Bolíviában az Egyház felemeli a hangját a kábítószer-kereskedelem ellen
Bolívia északi régiójában a lakosok szeme láttára zajlik az intenzív drogkereskelem, rombolja a társadalom szövetét. A bergamói születésű Eugenio Coter, az ország északi részén, a Peru és Brazília határán fekvő pandói apostoli vikariátus püspöke számolt be erről az AgenSIR olasz katolikus hírügynökségnek.
Folyamatosan kisrepülőgépek szállnak az égen, a becslések szerint mintegy 440 kis kifutópályáról emelkednek fel, amelyek szétszórva találhatók a területen. Fényes nappal zajlik az illegális kereskedelem, dollármilliókról van szó, és mindez a politikával való összejátszás miatt lehetséges. A felszálló repülőgépek soha nem üresek, átlagosan 500 kiló kokaint szállítanak, előbb más latin-amerikai országokba, majd Európába. Lehetetlen, hogy Bolívia északi régióinak lakói, akik az Andok fennsíkjától az Amazonas erdejéig és a chiquitaniai szavannáig laknak, ne vegyék észre, mi történik a fejük felett nap mint nap.
A repülőgépeket aztán felgyújtják a szomszédos országokban, különösen Paraguayban. Végül is semmi az a 35 ezer euró, egy használt Cessna vagy Piper átlagos értéke, ha összehasonlítjuk 500 kilogramm kokain értékével, amelynek grammonkénti ára körülbelül 30 euró.
A latin-amerikai ország mára a mexikói, kolumbiai, brazil drogbandák paradicsomává vált, egyfajta légifolyosóvá, amely összeköti az Andokot Brazíliával és Dél-Amerika legdélebbi országaival. Egy kábítószerállam, amely pontosan meghatározható és domináns szerepet tölt be egy olyan területen, amelyet ma már kábítószerkontinensnek tekinthetünk.
A kábítószer-kereskedelem hatásai a helyi közösségekben is jól láthatóak, minden eddiginél súlyosabban. Január közepén öt katonát égetett el élve az autójában egy bűnszervezet az argentin határon.
Eugenio Coter pandói püspök elmondta, mi történik a közösségekben: „Bolívia évek óta kokatermesztő országnak számít. Köztudott, hogy a korábbi elnök, Evo Morales a kokatermelők szövetségének szakszervezeti tagja volt, és Chapare tartomány kokatermelőinek elnökeként kezdte pályafutását. Evo mindig azt magyarázta, hogy a kokatermesztés a gazdag országok igényeit szolgálja ki. Most már nyilvánvaló, hogy ez a jelenség, amely ezernyi összejátszás közepette aránytalanul nagyra nőtt, szétmarja a társadalom szövetét és a gazdaságot.”
A püspök az apostoli vikariátus hatalmas területén tett látogatásai során szerzett tudomást ezekről a változásokról. „Amikor felmentem a Madidi folyón, majdnem az Andok lábáig, egy ponton megállítottak, mondván: jobb, ha nem megyek tovább, mert arrafelé drogkereskedők vannak.” Tavaly háromezer embert gyilkoltak meg az országban, az erőszak és a fegyverkereskedelem problémája különösen a Brazíliával határos két városban, Cobijában és Guayaramerínben erősen érzékelhető.
A kábítószer-kereskedelem és a kábítószerhez való könnyű hozzáférés korrodálja a társadalmat és tönkreteszi nagyon sok fiatal életét, a Coter által vezetett apostoli vikariátus területén is: „Az oktatás-nevelés terén ez óriási problémát okoz, nem utolsósorban a fogyasztás hatalmas növekedése miatt. Néhány hete egy fiatalember belehajtott az autójával fáklyás felvonulást tartó hívők csoportjába. Tele volt a szervezete kokainnal. Sok fiatalt vonz a könnyű pénzkeresés lehetősége. A repülőiskolák nagyon népszerűek, mindössze 16 órányi repüléssel gépet adnak a kezükbe. Mi sokat dolgozunk a jelenség ellen az iskolákban, de folyamatos figyelmet kellene rá fordítani. Ami a hatóságok éberségét illeti, országszerte tizenhárom radar van, kevés és rosszul működő, ráadásul gyakran szabotálják a használatukat.”
Kábítószer, aranybányászat, erdőirtás és emberkereskedelem: drámai spirál ez. A Coter által leírtakhoz hasonló helyzet tapasztalható délebbre, a beni apostoli vikariátus területén. Fabio Garbari trentinói jezsuita misszionárius Moxos tartományban szolgál. A SIR hírügynökségnek elmagyarázta: „A járvány ideje szárnyakat adott a kábítószer-kereskedelemnek. Minden legális tevékenység megszűnt, az illegálisak virágoztak. A repülés munkalehetőséget jelent. Az emberek még boldogok is a repülőforgalom miatt, azt mondják, hogy jobban élnek, mint korábban.”
A dolgok azonban egészen másképp állnak: „A kábítószer-kereskedelemben problémát jelent a megkeresett pénz tisztára mosása, ezért más tevékenységeket is ösztönöz, az aranybányászatot, amely higannyal mérgezi a közösségeket, valamint az intenzív mezőgazdaságot és állattenyésztést, amelyek növelik az erdőirtást, aminek közvetlen következménye az éghajlatváltozás. Ily módon a kábítószer-kereskedelem ebben a tragikus láncolatban megsokszorozza a pusztítást.”
Még 2016-ban, amikor a helyzet kevésbé volt súlyos, a bolíviai püspöki konferencia pásztorlevelet szentelt a kábítószer-kereskedelemnek, amelyben többek között ezt írta: „Mint köztudott, a kábítószer-kereskedelem büntetlenül terjeszkedik, behatol az állami struktúrákba és a rendfenntartó erők soraiba, megvásárolva az emberek lelkiismeretét.”
Ez ma is így van, és közben kitört az ellenségeskedés, a kábítószer-kereskedelem elleni harc politikai fegyverré vált Luis Arce jelenlegi elnök és Evo Morales volt elnök között. Az elmúlt hónapokban a rendőrség többször razziát tartott Chaparéban, amely egészen mostanáig egyfajta állam volt az államban. Többtucatnyi, a koka finomítására és előállítására szolgáló üzemet semmisítettek meg. Morales úgy érezte, hogy rátámadtak, bekerítették. A fejlemények kiszámíthatatlanok, de nehéz elképzelni, hogy a politikai csetepaték alááshatnak egy ilyen mélyen az intézményekben, a tisztviselők és a rendőrök soraiban gyökerező jelenséget. Gyakori, hogy a tisztviselők lefoglalják a rakományt, majd ők maguk értékesítik. És mindez a nagyhatalmú nemzetközi kartellek támogatásával zajlik.
Forrás: AgenSIR
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
