Zlinszky János: A nagyszénási kereszt ügyéről
Keresztényként és teremtésvédőként: "Nem lep meg, hogy sokan felfigyeltek a „nagyszénási kereszt” ügyére. Immár országos sajtóharc van körülötte, túlnőtte saját magát, kezd kicsit szimbolikus lenni – és, sajnos, nagyon rossz értelemben! Félő, sőt valószínű, hogy a helyi országgyűlési képviselő által gerjesztett konfliktusban az érintett községek papsága is a rossz (értsd: a törvényellenes) oldalra fog állni. Nagyon fontos lenne, hogy a keresztény egyházak tisztán lássanak a kérdésben, és hogy még idejében megakadályozzák, hogy igazságtalanság és törvénytelenség történjék – hogy lecsendesítsék a vihart.
Hivatalosan ki kellene mondani, hogy az Egyház nem ragaszkodik ahhoz, hogy a kereszt újbóli felállítása fokozottan védett természeti területen történjék, hanem a természetvédelmi jogszabályok tiszteletben tartásával kívánja azt végrehajtani (ha egyáltalán).
A történet lényege, nagyon tömören:
- valakik engedély nélkül keresztet állítottak a Nagy-Szénáson, egy fokozottan védett természetvédelmi területen, ahol nem lett volna szabad semmit odatenni;
- a természetvédelmi hatóság ezt akkor nem távolította el, ha már ott volt, tolerálta;
- idén augusztusban azonban valakik a keresztet feldarabolták, és elégették;
- egyesek most hivatalosan, engedélyt kérve, újra akarják állítani a keresztet az eredeti helyen, a fokozottan védett területen, de ezt a természetvédelmi hatóság kifogásolja (nem is tehet mást);
- a területért felelős nemzeti park igazgató ezért példátlanul durva személyes, politikai támadásoknak van kitéve a helyi országgyűlési képviselő, Menczer Tamás által.
Nagyon szomorú olvasni az indulatos és hamis nyilatkozatok „lavináját”. Ebben az ügyben több gondunk-bajunk is találkozik, több dologra világíthatna rá, úgyhogy igen fontos lenne a "sine ira et studio", azaz harag és részrehajlás nélküli elemzés! Mert hiszen nem is olyan nehéz szétszálazni a dolgokat, nem is olyan bonyolult rendet rakni a gondolataink, lehetőségeink között - csak el kellene kezdenünk higgadtan, az alapoktól. Az alap pedig a lábunk alatt lévő föld, a körülöttünk elterülő ország, a Föld azon felülete, amit hazánknak hívunk, ami fölött rendelkezünk, amiért közvetlen felelősséggel tartozunk. Amit ezzel a területtel valaha kaptunk - kaptunk abban az értelemben, hogy nem mi alkottuk (teremtettük) meg, hanem itt találtuk - azt szoktuk egyszerű szóval "természet"-nek nevezni.
"A természet a szeretet és az igazság tervének kifejeződése. Létezésében megelőz bennünket, és életünk színtereként Isten ajándéka a számunkra. A Teremtőről szól hozzánk (vö. Róm 1,20), és az ő ember iránti szeretetéről. " - írja "Caritas in veritate" kezdetű enciklikájában XVI. Benedek pápa. Vagy egy évszázaddal korábbról, Vörösmarty Mihály szép szavaival: "A természet örök könyvét forgatni ne szűnjél: Benne az istennek képe leírva vagyon."
Ahol mi építettünk bele vagy változtattunk rajta, ott a természet nagyrészt vagy egészen eltűnik: civilizációs infrastruktúrává, kultúrtájjá, településsé, gazdasági területté változik. A Vörösmarty által a természetben oly találóan és igazul felismert istenkép átadja helyét az "emberképnek", a természet könyve az ember könyvének.
A természet megszüntetésének folyamata Magyarországon elképesztő mértékben előrehaladott - legtöbben talán nem is vagyunk tudatában, hogy mennyire! Szerencsére 2022-ben zárult le és került nyilvánosságra a legutóbbi átfogó, részletes, tudományos elemzés országunk felszínének ökológiai állapotáról, és ebből a friss anyagból megbízhatóan tájékozódhat a nyilvánosság, ha valóban a tényekre akar hagyatkozni ítéleteiben.
Érdemes szembesülnünk azzal hogy milyen mértékben sajátította ki az ember az ország területét a többi élőlény és élő közösség rovására, más szóval: mit hagyott meg a természetnek? Egész számokra kerekítve, hazánk területének csupán egy százaléka (1,4%) áll fokozott természetvédelmi oltalom alatt. Ennyi az a terület, amire az ember csak kivételesen és csak szakmailag jól megindokolt céllal lép be. (Éppen ilyen a kérdéses nagy-szénási terület is!) Még további mintegy nyolc százalékot (7,9%) véd valamilyen, kevésbé szigorú mértékben hazai természetvédelmi jogszabály. Az ország 91 százaléka (90,7%) tehát nincs hazai jogi (területi) védelem alatt!
Az Európai Uniós Natura 2000 hálózat része az ország mintegy 21 százaléka, de itt fontos rögtön megjegyezni, hogy ezeken a területeken megengedett a gazdálkodás, csak kisebb korlátozások vannak érvényben. Az ilyen "enyhén védett" "Naturás" területek mintegy ötöde a gyepterület, tehát összességében az ország felületének csupán négy százaléka. Nagyon kevés természetes gyep maradt az országban, és ezek is rossz, törékeny állapotban vannak: még a fokozottan védett gyepeknek is csak 15%-a jó ökológiai állapotú!
Összefoglalóan tehát: Magyarországon mára alig maradt jó ökológiai állapotú természetes élőhely. Különösen kevés a gyepterület, és ezen belül is alig van fokozottan védett terület. Ezek a mozaikdarabocskák általában igen sérülékenyek, például taposásra igen érzékenyek. Ugyanakkor több ilyen terület őriz a világon egyedülálló növény- és állatfajokat. Ilyen terület a Nagy-Szénás is.
Fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy vajon mennyire keresztényi az a magatartás, amely az ország területének túlnyomó részén - még mindig Vörösmarty szavaival - az "ember képét "helyezi "Isten képe" helyébe? Mennyire teljesítettük azt a bibliai hivatásunkat, hogy "műveljük és őrizzük meg" a ránk bízott természet kincseit, gazdagságát, szépségét, sokféleségét? És mindennek fényében hogyan kellene immár viszonyulnunk a maradék értékekhez?
De föl kell vetnünk azt a kérdést is, hogy mennyire alkotmányos, mennyire jogállami az a magatartás, amely az alaptörvény és az azon nyugvó jog szerinti hatósági intézkedést támadja, kikezdi? Márpedig a jogállam a legfőbb közjavak egyike. Alaptörvényünk - jogrendünk alapja - Magyarországot jogállamként határozza meg, ahol "a Kárpát-medence természet adta (...) értékeit ápoljuk és megóvjuk", ahol "a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, (...) a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége".
Ha őszintén visszamegyünk elmérgesedett helyzetünk alapjaihoz, meg kell állapítanunk, tárgyilagosan, hogy ezen a kis, fokozottan védett területen, a természet ritka szépségeinek megmaradt menedékén eleve nem lett volna szabad semmi mesterségeset létrehoznunk - igen, még csak egy keresztet sem. Egy tájképet meghatározó nagyságú tárgy, mint a kereszt, felállításának munkálatai óhatatlanul is a vékony, sérülékeny talajfelszín terhelésével járnak. Ha azután a kereszt találkozási ponttá válik, zarándokhellyé, természetes vonzóerővé, események színhelyévé, az tovább veszélyezteti azt a területet, ahová eleve be sem lenne szabad lépnünk, legfeljebb a kijelölt utakon áthaladnunk mellette.
Ettől még nem helyes dolog keresztet égetni, még szabályellenesen felállított keresztet sem. Biztosak lehetünk abban is, hogy a kereszt-égetőket nem a természet védelmének vágya-ügye késztette erre a barbárságra. Mindez azonban érintetlenül hagyja azt a kérdést, hogy ha a község határában jól látható helyen keresztet szeretnének állítani, akkor annak hol lenne a minden szempontból alkalmas helye. És épp ez az a kérdés, amiről most a tárgyilagos, építő beszélgetésnek folynia kellene.
Véleményem szerint nagyon fontos lenne, hogy Füri Andrást, a nemzeti park igazgatóját, a keresztény egyházak mihamarabb a védelmükbe vegyék ezzel a méltatlan és igazságtalan személyes támadással szemben. Andrást régóta ismerem, de ismeri az egész szakma; korrekt, becsületes, kiváló szakember, (és egyébként jó keresztény) aki nem tett mást, mint hivatalában törvényesen járt el.
A jogállam is közjó. A rábízott fokozottan védett területre vonatkozó jogszabályokat betartó és betartatni igyekvő hivatalnok – ismét XVI. Benedek kifejezésével – a „politikai szeretetet” gyakorolja, amikor a közjót szolgáló intézményrendszert működteti és őrzi. Védelem és köszönet illeti meg. Adjuk meg neki!"
Zlinszky János
