is intéz hozzánk.
A sérült emberek segítségére siető Jézus kinyilvánítja nekünk az Atya arcát. Lehet, hogy még egy távoli, rideg, a sorsunk iránt közömbös Isten képe él bennünk. Az evangélium viszont azt megmutatja, hogy
Jézus a zsinagógában való tanítás után kimegy, hogy az általa hirdetett ige elérje, megérintse és meggyógyítsa az embereket. Ezzel azt tárja fel, hogy Isten nem egy távolságtartó, magasból parancsoló úr, hanem épp ellenkezőleg, egy szeretettel teli Atya,
aki közel jön, meglátogatja otthonainkat, meg akar menteni, meg akar szabadítani, meg akar gyógyítani a test és lélek minden bajából. Isten mindig közel van hozzánk. Isten magatartását három szóval lehet jellemezni: közelség, együttérzés és gyengédség. Azért jön közel hozzánk Isten, hogy gyengéden kísérjen bennünket, és megbocsásson nekünk. Ne felejtsétek el ezt: közelség, együttérzés és gyengédség. Ez Istennek a magatartása!
Jézusnak ez a szüntelen úton levése kihívás számunkra. Feltehetjük magunknak a kérdést: felfedeztük-e már Istennek mint az irgalmasság Atyjának arcát, vagy egy rideg és távoli Istent hiszünk és hirdetünk? A hit belénk ülteti-e az út nyugtalanságát, vagy csak bensőséges vigasztalás számunkra, mely nyugton hagy bennünket?
Vajon csak azért imádkozunk, hogy békében érezzük magunkat, vagy a hallott és hirdetett ige minket is arra késztet, hogy Jézushoz hasonlóan elinduljunk mások felé Isten vigasztalását terjeszteni?
Érdemes feltenni magunknak ezeket a kérdéseket.
Nézzük tehát Jézus útját, és emlékezzünk arra, hogy első lelki feladatunk az, hogy elhagyjuk azt az Istent, akiről azt hisszük, hogy ismerjük, és hogy naponta megtérjünk ahhoz az Istenhez, akit Jézus az evangéliumban bemutat, aki a szeretet és az együttérzés Atyja. A közeli, együttérző és gyengéd Atya. És
amikor felfedezzük az Atya igazi arcát, hitünk éretté válik: nem maradunk „sekrestyekeresztények” vagy „szalonkeresztények”, hanem meghívást érzünk arra, hogy a reményadó és gyógyító Isten hordozóivá váljunk.
A Boldogságos Szűz Mária, az úton lévő asszony segítsen bennünket abban, hogy a közel lévő, együttérző és gyengéd Urat hirdessük és róla tegyünk tanúságot!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Február 10-én Kelet-Ázsiában és a világ sok táján családok milliói a holdújévet ünneplik. Szívélyes üdvözletemet küldöm nekik, és kívánom, hogy ez az ünnep olyan szeretetkapcsolatok és gondoskodó gesztusok megélésére adjon alkalmat, amelyek hozzájárulnak egy szolidáris és testvéri társadalom megteremtéséhez, ahol mindenkit elismernek és elfogadnak elidegeníthetetlen méltóságában. Miközben az Úr áldását kérem mindenkire, arra hívlak benneteket, hogy imádkozzatok a békéért, amelyre annyira áhítozik a világ, és amelyet ma jobban, mint valaha, sok helyen veszély fenyeget. A béke megteremtése nem kevesek feladata, hanem az egész emberi családé: működjünk együtt, hogy együttérző és bátor tettekkel építsük a békét!
Imádkozzunk továbbra is a háborútól szenvedő népekért, különösen az Ukrajnában, Palesztinában és Izraelben élő emberekért! Ma tartjuk az élet napját Olaszországban, melynek témája: „Az élet ereje meglep bennünket.” Az olasz püspökökkel együtt kívánom, hogy legyőzzük az ideológiai látásmódokat, és újra felfedezzük, hogy minden emberi élet, még a legkorlátozottabb is, végtelen értékkel bír, és képes adni valamit másoknak.
Üdvözlöm a fiatalokat, akik sok országból az emberkereskedelem elleni imanapra jöttek, melyet február 8-án, Bakhita Szent Jozefina szudáni apáca emléknapján tartunk, aki kislányként rabszolga volt. Ma is sok testvérünket csapják be hamis ígéretekkel, majd kizsákmányolják őket és visszaélnek velük. Fogjunk össze mindannyian az emberkereskedelem drámai világjelensége ellen!
Imádkozzunk a Chile középső részén pusztító tűzvészek halottaiért és sérültjeiért is!
Köszöntelek mindannyiatokat, akik Rómából, Olaszországból és a világ számos tájáról érkeztetek. Külön köszöntöm a több mint hatvan országból érkezett megszentelt férfiakat és nőket, akik a A remény zarándokai a béke útján elnevezésű találkozón vesznek részt, melyet a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma szervezett. Köszöntöm a spanyolországi Badajozból és a marseille-i Sévigné szalézi iskolából jött diákokat, valamint a lengyel híveket Varsóból és más városokból, továbbá a San Benedetto del Trontóból, Ostrából és Cingoliból érkezett csoportokat. Látok ott japán zászlókat is, köszöntöm a japánokat! És látok ott lengyel zászlókat, köszöntöm a lengyeleket és a Szeplőtlen Szűzanya-plébániához tartozó fiatalokat, és köszöntelek mindannyiatokat!
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre
