Veres András: „Mindig az embert áldjuk meg és nem a bűnt”
December 18-án Fiducia supplicans kezdettel dekrétumot adott ki a Hittani Dikasztérium. A dokumentum az egész világegyházban élénk visszhangot váltott ki, mivel a rendezetlen életállapotú katolikusok megáldásának lehetőségeiről nyilatkozott. Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában nyilatkozott a kérdésben.
– Ha egy egynemű pár most áldást kérne öntől, mit mondana nekik?
– Természetesen szeretettel fogadnám őket. Elbeszélgetnék velük és ha áldást kérnének, külön-külön megáldanám őket, de együtt nem. Ha valaki nem előítéletesen olvassa a dikasztérium megnyilatkozását, láthatja, hogy a lelkipásztori bölcsesség és okosság megköveteli azt, hogy az adott kultúrkörben vagy az adott területen a lelkipásztorok vagy a püspöki konferenciák tegyék meg a maguk lépéseit annak érdekében, nehogy egy áldás és áldás közötti különbségtétel a megbotránkozás tárgyává váljon.
– De akkor kiket lehet valójában megáldani? Miről szól ez a bizonyos nyilatkozat?
– Mindenkit és mindent meg lehet, meg szabad áldani, ami a teremtő Isten dicsőségére utal, vagy enged következtetni. Ebben gyakorlatilag benne foglaltatnak a teremtett világ dolgai.
Tehát minden ember megáldható, nem teszünk különbséget, hogy valaki bűnös vagy bűnösebb, mint a másik.
Sokszor előfordul, hogy egy-egy zarándoklat alkalmával hirtelen megjelenik valaki előttem és áldást kér. Természetesen megteszem minden vizsgálat nélkül, hiszen ő Istenre utalva érzi magát, Istentől vár mennyei segítséget, és ezt én mint pap, igyekszem közvetíteni feléje.
– De akkor az embert áldják meg és nem a bűnt.
– Így van,
mindig az embert áldjuk meg és nem a bűnt.
Amikor erről tanítok, mindig igyekszem, idézni Szent Ágostont, aki szerintem a legklasszikusabb módon fogalmazta meg, hogy szeresd a bűnöst, de utáld a bűnét. Ettől válik a dolog értelmezhetővé, és azt gondolom, hogy ez mindenki számára elfogadható.
– Ez azért is izgalmas, mert ha az ember utánanéz, láthatja, hogy a vatikáni nyilatkozatból sokan azt olvasták ki, amit látni szerettek volna benne. Megtalálható a nyilatkozatban az, hogy az egynemű párok kapcsolata megáldható? Mire vonatkozik itt az áldás, a kapcsolatra vagy a személyekre?
– Egyértelműen a személyekre, de meg kell vizsgálni a körülményeket, nehogy ez másokat megbotránkoztasson.
Az áldás sohasem a kapcsolatuk érvényesítését jelenti.
A megnyilatkozásban hangsúlyozzák, hogy az Egyház tanítása nem változott. Semmiféleképpen sem lehetséges, egy nem evangélium szerinti életállapot megerősítést kapjon, mintha az az evangéliummal egyező magatartású lenne. A püspöki konferencia ebben igyekezett a lelkipásztorok segítségére lenni, hogy éppen ezen skandalumok elkerülése végett csak egyéneket vagy nagy csoportokat áldjunk meg.
– Akik ebből a nyilatkozatból azt olvasták ki, hogy az egynemű párok kapcsolatai igenis megáldhatóak, azok nyilván erre várnak. Vannak olyan, nyugaton is működő keresztény egyházak, amelyek már bizonyos országokban hajlandóak erre. Protestáns egyházakról van szó, például az evangélikus egyházról. Hogy látja, a Római katolikus Egyház elmozdulhat ebbe az irányba?
– Biztos vagyok benne, hogy nem. Ezért is utal
a dikasztériumi nyilatkozat arra, hogy az Egyház felfogása a házasság szentségéről és a nemi erkölcsről semmit nem változott és nem változik
annak függvényében sem, hogy az áldás egy kiterjesztettebb megfontolását ajánlja az emberek figyelmébe.
– Erre mondhatják azt a tanítást kevésbé ismerők, hogy mivel ez is emberi vélemény, változhat akkor is, hogyha egyházi embereké. De van-e olyan alap a tanításban, ami megakadályozza, hogy az Egyház változzon.
– Elég csak a természeti törvényre gondolni. A házasság szentsége egy férfi és egy nő kapcsolata. Maga Ferenc pápa úgy fogalmazott, hogy a család az apa, anya, gyermek, nincs tovább, nem lehet másról beszélni. Ez benne van a természet rendjében is, de nem egyházi törvény. Az más dolog, hogy Jézus Krisztus szentségi rangra emelte.
– Voltak olyan megnyilvánulások is, hogy ez akár előrevetítheti az egyházszakadás veszélyét. Ön lát-e ilyen veszélyt?
– Ha lesz is, szerintem nem emiatt. De nem gondolnám, hogy az Egyház itt tartana. Kétségtelen, hogy Nyugat-Európában vannak olyan közösségek, amelyek lehet, hogy már lélekben távol állnak a katolikus tanítástól. De nem gondolnám, hogy ez nagy veszélyt jelent. Imádkozunk is rendszeresen azért, hogy az Egyház mindig megőrizhesse gyermekeit a közös hitben. Úgy gondolom, hogy
az a feladatunk, hogy minden embernek segítsünk az evangéliumi tanítás mélyebb megértésében, és ugyanakkor szeretettel támogassuk őket, hogy a saját életükre vonatkozóan ezt az evangéliumi értékrendet befogadóan tudják tenni.
– A vatikáni nyilatkozat valahogy úgy fogalmaz, hogy az áldást nem lehet arra használni, hogy nem megfelelő kapcsolatokat legitimáljanak a párok. Mégis félreértették. Hogy érzi, nem kellene további magyarázat? Nem gondolkodik ezen akár a püspöki kar, akár személyesen ön?
– Miután a dikasztérium ezen nyilatkozata megjelent, sürgetőnek éreztük, hogy a saját területünkön minél előbb útmutatást adjunk róla a híveknek és a lelkipásztoroknak. De ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy
amennyiben szükség lesz rá, egy bővebb tanítást is adjunk ezekben a kérdésekben.
Csütörtökön a Vatikán újabb nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozza, hogy a homoszexuálisok megáldásának lehetősége nem jelenti azt, hogy a Katolikus Egyház hivatalosan jóváhagyná a homoszexuális kapcsolatokat, vagy elismerné az azonos nemű párok házasságának szentségét. Azt is hozzáteszik, hogy az azonos neműek megáldása felelőtlenség lehet azokban az országokban, ahol a szexuális irányultságukat nyilvánosan felvállaló emberek erőszak célpontjává válhatnak, börtönbe kerülhetnek, vagy akár meg is halhatnak.
Forrás: Hirado.hu
Magyar Kurír
