A magyar állam eladósodottságának okairól és következményeiről
Majdnem megduplázódtak 2023-ban a magyar állam kamatkiadásai, így több mint háromezer milliárd forintot kell költenünk csak a magunk előtt görgetett adósságaink kamataira. Az MNB legutóbbi Inflációs Jelentéséből kiderül, hogy magyar GDP 4,3 százaléka megy el erre, ami az EU országai között a legnagyobb érték, még a korábbi csúcstartó olaszokat is megelőztük ebben a mutatóban. Mi vezetett ide?
Az, hogy az EU-ban nálunk a legmagasabbak az államadósság kamatai, azért is különleges, mert a GDP-hez képest mért adósságunk egyáltalán nem olyan nagy, sőt, alacsonyabb az uniós átlagnál. Görögországban 160 százalék, Olaszországban 140 százalék fölött van az államadósság, de Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és Belgiumban is meghaladja a 100 százalékot. Nálunk ezzel szemben 80 százalék alatt van ez a mutató.
Mi mégis több kamatot fizetünk, ami azt jelenti, hogy a magyar állam jóval drágábban adósodott el, mint a többi ország vezetése.
Tavaly még Olaszország fizette a legtöbbet az adósságai kamataira, idén azonban 4,3 százalékról 3,8 százalékra csökkentek ezek a kiadásaik. Magyarországnál viszont 2,8 százalékról 4,3 százalékra nőtt az arány, amivel simán átvettük a vezetést.
A nyugati országok hagyományosan sokkal inkább eladósodottak, mint a volt szocialista országok, jellemzően nekik vannak magasabb kamatterheik. Ha csak a keleti országokat nézzük, akkor Magyarország messze veri a második helyezett Lengyelországot (2,1 százalék) és a harmadik helyezett Romániát (1,6 százalék).
De miért?
Felmerül a kérdés, hogy miért kell ennyi kamatot fizetnünk, ha egyáltalán nem mi vagyunk a leginkább eladósodva. A válasz az, hogy a magyar állam olyan hiteleket vett és vesz fel, amelyek kamatai bizonyos körülményektől függenek, most pedig ezek a körülmények pont nagyon rosszul alakultak. Ezek a tényezők többek között az infláció, az inflációs várakozások, az ország kockázati megítélése, és forint-euró-árfolyam.
A magyar állam kamatkiadásainak:
18 százaléka rövid átárazódású papír, amely kamatszintje szorosan kapcsolódik a jegybanki alapkamathoz;
14 százalékát a devizaadósság, amit az euró- és dollárárfolyam befolyásol;
26 százaléka inflációkövető állampapír, amelyet közvetlenül határoz meg az infláció alakulása;
és 42 százaléka hosszú átárazódású papír és egyéb adósság, amely az inflációs várakozásoktól és Magyarország kockázati megítélésétől függ.
Mondani sem kell, hogy idén az infláció és a jegybanki alapkamat is nagyon magasak voltak, így azok a kamatok, amelyek ezektől függenek, brutálisan megnőttek. A kamatkiadások 2021. és 2023. között több mint 2,5-szeresükre nőttek. Bár a kiadások mind a négy kategóriája nőtt, főleg a jegybanki alapkamattól függő, rövid átárazódású papírok és az inflációkövető lakossági állampapírok miatt történt a drágulás.
Az MNB előrejelzéséből az is látszik, hogy szerintük jövőre nagyságrendileg a mostanihoz hasonló mennyiségű pénzt, kábé 3500 milliárd forintot kell majd az államadósság kamataira fordítanunk. Azon belül pedig még a mostaninál is több, nagyjából 1100 milliárd forint megy majd el az inflációkövető lakossági állampapírok kamataira, amiből az ezt vásárló több százezer magyar elég sokat fog keresni.
Az érintett, közép- és felsőosztálybeli családoknak ez most nagyon jó üzlet, az ilyen típusú állami költekezés ugyanakkor egyfajta perverz újraelosztást valósít meg: a magyar állam az elkölthető pénze jókora részét olyan célra fordítja, amiből nem a szegényebb rétegek (vagyis az újraelosztás eredeti célzottjai) helyzete javul, miközben a mindenki által használt közszolgáltatások (pl. oktatás, egészségügy, szociális rendszer) javítására is kevesebb jut.
Legalább a nagy része itthon marad
A magyar államnak és így a magyar embereknek is elég szomorú, hogy ennyi pénz megy el a közös tartozásunk kamataira. Egyetlen örömünk mégis lehet: az, hogy a kamatok majdnem háromnegyede legalább az országban marad.
Az elmúlt években az államadósság-kezelési stratégia egyik fő célja az volt, hogy az állam a külföldi intézmények helyett inkább az országon belül adósodjon el. Volt idő, amikor az államadósság kamatainak több mint fele ment külföldre, ezt 2011 óta sikerült 26 százalékra csökkenteni. Ezzel párhuzamosan folyamatosan nőtt a háztartások részesedése az államadósságból, és idén a kamatkiadások 41 százaléka már őket gazdagítja.
Az tehát mindenképpen pozitív, hogy az államadósság kamataiból a nem külföldi bankok, hanem a magyar háztartások gazdagodnak. Más kérdés viszont, hogy az államnak tényleg szüksége van-e arra, hogy ennyire drágán, a jelenlegi időszakban 15-20 százalékos kamatokkal adósodjon el.
A magyar állam mostani devizafinanszírozására jellemző, hogy ennek kamatprémiuma (felára) például a német államkötvényekhez képest 250-350 bázispont, ami 3-3,5 százalékos többletet jelent. Ehhez képest Görögország – ami a világ egyik legsúlyosabb válságán esett át 10 évvel ezelőtt – csak 150 bázisponttal fizet többet, ami a gyakorlatban dollárszázmilliókban mérhető plusz kiadás nekünk. Mindez annak köszönhető, hogy a piacok rosszabb állapotúnak értékelik Magyarországot, mint a hitelminősítők.
Súlyos ára van annak is, hogy a magyar állam még az olcsóbb devizafinanszírozás időszakában is ragaszkodott a befelé eladósodáshoz, ennek az eredménye ugyanis, hogy az Államadósság Kezelő Központ most csak rendkívül drága (vagyis a lakosságnak nagyon vonzó befektetést kínáló) prémium állampapírokkal tudja kiváltani a 2010-es években felvett, mostanában lejáró forinthiteleit.
(telex.hu)
