Ferenc pápa: Mindannyian lámpás lehetünk, és segíthetünk másoknak találkozni Jézussal!
December 17-én, advent harmadik vasárnapján, a Gaudete vasárnapon, a Szentatya mintegy huszonkétezer hívővel és zarándokkal imádkozta el a déli Úrangyalát. A közös imán jelen voltak a római oratóriumokhoz és iskolákhoz tartozó gyermekek is, akik áldást kértek a magukkal hozott kisded Jézus szobrocskákra. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma, advent harmadik vasárnapján az evangélium Keresztelő János küldetéséről szól (vö. Jn 1,6–8.19–28). Prófétaként mutatja be, akit azért küldött Isten, hogy „tanúságot tegyen a világosságról” (Jn 1,8). Gondolkodjunk el ezen: mit jelent tanúságot tenni a világosságról?
Tanúságtétel. Keresztelő János minden bizonnyal rendkívüli ember. Az emberek özönlenek hozzá, hogy hallhassák, vonzza őket következetes és tiszta személyisége (vö. Jn 1,6–7). Őszinte beszéddel, áttetsző viselkedéssel, mértékletes életmóddal tesz tanúságot. Mindez megkülönbözteti őt a kor többi híres, befolyásos emberétől, akik sokat adtak a külsőségekre. A hozzá hasonló, egyenes, szabad és bátor emberek világító, lenyűgöző személyiségek: arra ösztönöznek, hogy kiemelkedjünk a középszerűségből, és a jó élet példaképei legyünk mások számára.
Az Úr minden korban küld ilyen férfiakat és nőket. Vajon fel tudjuk-e ismerni őket?
Próbálunk-e tanulni tanúságtételükből, önmagunkat is megkérdőjelezve? Vagy hagyjuk, hogy elkábítsanak az épp népszerű emberek? És életvitelünk felületessé válik?
János ezzel szemben világító személyiség, mert a világosságról tesz tanúságot. De milyen is az ő világossága? Ő maga válaszol nekünk, amikor egyértelműen megmondja a hozzá özönlő tömegnek, hogy nem ő a világosság, nem ő a Messiás (vö. Jn 1,19–20). A világosság Jézus, Isten Báránya, a „megmentő Isten”. Egyedül ő vált meg, ő szabadít meg, ő gyógyít meg, ő világít meg. Ezért János csak „hang”, aki a testvéreket az Igéhez kíséri; szolgál, anélkül, hogy kitűnni vágyna, anélkül, hogy kiemelkedni törekedne: ő lámpás, míg a világosság az élő Krisztus (vö. Jn 1,26–27; Jn 5,35).
Testvéreim, Keresztelő János példája legalább két dologra tanít bennünket. Először is, hogy egymagunkban nem menekülhetünk meg: egyedül Istenben találjuk meg az élet világosságát. Másodszor pedig arra, hogy
szolgálattal, következetességgel, alázattal, tanúságtétevő életvitellel – mindig Isten kegyelmének segítségével – mindannyian világító lámpás lehetünk, és segíthetünk másoknak találkozni Jézussal.
Kérdezzük meg hát magunktól: hogyan tudok én, abban a környezetben, amelyben élek, nem egy távoli napon, hanem már most, ezen a karácsonyon, a világosság tanúja, Krisztus tanúja lenni?
Mária, az életszentség tükre, segítsen bennünket, hogy olyan férfiak és nők legyünk, akik visszatükrözik Jézust, a világba jövő világosságot!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Tegnap az argentínai Lujáni Szűzanya kegyhelyén boldoggá avatták Eduardo Pironio bíborost, az alázatos és buzgó pásztort, a remény tanúját, a szegények védelmezőjét. Szent II. János Pál munkatársa volt a világiak előmozdítása és az ifjúsági világnapok megszervezése terén. Példája segítsen, hogy kifelé forduló Egyház legyünk, mely útitársává válik mindenkinek, különösen a leggyengébbeknek. Tapsoljuk meg az új boldogot!
Szeretnék megemlékezni arról a többezer migránsról, akik megpróbálnak átkelni a Darién térség dzsungelén, Kolumbia és Panama között. Sok esetben gyermekes családokról van szó, akik veszélyes út megtételére vállalkoznak, mert egyesek becsapják őket, rövid és biztonságos utat ígérnek nekik, bántalmazzák és kirabolják őket. Sokan veszítik életüket abban a dzsungelben. Szükség van a közvetlenül érintett országok és a nemzetközi közösség közös erőfeszítésére: meg kell akadályoznunk, hogy ez a tragikus valóság szó nélkül maradjon, és együttesen humanitárius választ kell adnunk rá.
Ne feledkezzünk meg az Ukrajnában, Palesztinában, Izraelben és más konfliktusövezetekben háborútól szenvedő testvéreinkről sem!
Karácsony közeledtével még elkötelezettebben dolgozzunk a béke útjainak megnyitásán. Továbbra is nagyon rossz és fájdalmas híreket kapok Gázából. Védtelen civileket bombáznak, védtelen civilekre lőnek. Ez a Szent Család-plébánia területén belül is megtörtént, ahol nem terroristák vannak, hanem családok, gyermekek, beteg és fogyatékkal élő emberek, szerzetesnővérek. Egy anyát és lányát, Nahida Khalil Anton asszonyt és lányát, Samar Kamal Antont megölték, másokat pedig megsebesítettek a mesterlövészek, amikor azok fürödni mentek. Teréz anya nővéreinek háza megrongálódott, a generátorukat találat érte. Egyesek azt mondják: „Ez terrorizmus, ez háború.”
Igen, ez háború, ez terrorizmus.
Ezért mondja a Szentírás, hogy „Isten megszünteti a háborúkat […], szétzúzza az íjakat és összetöri a lándzsákat” (vö. Zsolt 46,9). Imádkozzunk az Úrhoz a békéért!
Köszöntelek mindnyájatokat, családok, egyházközségi csoportok és egyesületek, akik Rómából, Olaszországból és a világ sokféle tájáról jöttetek. Külön is köszöntöm az Amerikai Egyesült Államokból és Lengyelországból érkezett zarándokokat, a Mormannóból, Aciliából és Viterbóból érkezett híveket.
Most pedig titeket köszöntelek, kedves gyermekek és fiatalok a római oratóriumokból és iskolákból, akik magatokkal hoztátok a kisded Jézus szobrocskákat, hogy megáldjam őket. Megáldom őket [áldást ad]. És miközben áldást adok a kis szobraitokra, arra kérlek benneteket, hogy a betlehemi jászol előtt imádkozzatok azokért a gyermekekért, akiknek nehéz lesz a karácsonyuk, akik háborús helyeken, menekülttáborokban, nagy nyomorban töltik a karácsonyt. Köszönöm, hogy megteszitek, és boldog karácsonyt kívánok nektek és családjaitoknak! Tapsoljuk meg a gyermekeket!
Boldog vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
