Ferenc pápa: Ne bénítson meg bennünket a félelem, hanem bizalommal kockáztassunk!
November 19-én a Szentatya mintegy húszezer hívővel imádkozta el a déli Úrangyala imádságot. Beszédében a vasárnapi evangélium alapján arra biztatott, hogy a félelem helyett mi is a bizalom útját válasszuk. Ezt követően a Szentatya szegényekkel együtt ebédelt a VI. Pál teremben. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai evangéliumban a talentumokról szóló példabeszédet halljuk (vö. Mt 25,14–30). Egy gazda útnak indul, és a szolgáira bízza talentumait, vagyis a vagyonát, egy hatalmas „tőkét”. A talentum egy korabeli pénzegység volt. Képességeik szerint osztja szét vagyonát. Visszatérésekor számonkéri őket arról, hogy mit tettek. Ketten megduplázták, amit kaptak, és az úr megdicséri őket, míg a harmadik félelmében elásta talentumát, és csak visszaadni tudja, amiért súlyos dorgálást kap. E példabeszédből az Istenhez való közeledés két különböző módját ismerhetjük meg.
Az első mód azé, aki elássa a kapott talentumot, aki nem képes meglátni az Istentől kapott gazdagságot: nem bízik, sem a gazdájában, sem önmagában. Azt mondja ugyanis urának: „Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél” (Mt 25,24). Félelmet érez vele szemben. Nem látja a megbecsülést, nem látja a bizalmat, amelyet az úr tanúsít iránta, hanem csak egy olyan úrnak, olyan bírónak a cselekvését látja, aki többet követel, mint amennyit ad. Ilyen az istenképe: nem tud hinni a jóságában, nem tud hinni az Úr irántunk tanúsított jóságában. Ezért elakad, nem engedi magát bevonni a kapott küldetésbe.
Nézzük most a második módot a másik két főszereplőnél, akik viszonozzák uruk irántuk tanúsított bizalmát. Ők ketten befektetik mindazt, amit kaptak, még akkor is, ha kezdetben nem tudják, mi sül ki belőle: tanulmányozzák, megvizsgálják a lehetőségeket, körültekintően keresik a legjobbat; vállalják a kockázatot. Bíznak, vizsgálódnak és kockáztatnak. Így van bátorságuk szabadon, kreatívan cselekedni, s így új értéket teremteni (vö. Mt 25,20–23).
Testvéreim,
Isten előtt e két válaszút között kell választanunk: félelem vagy bizalom.
Vagy félsz Istentől, vagy bízol az Úrban. És mi mint a példabeszéd főszereplői – mindannyian – képességeket kaptunk, mindannyian, sokkal értékesebbeket a pénznél. De hogy miként fektetjük be őket, nagyban függ attól, mennyire bízunk az Úrban, aki felszabadítja a szívünket, aktívvá és kreatívvá tesz bennünket a jóban.
Ezt ne felejtsük el: a bizalom felszabadít, a félelem megbénít.
Véssük eszünkbe: a félelem megbénít, a bizalom felszabadít. Ez a gyermeknevelésben is igaz. És kérdezzük meg magunktól: hiszem-e, hogy Isten Atya, és azért bíz rám ajándékokat, mert bízik bennem? Én bízom-e benne annyira, hogy kockára teszem magam, hogy nem csüggedek, még akkor sem, ha az eredmények nem biztosak és nem maguktól értődők? Tudok-e mindennap így imádkozni? „Uram, bízom benned, adj erőt az előrehaladáshoz; bízom benned, kérlek, tudasd velem, hogyan kamatoztassam mindazt, amit nekem adtál.” Végül, Egyházként is kérdezzük meg: ápoljuk-e környezetünkben a bizalom, a kölcsönös megbecsülés légkörét, mely segít abban, hogy együtt előre tudjunk haladni, amely felszabadítja az embereket és ösztönzi a szeretet kreativitását mindenkiben? Gondolkodjunk el ezen!
Szűz Mária segítsen, hogy legyőzzük a félelmet és sose féljünk Istentől!
A szerető istenfélelem jó, az Istentől való rettegés rossz. Bízzunk az Úrban!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim és nővéreim!
Tegnap Sevillában boldoggá avatták Manuel Gonzáles-Serna egyházmegyés papot és tizenkilenc társát, papokat és világi hívőket, akiket 1936-ban a spanyol polgárháború vallásüldöző légkörében öltek meg. Ezek a vértanúk mindvégig tanúságot tettek Krisztusról. Példájuk adjon erőt annak a sok kereszténynek, akiket korunkban hátrányos megkülönböztetést szenvednek hitük miatt. Tapsoljuk meg az új boldogokat!
Szeretném ismételten kifejezni közelségemet a kedves mianmari néphez, mely sajnos továbbra is erőszaktól és visszaélésektől szenved. Imádkozom, hogy ne csüggedjenek, és mindig bízzanak az Úr segítségében.
Testvéreim, imádkozzunk továbbra is a meggyötört Ukrajnáért – látom itt a zászlókat –, Palesztina és Izrael lakosságáért. A béke lehetséges. Jóakarat kell hozzá. A béke lehetséges. Ne törődjünk bele a háborúba! Ne felejtsük el, hogy a háború mindig, mindig vereség. Csak a fegyvergyártók nyernek.
Ma tartjuk a szegények hetedik világnapját, melynek idei témája: „Ne fordítsd el arcodat a szegénytől” (Tób 4,7). Köszönetet mondok mindazoknak, akik az egyházmegyékben és az egyházközségekben szolidaritási programokat kezdeményeztek a megélhetésükért küzdő emberekkel és családokkal.
Ezen a napon emlékezzünk meg a közúti balesetek áldozatairól is: imádkozzunk értük, családjukért, és tegyünk meg mindent a balesetek megelőzése érdekében.
Szeretném megemlíteni a halászat holnapután esedékes világnapját is.
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, Olaszországból és a világ más tájairól érkezett zarándokok. Köszöntöm a madridi, ibizai és varsói híveket, valamint a Katolikus Tanárok Világszövetsége Tanácsának tagjait. Köszöntöm az Apriliából, San Ferdinando di Pugliából és Sant’Antimóból érkezett csoportokat; az Orta Nova-i FIDAS Egyesületet, valamint a Vakok Apostoli Mozgalma által szervezett „Megosztás Napjai” résztvevőit. Külön is üdvözlöm a római ecuadori közösséget, mely a Quinchei Boldogságos Szűz Máriát ünnepli. Üdvözlöm a Szeplőtlenül Fogantatott Szűzanya-plébánia fiataljait is.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
