Hihetünk-e még a Hittani Dikasztériumnak?
Tokodi László domonkos szerzetes írását adjuk közre (magyar kurir) a Hittani Dikasztérium által tavaly december 18-án közzétett Fiducia supplicans dekrétumról:
A Fiducia supplicans dekrétumot nem értik az emberek. Bíborosok, püspökök, papok és hívek mindenfélét mondanak róla, sőt maga a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményében állítólag szembemegy a Hittani Dikasztérium és Ferenc pápa tanításával. Nagy bajban lennénk, ha ez így lenne, de szerencsére nincs így. Minden katolikus hívő nyugodtan rábízhatja magát a Hittani Dikasztérium és Ferenc pápa tanítására, mert a Szentlélek gondoskodik róla, hogy semmilyen mértékben ne csorbuljon az Anyaszentegyház tanítása. Szóval
a tanítás egyértelmű: a szabálytalan helyzetű párok és az azonos nemű párok megáldhatók. Ezt minden magyar püspök és a Püspöki Konferencia is elismeri, vagy legalábbis el kell ismernie.
Persze nem mindegy, hogy hogyan történik az áldás! És pontosan ezért adott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia olyan útmutatást, amelyben kijelenti, hogy „mindig kerülni kell azonban azt, hogy a pusztán párkapcsolatban együtt élő, az egyházilag nem érvényes házasságban vagy egynemű párkapcsolatban élő párok számára közös áldást adjunk”. A vatikáni és a magyar álláspontok között csak látszólagos ellentét van. A magyar püspökök sem kételkednek abban, hogy a szabálytalan helyzetű párok és az azonos nemű párok megáldhatók, azaz meg lehet őket áldani. Ki az közülünk, aki ne kívánna jó napot egy szembe jövő egyházilag nem érvényes házasságban élő párnak? Áldás ez? Igen! Áldani azt jelenti, jót mondani, jót kívánni. Amikor jó napot kívánok, jót mondok, azaz áldást adok. Egy ilyen egyszerű áldást nem adnánk meg? Igazán illetlenség lenne!
Ha már olyan Istenünk van, „aki felkelti napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt” (Mt 5,45), és ezzel megáldja őket, vajon mi ezt ne követhetnénk?
Vagy ha egy ilyen pár – tegyük fel – egyszerre tüsszent, nem mondanánk nekik: „Jó egészséget!” (ApCsel 15,29) – amit maguk az apostolok használtak áldásként? Ennyire félünk áldást mondani?
Sajnos ma Magyarországon ez is problémás, és ezért a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a magyar emberek rosszul működő lelkiismeretét, a magyar kultúrát, közhangulatot, teológiai képzettséget figyelembe véve adott helyesen útmutatást, mert el akarják kerülni a botrányokozást. Ez nem új megoldás, hiszen Szent Pál apostol is nagyon jól tudta, hogy megeheti a bálványoknak feláldozott húst, mivel azzal semmi rosszat sem követ el. Szabad ember volt! A hozzá hasonló korintusi hívek is szabadok voltak. Azt írta azonban nekik: „De vigyázzatok, nehogy ez a »döntési jogotok« valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között.” (1Kor 8,9)
Erőtlen, gyenge vagy rosszul megformált lelkiismeretű emberek tömege él ma Magyarországon, ugyanúgy, mint az akkori Korintusban. Igen, miattuk kell vigyáznunk, miattuk kell megvonnunk az egyszerű köszönést, jó kívánságot, áldást az egyházilag nem érvényes házasságban vagy egynemű párkapcsolatban élő pároktól.
Isten őrizz, hogy „»tudásod« vesztét okozza erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt” (1Kor 8,11). Ezért ha az áldásom megbotránkoztatja testvéremet, akkor inkább soha nem adok áldást, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam (vö. 1Kor 8,13). De tényleg soha? A lelkiismeret formálása kötelességünk, és olyan jó lenne, ha minél előbb jó lelkiismerettel rendelkeznénk mindannyian, amely lehetővé tenné az áldások – Fiducia supplicans szerinti – helyes értelmezését. Eltelik egy kis idő, vagy lehet, hogy több, és akkor majd nyugodtan köszönhetünk, jó napot vagy egészséget kívánhatunk az egyházilag nem érvényes házasságban vagy egynemű párkapcsolatban élő pároknak (ahogy ma már senkit sem érdekel a húsevés korintusi problémája). Vagy már most se legyünk illetlenek, bunkók, hanem inkább kedvesek az egyházilag nem érvényes házasságban vagy egynemű párkapcsolatban élő párokkal? Olyan jó lenne áldani a Hittani Dikasztérium által javasolthoz hasonló szövegekkel: „Uram, tekints ezekre a gyermekeidre, adj nekik egészséget, munkát, békét és egymás segítését! Szabadítsd meg őket mindattól, ami ellentmond a te evangéliumodnak, és engedd, hogy akaratod szerint éljenek. Ámen!” Legyünk szabadok és bölcsek, amilyen az Anyaszentegyház is!
Forrás: Fr. Tokodi László OP/domonkosok.hu
Magyar Kurír
