Ferenc pápa: Nyílj meg, Egyház, nyíljon meg füled, oldódjon meg nyelved!
A Szentatya december 13-án a VI. Pál Teremben tartott általános kihallgatás keretében a keresztelés liturgiájának ún. effata-szertartására utalva arról elmélkedett, hogy egyénenként és Egyházként is meg kell tudnunk hallani Istent és a többi embert, és tanúságot kell tennünk e bennünk élő örömről. Ezzel lezárult az evangelizáció iránti szenvedélyről szóló katekézissorozat. Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim!
Ma befejezzük az apostoli buzgóságról szóló katekézissorozatot, melynek során Isten igéje inspirált bennünket, hogy segítsen ápolni az evangélium hirdetése iránti szenvedélyünket. Ez minden kereszténynek feladata! Gondoljunk arra, hogy a kereszteléskor a szertartás vezetője a keresztséget fogadó személy fülét és ajkát megérintve azt mondja: „Az Úr Jézus, aki a süketeknek visszaadta a hallását és a némáknak a beszéd képességét, adja meg, hogy te is hamarosan meghalld az ő szavát és megvalld hitedet!” [A magyar szertartásban ez az effata-szertartás nincs benne.]
Hallottuk Jézus csodatételét. Márk evangélista részletesen leírja, milyen területeken haladt át Jézus, amikor „a Galileai-tóhoz ment, Dekapolisz határába” (Mk 7,31). Mi a közös ezekben a területekben? Az, hogy túlnyomórészt pogányok lakták őket. Nem zsidók által, hanem túlnyomórészt pogányok által lakott területek voltak. A tanítványok együtt mennek Jézussal, aki képes megnyitni a fület és az ajkat, vagyis meg tudja gyógyítani a süketnémaságot, melynek a Bibliában átvitt értelme is van: az Isten szólításai előtti bezárkózást jelenti. Létezik testi süketség, de a Bibliában sok esetben a süket ember Isten szavára süket, és egyben néma, vagyis nem közli Isten szavát.
Egy másik részlet is jelzésértékű: az evangélium arám nyelven idézi Jézus legfontosabb szavát: effata, mely azt jelenti: „nyílj meg”; nyíljon meg a fül, oldódjon meg a nyelv. Ez a felhívás nem annyira a süketnémának szólt, aki nem hallhatta, hanem az ott lévő tanítványoknak és minden idők tanítványainak. Mi is, akik a keresztségben megkaptuk a Lélek kiáradását, arra kaptunk meghívást, hogy megnyíljunk.
„Nyílj meg” – ezt mondja Jézus minden hívőnek és az ő Egyházának: nyílj meg, mert az evangélium üzenetének szüksége van rád, szüksége van arra, hogy tanúságot tégy róla és hirdesd!
Ez elgondolkodtat bennünket a keresztény ember magatartásáról is: a kereszténynek nyitottnak kell lennie Isten szavára és mások szolgálatára. A bezárkózó keresztények mindig rosszul végzik, mert ők nem keresztények, hanem ideológusok, a bezárkózás ideológusai. A kereszténynek nyitottnak kell lennie az ige hirdetésére, a testvérek befogadására. Tehát ez az „effata”, ez a „nyílj meg” mindannyiunkhoz szóló felhívás arra, hogy nyíljunk meg.
Jézus az evangéliumok végén is kifejezi missziós vágyát:
menjetek, menjetek pásztorként segíteni, menjetek az evangéliumot hirdetni!
Testvéreim, érezzük át, hogy megkereszteltként mindannyiunknak tanúságot kell tennünk Jézusról és hirdetnünk kell Jézust! Kérjük annak kegyelmét, hogy Egyházként képesek legyünk megvalósítani az Egyház lelkipásztori és misszionáriusi átalakítását! Az Úr a Galileai-tó partján megkérdezte Pétertől, hogy szereti-e, majd megkérte, hogy legeltesse juhait (vö. Jn 21,15–17). Mi is tegyük fel magunknak a kérdést, mindannyian tegyük fel magunknak ezt a kérdést: szeretem-e valóban az Urat, szeretem-e annyira, hogy hirdetni akarom? Akarok-e az ő tanúja lenni, vagy megelégszem azzal, hogy a tanítványa legyek? Szívemem hordozom-e az embereket, akikkel találkozom, imádságban Jézus elé viszem-e őket? Szeretnék-e tenni valamit azért, hogy az evangélium öröme, mely átalakította az életemet, az ő életüket is szebbé tegye? Gondolkodjunk erre, gondolkodjunk el ezeken a kérdéseken, és
tanúságot téve haladjunk előre!
*
A Szentatya felhívása az általános kihallgatás végén:
Továbbra is nagy aggodalommal követem az izraeli–palesztin konfliktust.
Megismétlem az azonnali humanitárius tűzszünetre vonatkozó felhívásomat.
Nagyon sokat szenvednek ott az emberek! Minden érintett felet arra buzdítok, hogy kezdjék újra a tárgyalásokat, és mindenkit kérek, sürgősen dolgozzon azon, hogy a humanitárius segélyek eljussanak a Gázában élő, nagy szükséget szenvedő emberekhez. Azonnal engedjék szabadon a túszokat, akik előtt felcsillant a remény a néhány nappal ezelőtti tűzszünetben! Legyen vége az izraeliek és a palesztinok eme nagy szenvedésének! Kérem, mondjanak nemet a fegyverekre, és mondjanak igent a békére!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
