Hogyan tűnt el a torinói lepelben nyugvó test?
A testet nem vették ki a lepelből, ám amikor a bomlásnak meg kellett volna kezdődnie, már nem volt benne. Egy olasz fizikus merész elmélettel válaszol a kérdésre.
Giuseppe Baldacchini, a római ENEA Kutatási Központ korábbi igazgatója nemrég közzétett tanulmányában két tényre hívja fel a figyelmet. Egyrészt: a torinói lepel anyagában nem mutathatók ki bomlási folyadékok vagy gázok maradványai (melyek a halál beállta után negyven órával kezdenek megjelenni). Vagyis a test ez idő előtt eltűnt (de nem sokkal előtte, mivel az alvadt vér hemolízise, mely a vérfoltok kialakulásához vezetett, eltartott bizonyos ideig). A másik tény: a testet nem vették ki kézzel a lepelből (a vérfoltok nem mutatnak mechanikus eltávolításra utaló jeleket).
Hogyan tűnt hát el a test? Baldacchini válasza az, hogy a fizika egyetlen jelenséget ismer, ami valamely tömeg eltűnését eredményezi, miközben annak megfelelő energia keletkezik: az anyag-antianyag annihilációt. (Az annihiláció avagy megsemmisülés a Wikipédia szerint az az esemény, amikor egy elemi részecske az antirészecske-párjával találkozik, mindkettő megsemmisül, és a tömegüknek megfelelő energia fotonok formájában távozik.) A folyamat, amely ma csak szubatomi szinten rekonstruálható az elemirészecske-laboratóriumokban, közvetlenül az ősrobbanás után, a világegyetem első pillanataiban rendkívül gyakori esemény volt.
Baldacchini elmélete, amely a lepel fizikai és kémiai tulajdonságaiból indul ki, egybevág más, korábbi elméletekkel, ugyanakkor az általuk nyitva hagyott kérdésekre is választ ad. A tudós szerint az elmélet pusztán annyit állít, hogy „a test a lepelben megsemmisült, dematerializálódott, majd valahol máshol azonnal újra materializálódott, akár élve, akár élettelenül. Ez nem mond ellent sem a fizika törvényeinek, sem az evangéliumi elbeszéléseknek, melyek szerint a test feltámadt, vagyis élt.”
A tanulmány teljes terjedelmében, olasz nyelven itt olvasható.
Magyar Kurír
(mk)
