Ferenc pápa karácsonyi Urbi et Orbi üzenete: A mi Üdvözítőnk a béke fejedelme!
December 25-én délben Ferenc pápa elmondta hagyományos karácsonyi üzenetét a Szent Péter-bazilika középső erkélyéről. A Szentatya a keresztény ember karácsonyi örömét hangsúlyozta, aki Jézus Krisztus megtestesülésével a Szentlélekben maga is Isten szeretett gyermekévé lett, majd a békéért fohászkodott. Végül az Úrangyala elimádkozása után Rómára és az egész világra áldást adott. Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.
Kedves Testvéreim, boldog karácsonyt!
A világ keresztényeinek tekintete és szíve Betlehem felé fordul. Ezekben a napokban fájdalom és csönd uralkodik ott, mégis ez az a hely, ahol felhangzott az évszázadok óta várt üzenet: „Üdvözítő született nektek, aki az Úr Krisztus” (Lk 2,11). Ezek a szavak zengnek fel Betlehem egén az angyal szájából, és minket is megszólítanak. Bizalmat és reményt ébreszt a tudat, hogy az Úr értünk született meg; hogy az Atya örök Igéje, a végtelen Isten közöttünk ütötte fel sátorát. Testté lett, eljött „hogy közöttünk lakozzék” (Jn1,14) – íme a híradás, amely megváltoztatja a történelem lefolyását!
A betlehemi üzenet „nagy örömmel” teli (Lk 2,10). Miféle öröm ez? Nem e világ mulandó vidámsága, nem a szórakozás vígsága, hanem valóban nagy öröm, mivel naggyá tesz minket. Ma ugyanis mi, emberi lények, minden korlátunkkal együtt, egy hallatlan reménység bizonyosságát fogadjuk be: a mennyért születtünk meg! Igen, testvérünk, Jézus, azért jött el, hogy az Ő Atyja a mi Atyánk legyen: a törékeny Kisded kinyilatkoztatja számunkra Isten gyöngédségét; és még jóval többet: Ő, az Atya Egyszülöttje, megadja nekünk „a hatalmat, hogy Isten fiaivá legyünk” (Jn 1,12).
Íme, az öröm, amely megvigasztalja a szívet, megújítja a reménységet és nekünk ajándékozza a békét: ez a Szentlélek öröme, annak öröme, hogy szeretett gyermekek vagyunk.
Testvéreim, ma Betlehemben, a földi árnyak közepette meggyulladt egy kiolthatatlan láng, ma a világ sötétsége fölött győz Isten fénye, „amely megvilágosít minden embert” (Jn1,9): ujjongjunk emiatt a kegyelem miatt!
Örvendezzél te, aki elvesztetted a bizalmadat és a bizonyosságaidat, mert nem vagy egyedül: Krisztus érted született meg! Örvendezzél te, aki elengedted már a reményt, mivel Isten kezet nyújt neked: nem ujjával feléd bökve fenyeget, hanem a Kisded apró kezecskéjét kínálja fel, hogy megszabadítson a félelmeidtől, megkönnyítse a terheidet, és megmutassa, hogy minden másnál többet érsz a szemében. Örvendezzél te, aki nem lelsz békét a szívedben, mivel érted teljesült be Izajás próféciája: „Gyermek született nékem, fiú adatott nékünk (…) ez lesz a neve: (…) a béke fejedelme” (9,5). Ővele, a Szentírásban, látjuk, hogy az ő békéje és az ő országa soha nem ér véget” (9,6).
A Szentírásban a béke fejedelme szembeszáll „e világ fejedelmével” (Jn12,31), aki halált vet, s így az Úr ellen cselekszik, hiszen az Úr „az élet barátja” (Bölcs 11,26). Ez történik Betlehemben, amikor az Üdvözítő születése után sor kerül az ártatlan kisgyermekek lemészárlására. Mennyi ártatlant gyilkolnak meg a világon: az anyaméhben, a reményt kereső reménytelenek útjai mentén, megannyi gyermek életében, akiknek életét tönkretette a háború. Ők napjaink kisded Jézusai, ezek a gyermekek, akiknek gyermekkorát tönkreteszi a háború…
Ha tehát igent mondunk a béke fejedelmének, akkor nemet mondunk a háborúra, és tegyük ezt bátran, mondjunk nemet a háborúra, mindenféle háborúra, a háború logikájára, a cél nélküli útnak indulásokra, a győztesek nélküli vereségekre, a megbocsáthatatlan őrültségekre.
Ez a háború, céltalan utazás, győztesek nélküli vereség, bocsánat nélküli őrület. Ahhoz azonban, hogy nemet mondjunk a háborúra, nemet kell mondani a fegyverekre is. Az ember szíve ingatag és sebesült, és ezért ha a halál eszközeit kapja a kezei közé, előbb-utóbb használni is fogja azokat. Hogyan lehet békéről beszélni, hogyha fejlesztik a fegyverek gyártását, eladását és kereskedelmét? Ma is, akárcsak Heródes idejében, az isteni fénnyel szembeszegülő rossz történései a képmutatás és a rejtőzködés árnyékai mögé bújva mozgolódnak: hány fegyveres mészárlásra kerül sor úgy, hogy mindezt süketítő csönd kíséri, s sokan nem is tudnak minderről!
A nép, amely kenyeret akar, nem fegyvert, és csak nehezen jut egyről a kettőre s békét kér,
nem is tudja, mennyi közpénzt költenek fegyverkezésre. Pedig tudnia kellene! Beszéljenek erről, írjanak erről, hogy mindenki megtudja, milyen érdekek és miféle haszonszerzés mozgatja a háborúk szálait.
Izajás, aki megjövendölte a béke fejedelmének érkezését, egy olyan napról írt, amikor „egyik nemzet nem ragad kardot a másik nemzet ellen”; egy olyan napról, amikor az emberek „nem tanulnak többé hadviselést”, hanem „kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké” (2,4). Isten segítségével lássunk neki, hogy közelebb jöjjön ez a nap!
Közeledjen el ez a nap Izraelben és Palesztinában, ahol a háború megrendíti a két nép életét. Mindkét népet magamhoz ölelem, különösen is Gáza és az egész Szentföld keresztény közösségeit, a gázai plébániát. Szívemben hordozom a végzetes október 7-i támadás áldozatainak fájdalmát, és újfent nyomatékosan felhívok mindenkit: engedjék el azokat, akiket még túszként tartanak fogva! Esedezem, hogy érjenek véget a katonai műveletek, melyek nyomában rémisztő következményként megannyi az ártatlan, civil áldozat. Orvosolják a kétségbeejtő humanitárius helyzetet azzal, hogy megnyitják az utat a segélyszállítmányok előtt! Ne táplálják tovább az erőszakot és a gyűlöletet, hanem találjanak megoldást a palesztin kérdésre, mégpedig őszinte és kitartó párbeszéddel a felek között, fenntartva a szilárd politikai elszántságot, élvezve a nemzetközi közösség támogatását! Testvéreim, imádkozzunk Palesztina és Izrael békéjéért!
Következő gondolatom Szíria, valamint a még mindig szenvedő Jemen meggyötört népe felé irányul. Gondolok a kedves libanoni népre, és imádkozom, hogy gyorsan rátaláljon a politikai és társadalmi stabilitásra.
A kisded Jézusra szögezett szemmel imádkozom a békéért Ukrajnában. Újítsuk meg lelki és emberi közelségünket a meggyötört nép iránt, hogy mindannyiunk támogatása révén megérezze Isten szeretetének konkrétságát!
Közeledjen el a végérvényes béke napja Örményországban és Azerbajdzsánban! Kedvezzen ennek a humanitárius kezdeményezések végigvitele, valamint az otthonukból elűzöttek hazatérése, mégpedig a jog által biztosított és biztonságos módon. Kedvezzen a békének az összes közösség vallási hagyományának és az istentiszteleti helyeinek tiszteletben tartása! Ne feledkezzünk meg azokról a feszültségekről és konfliktusokról sem, amelyek a Száhel-övezetet, Afrika szarvát, Szudánt, valamint Kamerunt, a Kongói Demokratikus Köztársaságot és Dél-Szudánt sújtják!
Közeledjen el a nap, amikor helyreállítják a testvéri kötelékeket a Koreai-félszigeten, megnyitva az utat a párbeszéd és a kiengesztelődés előtt, melyek megteremthetik egy tartós béke feltételeit!
Isten Fia, aki alázatos Gyermekké lett, ösztönözze a politikai tisztséget viselőket és minden jóakaratú embert az amerikai földrészen, hogy alkalmas megoldásokat találjanak a társadalmi és politikai nézeteltérésekre, és hogy küzdjenek a szegénység minden formája ellen, amely sérti az emberi méltóságot. Így enyhítsék az egyenlőtlenségeket, hogy szembenézzenek a migráció fájdalmas jelenségével.
Jászolából a Kisded azt kéri tőlünk, hogy legyünk annak a hangja, akinek nincsen hangja: az ártatlanok hangja!
A víz és a kenyér hiánya miatt meghaltak hangja, mindazok hangja, akik nem tudnak munkát találni, vagy épp elvesztették azt; azok hangja, akiket a hazájukból való elmenekülésre kényszerítenek, hogy másutt keressenek jobb jövőt, kimerítő utazások során kockáztatva az életüket, kiszolgáltatva a lelkiismeretlen emberkereskedőknek.
Testvéreim, közeledjen el a jubileumi év kegyelme és reménye, amely egy esztendő múlva veszi majd kezdetét! A felkészülés időszaka kínáljon alkalmat a szív megtérésére; arra, hogy nemet mondjunk a háborúra és igent a békére; hogy
örömmel feleljünk a minket szólító Úr meghívására, ahogyan megint csak Izajás prófétálta: „hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket; hogy hirdessem a rabszolgáknak és a foglyoknak a szabadulást” (Iz 61,1)
Ezek a szavak Jézusban teljesültek be (vö. Lk 4,18), aki ma született Betlehemben. Fogadjuk be őt, nyissuk meg szívünket Őelőtte, aki a mi Üdvözítőnk, a béke fejedelme!
Fordította: Török Csaba
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
