Néhány megjegyzés a „Klímaszorongók figyelmébe” című íráshoz
A 777 blogon megjelent „Klímaszorongók, figyelem!” című írás, minden általam feltételezett jószándéka ellenére súlyos tévedéseket tartalmaz. Szerzője arról szeretne meggyőzni minket, hogy nem kell nekünk megmentenünk a világot, azt Isten már megtette és a jövőben is megteszi, tehát csak nyugi… Teológiája talán a gazdasági elit és a jóléti kereszténység összefonódásából kialakult szellemi irányzatból fakad, a szorongás feloldása helyett azonban csak a felelősség alóli felmentésig jut el. Nézzünk néhány tévedést:
Legelőször is, mielőtt a bolygó jövőjéről kezdünk el beszélni bibliai alapon, érdemes a múltjáról is szót váltani. Amikor Isten megteremtette az eget és a földet, és benne minden létezőt, azt mondta, hogy az „jó”, az emberre pedig, hogy „nagyon jó”, majd az emberre bízta a földet, hogy „művelje és őrizze azt”, és megőrizze „jónak”. Ha az Édenben élnénk még mindig, akkor egy csodálatosan gazdag természetes és kulturális környezetben élnénk, a mi „sáfárságunk” alatt. Sajnos azonban közbejött a bűn, az ember elbukott és a gonosz lelkek uralma alá került, s vele együtt a Föld is – legalábbis a Szentírás szerint. Az Isten- és emberszeretet, a teremtmények szeretete helyére az önszeretet és az önfelmentés került – ennek következményeit látjuk ma is. Ez azonban nem pusztán a gonosz lelkek felelőssége, hiszen az embernek még mindig megvan a hatalma, hogy építsen vagy romboljon! Éppen ezért megvan a felelőssége is. Nem lehet felmenteni ez alól a felelősség alól, Isten sem teszi ezt.
A Szentírás világosan beszél az ember felelősségéről. Elég elolvasni, mit mond Mózes az áldásokról és az átkokról, hogy lássuk: ha az ember Isten útján jár, áldás alá kerül ő és az egész teremtett világ, ha pedig elfordul, akkor átkozottá lesz és tönkre megy minden.
Igaz, hogy Isten új eget és új földet ígér, mint ahogy Noénak is adott, azonban nem szabad elmennünk amellett, hogy a Vízözön is büntetés és összeomlás volt, s ma már sejteni is alig lehet, milyen volt az élet előtte a földön, csak azt tudhatjuk, hogy élettel telibb (hosszabb életű emberek) és gazdagabb élővilágú.
Az összeomlás és a megújulás egy időben zajlik. De vajon nem kell tennünk semmit a háborúk ellen, mert egyszer majd jön a békekor? Nem épp ennek az ellenkezőjét tanítja Jézus? Hasonlóképp: nem kell semmit tennünk a természet ellen vívott háborúnk ellen, mert majd egyszer jobb lesz? (Ez ugyanaz a hamis evangélium, mint amelyik azt hirdeti, hogy nem kell semmit sem tennünk, mert Jézus már megváltott minket. De akkor ugyan mit jelentenek Jézus szavai az ítéletről és a keskeny útról?)
Végül természetesen igaz, hogy az ember nem vehető ki a rendszerből. Nem helyes a mélyökológiának az a törekvése, amely erre irányul – de épp azért nem helyes, mert az ember léte, munkája, gondoskodása nélkül a helyreállítás sem képzelhető el.
Istenben való létünknek a megtérés az alapja és első lépése. Ha azonban ezt az első lépést nem követi a többi, akkor az első is semmivé foszlik. Ha már a Jelenések könyvét olvassuk, érdemes megnézni a hét egyháznak írt leveleket: ott bizony súlyos kifogások merülnek fel a hívők ellen. „Azt mondod magadról, hogy élő vagy, pedig halott…” ezek valamikor megtért emberek voltak, tetteik azonban a pogányságban maradtak. Jaj nekünk, képmutatóknak és farizeusoknak, akik azt gondoljuk, hogy nekünk már nem is kell tennünk semmit, Isten minden elrendezett!
Épp ellenkezőleg, a Biblia egésze arról tanúskodik, hogy Isten az emberrel együtt, munkatársakként akar dolgozni. Nem csak az egyes ember szívébe lép be, hanem a történelembe is, a gazdasági és társadalmi folyamatokba, hogy azok helyes iránya menjenek. Olyan irányba, ahol az egész élet megújul, és az Isten által szeretett pókok és hernyók is biztonságban élhetnek…
Imával és szeretettel: Sípos (S) Gyula
