Árki Kornél: Ki vagyok én?
Árki Kornél gondolatébresztő előadásának szövege a medjugorjei Marinko Šakota ferences atya tanítása alapján:
Ki vagyok én és ki a másik?
Ki vagy te?
Milyen személy vagy te? Milyen ember?
Te olyan vagy, amilyennek én látlak, vagy olyan, amilyennek egy másik ember lát?
Az vagyok én, amit állítanak rólam a barátaim vagy ellenségeim?
Hogyan ismerhetem meg magamat?
A Szűzanya az egyik üzenetében azt mondja: „Úgy munkálkodjatok a szíveteken, mint, ahogy munkálkodtok a mezőn és a földeken.”
Egy tanító két dolgot hangsúlyozott:
- tudást
- bölcsességet
A tudás a tanulással, a könyvek olvasásával gyarapítható vagy előadások hallgatásával, pl. az egyetemen.
A bölcsesség pedig egy könyvnek az elolvasásához kapcsolódik.
Lehet, hogy most azt gondoljátok, hogy ez a könyv a BIBLIA. De nem!
Ezt a könyvet úgy hívják, hogy TE. Vagyis ÉN.
Hozzátette: Ez nem annyira egyszerű.
Mert amikor ezt a könyvet olvasod, amit úgy hívnak, hogy TE, vagyis ÉN, minden órában egy új kiadása jelenik meg ennek a könyvnek.
És mi a BIBLIA?
A Biblia segítségemre van abban, hogy olvassam azt a könyvet, ami ÉN vagyok.
Ugyanígy a Keresztút a Krizsevácon.
Kérdeztem, hogy felismertétek-e magatokat valamelyik állomáson, valamelyik szereplőben?
Mert olvashatod a Szentírást, mint hogyha az másoknak szólna.
Vagy imádkozhatod úgy a Keresztutat, hogy azt figyeled, hogy mások hogyan viselkedtek egy állomásnak a szereplőinek megfelelően.
Te olvashatod a Bibliát úgy, és imádkozhatod úgy a Keresztutat, mint egy tükröt.
Egy-egy szava a Bibliának tükör a számodra.
Gondoljunk csak Dávid királyra.
Ő bűnt követett el Betsadéval és aztán ezt a bűnt megpróbálta eltakarni.
És aztán eljön hozzá Nátán próféta.
Nem mondja neki Nátán próféta, hogy te hibát követtél el, hanem elmond neki egy történetet.
Azt szeretné, hogy Dávid ebben a történetben felismerje önmagát.
A történet két emberről szól, akik egy városban éltek.
Az egyik szegény volt, a másik gazdag. Az egyiknek sok báránya volt, a másiknak csak egy.
Az az ember, akinek egy báránya volt, az úgy viszonyult a bárányához, mintha a gyermeke lenne.
Amikor a gazdag emberhez látogatóba jöttek a barátai (vendégek), ő nem a saját bárányai közül készített ételt a vendégeknek, hanem ellopta (elvette) a szegény ember bárányát, akinek csak egy volt és azt készíttette el a lakomára.
Amikor ezt Dávid hallotta, nagy haragra gerjedt és azt mondat: Ez az ember, halált érdemel!
Nátán pedig azt mondta neki: Te vagy az az ember.
A Biblia a számodra íródott.
Nem mások számára, hanem a te számodra.
A Bibliában rólad van szó.
Nem másokról.
Dávid látja a másik hibáját, ennek a gazdag embernek és elítéli őt.
De nem látja a saját hibáját, bűnét.
A Bibliában vannak történetek, hogyha vesszük az Újszövettséget és ahogy olvassuk ezeket a történeteket, nekem önmagamat meg kell találnom ezekben.
Ez a Bibliának az értelme.
Te egy könyv vagy, amiben sok mindent olvashatsz magadról.
A cél az, hogy elolvassuk ezt a rólunk szóló könyvet.
Ezt különbözőféleképpen tehetjük.
Úgyis, hogy olvassuk a Szentírást.
De vannak más módok is.
Figyelmesen figyeld magad, mint hogyha idegen lenne.
A helytelen hozzáállásaidat.
Mindent kérdőjelezz meg!
Ez egyfajta reflexiót okoz, a belsőnek a meglátását.
Időt igényel.
Bátorságot.
Kitartást, állhatatosságot.
Nem egy napra szól.
A hibákat, a rossz dolgokat fel kell fedezned és eldobni, kidobni őket.
Minél többet, annál jobb.
A világ tele van szenvedéssel.
Minden szenvedésnek a gyökere a megkötözöttség.
A rabság.
Hogyan szabadulhatunk meg a megkötözöttségeinktől?
Nem harccal.
Nem kell önmagunk ellen harcolnunk, mert ez agresszivitás.
A rossz megkötözöttségeinket akkor tudjuk megszüntetni, hogyha megértjük azokat.
Megértjük, hogy mi is az valójában. Megérteni!
Ezért nyisd ki a szemed és nézz!
Ismerd fel a saját megkötözöttségeidet!
A megkötözöttség azt jelenti: Nem tudok élni nélküled.
Tehát a személyekhez való megkötözöttség azt jelenti, nem tudok élni nélküled és így elveszítem a békét.
Hogyha egy kicsit jobban megnézzük, rájövünk, hogy mi nem is akarunk megszabadulni a megkötözöttségeinktől.
Nem akarunk meggyógyulni.
Nem akarjuk megszelídíteni a tüneteket.
A megkötözöttség legerősebb láncát úgy hívják, hogy a zsarnok énem, a zsarnok EGÓm
Ettől a lánctól naponta meg kell szabadulnunk, amikor felismerjük.
Lehet egy jó gyakorlat, ha megkérdezzük, mi volt 100 évvel ezelőtt?
Létezett valami?
Mi volt 3000 évvel ezelőtt?
Mi lesz én utánam 3000 év múlva?
Ha 3000 év múlva lesz ember a földön, nem fogják beszélni a te nyelvedet, nem lesznek hasonló szokások, mint most, egy más kultúra lesz.
Most gondolatban lépj be abba az időbe, ami 3000 év múlva lesz.
Világra jössz és megkeresed azt a helyet, ahol most élsz.
Keresel jeleket, nyomokat arra vonatkozóan, hogy itt éltél.
Fogsz valamit találni?
Miért jó ez a gyakorlat?
Megjelenik a szabadság érzése bennünk.
Annak az illúziója, hogy nekem valami jelentőségem van.
Megszabadulok attól az illúziótól, hogy én fontos vagyok.
Kivéve Isten szemében, de ebben a tekintetben ennek nincs jelentősége, mert én tekintem magamat fontosnak.
Ezért nem kell túlságosan komolyan venni magamat.
Lk. 18. 9-14
A farizeus és a vámos
9Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: 10"Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. 11A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. 12Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. - 13A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! - 14Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik."
Melyik szó fontos neked?
Mi a farizeusnak a kulcs hibája? Mi az, amiért nem igazult meg? Hol hibázott?
Válaszok:
Lenézi a másikat.
Nem látja önmagát.
Másikhoz hasonlítja magát.
Önelégült.
…
Ő imádkozik.
Kétszer böjtöl hetente.
Ez fontos nekünk. Mi is imádkozunk.
Nem jó az, amit ő tesz?
Kétszer böjtöl, segít másoknak…
A Szűzanya arra hív bennünket, hogy imádkozzunk. Böjtöljünk.
Hol hibázik?
Miért problémás az ő álláspontja?
Miért mondja Jézus, hogy nem igazult meg?
Kérdés:
Biztos, hogy nem igazult meg? Az ima hatással volt rá.
Inkább a másik igazult meg jobban, mint ő, de ő is megigazult.
Ez a két alak fontos számunkra.
Ez azért fontos, mert Jézus nekünk is mondhatja, hogy imádkozol és böjtölsz, de nem vagy igaz.
Neked is mondhatja, meg nekem is.
Amikor szentmisére mész, érdemes megkérdezni, hogy most mi vagyok?
Farizeus vagy vámos?
Melyikhez hasonlítok jobban?
Mondtuk, hogy az imádság egyik feltétele a megbocsájtás.
Mielőtt az áldozatodat az oltárra viszed, békülj ki ellenfeleddel.
Ne menjél szentmisére, ha nem bocsájtottál meg.
Mert annak nincs gyümölcse.
Nem fog semmi sem történni.
Ugyanígy, hogyha olyan maradsz, mint a farizeus, nem fog semmi sem történni.
Te imádkozol.
Te részt veszel a szentmisén.
De nincs változás.
Miért?
Mert nem látod önmagadat.
Ha nem látod önmagadat, akkor másokat látsz.
Ha másokat látsz és nem magadat, akkor másokat akarsz megváltoztatni, nem önmagadat.
A farizeus nem látja magát.
A vámos látja magát. A vámos látja önmagát.
A farizeus a mások hibáját látja.
„Köszönöm, hogy nem vagyok olyan, mint azok a többiek, akik bűnösök.”
Meglátja a szálkát a másik szemében.
De nem látja magában.
És ebből következik az ő gondolkodásmódja.
Én jó vagyok.
Azok pedig nem.
Nekem nem kell megváltoznom.
Neki kell megváltozni, nekem nem. Én jó vagyok.
Én Isten előtt is jó vagyok.
Nekem nem kell megváltoznom.
A feleségemnek kell megváltoznia.
A férjemnek kell megváltoznia, nem nekem.
Kis történet:
A mise után a sekrestyébe bejött egy ember és a papnak, aki bemutatta a szentmisét, odanyújtotta a kezét.
Azt mondta. Gratulálok. Csodálatos volt a prédikációja. Mindent elmondott nekik.
Rájuk vonatkozik, nem rám.
És mi történik?
Történik változás ebben az emberben?
Nem.
Itt van a probléma.
Itt van a probléma a farizeusok álláspontjában.
Nincs változás.
Minden ugyan olyan marad.
Te ott voltál a szentmisén.
Te imádkozol.
Te böjtölsz.
De nincs változás.
És te azt gondolod, hogy igaz vagy.
A farizeus meg van győződve arról, hogy ő Isten előtt igaz.
Azt mondja Jézus, megigazultan áll Isten előtt.
Ugye jó ember vagyok?
Igaz ugye, hogy jó ember vagyok?
Tudom, hogy Te így gondolod Istenem.
Én jó vagyok Teelőtted.
Jézus azt mondja: NEM! NEM VAGY AZ!
Isten előtt te nem vagy igaz.
Ő pedig meg van győződve arról, hogy igaz.
Teljesen meg van győződve arról, hogy jól tesz mindent.
Miért nem ítéli el azokat az embereket, akik őt keresztre feszítik és megölik?
„Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!”
Nem tudják.
Azt gondolja, hogy igaz.
Ők meg vannak győződve arról, hogy Isten előtt valami jót tettek.
A farizeusok, az írástudók meg vannak győződve arról, hogy Istennek jót tettek azzal, hogy megölik Jézust.
Jobb, hogyha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nép elvesszen.
Jézus nem ítéli el őket.
Miért nem?
Mert vakok.
Nem látnak.
Azt gondolják, hogy látnak.
Meg vannak győződve arról, hogy jót tesznek.
És akkor mit csinálunk most?
Van mai időszerű példa is.
Ezek a terroristák.
Magukra kötik a bombát, elmennek egy másik helyre és megölnek másokat.
Elítéljük őket?
Meg vannak győződve arról, hogy igaz dolgot cselekednek, hogy igazak.
Meg vannak győződve arról, hogy Isten előtt igazak.
Meg vannak győződve arról, hogy valami jót tesznek ezzel.
Hogy Istenért tesznek valamit.
A hitükért.
A nemzetükért.
Látjátok, hogy mit okoz a vakság?
Nem látja önmagát.
Nem látja, hogy hogyan gondolkodik.
Ő nem látja, hogy mit tesz.
Ezért Jézus nem ítéli el.
A személyt nem ítéli el.
Természetesen a tettet el kell ítélnünk.
Látjátok, hogy mi a probléma a farizeusok álláspontjában?
Teljesen meg van győződve arról, hogy jót tesz, de nem látja önmagát.
Mit jelent látni önmagunkat?
Azt mondtuk, hogy mi egy könyv vagyunk.
Ki kell olvasni belőle, hogy mi történik bennünk belül.
Úgy kell vizsgálnunk magunkat, mint egy idegent.
Hogy nézett volna ki, ha a farizeus látta volna önmagát.
Ő azt mondta volna: Mit mondtam én most? Azt mondtam, Istenem köszönöm, hogy nem vagyok olyan, mint ott az a bűnös.
Aha!
Ez az én EGÓm!
Aha!
Az én EGÓm mondja azt, hogy én jobb vagyok a másik embertől.
Erről van szó!
Felismeri.
Felfedezi.
Ezek ilyen elrejtett jellemzők, amelyek mindannyiunkban benne vannak.
Látni önmagunkat azt jelenti: felfedezni magunkban a rejtett jellemvonásokat, amelyek megjelennek.
Ez az a könyv.
Felismerni az EGÓ-t!
És így jutunk el a szabadságra.
Lassan, lassan.
Valószínűleg soha nem fogunk teljesen megszabadulni, de látni fogjuk a fejlődést.
És érezni fogjuk a bölcsességet.
És nem fogunk vádolni másokat.
És nem akarjuk majd megváltoztatni a másikat, hanem csak önmagunkat.
A megtérésnek két pillanata van.
1. Higgy az Evangéliumban! Térj meg és higgy az Evangéliumban! A megtérés akkor kezdődik, amikor elkezdesz hinni az Evangéliumban.
Amikor elkezded elhinni azt, hogy Isten szeretett gyermeke vagy.
2. A másik pillanat, meglátni önmagamat. Mint a vámos.
Változtasd meg önmagadat és ne a másikat!
Ha te megváltozol, akkor a másik is meg fog változni.
Ha a te nézésed megváltozik, akkor mások is megváltoznak.
Mások ugyanazok maradnak, de te megváltozol.
A te látásmódod változik meg és így minden-minden megváltozik.
Mert te máshogy nézel.
Tehát nézhetünk másféleképpen is.
Hogyan lehet felfedezni az EGÓt?
Látni önmagunkat.
Példa:
Egy jó cselekedetet teszek és a többiek el kezdenek dicsérni.
Szép.
Te jó vagy.
Hát jót tettél, ezért jó vagy.
Jótettet vittél végbe.
De látod önmagadat és felismered önmagadban az elrejtett jellemzőket.
Ezt én azért tettem, hogy mások beszéljenek rólam, hogy mások lássák, hogy én jót tettem, hogy megdicsérjenek.
Az én dicsőségem.
Felismerem.
És én úgy tűnök mások szemében, hogy szeretet van bennem. Szeretetteljes embernek látszok, aki tele van szeretettel.
Én pedig felfedezem azt, hogy ez nem igaz.
Felfedezem azt, hogy érdekről van szó.
Önző vagyok.
A saját érdekemet keresem.
Keresem a dicséretet.
Azt szeretném, hogy beszéljenek rólam.
És eljutok az igazsághoz.
Azt mondja Jézus: „Az igazság szabaddá tesz benneteket!”
Értjük-e, hogy Szent Pál miért mondja, hogy szólhattok bár minden nyelven, akár az angyalok nyelvén is, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ az nekem. hogyha a testemet odaadom égő áldozatul, de nincs bennem szeretet, semmi sem vagyok.
Én valami jót tettem.
Az Isten előtt nem az.
Fontosak a motivációk.
Milyen okból, milyen megfontolásból teszem?
Ezt felismerni!
Felfedezni!
És így felszabadulunk.
Más emberek segítségedre lehetnek abban, hogy megismerd önmagad.
Hogyha találkozol velük, ha beszélgetsz velük, vagy róluk.
Carl Jung pszichológus mondja:
Ami irritál másokban, az segíthet neked abban, hogy jobban megértsd önmagad.
Bernadusz mondta: (? – 1217) olasz író, spalatói érsek)
Ah a mások! A mások mi vagyunk. Mi vagyunk ők.
Nézzük meg, hogy mi a te identitásod!
Ki vagy TE?
Te a tested vagy?
Te a hajad vagy? A hajadat vágod. Te vagy az?
Nem.
Úgy tűnik, hogy nem.
Te a körmöd vagy? Levágod szintén. Reszelgeted.
Ez elmúlik és TE maradsz TE.
TE akkor is TE voltál, amikor picike voltál az édesanyád méhében.
A TE éned, akkor is az volt, amikor 3 éves voltál.
A tested megváltozott, de az éned az megmaradt.
Hogyha 20 évesek vagyunk, akkor a testünk megváltozik, de az énünk ugyan olyan marad.
Te az EGÓd vagy?
NEM!
Ez a fontos!
Mert az EGÓ az az, amihez az érzések kapcsolódnak.
A gondolatok
A kívánságok
Te vagy-e az, aki a dicsőségre vágyik?
Az elismerésre?
A tiszteletre.
Az EGÓ az változó.
Az érzések is változnak. Állandóan változnak.
De a te éned az megmarad.
Te nem az vagy, ami változik.
És mit teszünk mi?
Mi azonosulunk azzal, ami változik.
Azonosulunk a külsőnkkel, hogy hogy nézünk ki.
Ebből következnek a problémák.
Azonosulok az érzéseimmel.
Azt mondom, hogy depressziós vagyok.
Nem igaz.
Hanem csak benned keletkeztek valamilyen érzések.
De nem az vagy.
Csak neked egy részed, amely változik ugyan úgy, mint a tested.
Ki vagy te?
Isten fia és Isten leánya.
Ez a te identitásod.
És ezt az identitásodat nem veheti el tőled senki.
Mert ez nem változik.
Nem tudja senki sem megérinteni.
Amikor Assisi Szent Ferenc felfedezte a saját identitását az Istenben, Assisi főterén, levette a ruháját, és a püspök előtt odaadta az apjának és azt mondta: Ez a tiéd. De én nem.
Ezért mondhatjuk azt, hogy Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy.
Amikor Szent Ferenc felfedezte az identitását az Istenben, akkor megtalálta a szabadságot.
Szabad az emberektől, a dolgoktól.
Gondoljunk arra a történetre, amikor a 12 éves Jézus a templomban van.
Jézus felfedezi a saját identitását.
„Miért kerestetek?”
Énnekem itt kell lennem!
Az Atyám házában.
És Mária tanul.
Később is megpróbálja Mária egy kicsit magához kötni Jézust.
Amikor azt hallja, hogy magánkívül van - azt híresztelik róla - eljön, hogy hazavigye.
De azt mondja Jézus: „Ki az én édesanyám? Kik az én testvéreim?”
Mert szabad.
Mert Ő tudja, hogy kicsoda.
Felfedezi az identitását.
„Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát! Vegye fel a keresztjét és kövessen engem!”
„Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki pedig elveszíti az életét, az megtalálja.
Jézus azt akarja, hogy elveszítsük önmagunkat.
Nem az igazi énünket, hanem önmagunkat.
Ez pedig az EGÓ.
Valaki mondta:
Nekünk szükségünk van dicséretre. Szükségünk van arra, hogy valaki megdicsérjen bennünket.
Igen. Így van.
De kinek van szüksége dicséretre?
Neked vagy az egódnak?
Az egódnak.
És ezt ismerd föl!
A lelki élet a te igazi énednek a felfedezése.
Ez az újjászületés, amiről Jézus Nikodémusnak beszél.
Egy történet:
Egy ember minden nap elment egy közeli újságárushoz, hogy megvegye a maga újságját.
Ennek az újságárusító bódénak a tulajdonosa egy kellemetlen ember volt és rendszeresen megsértette és megalázta, amikor újságot vásárolt. A barátja ezt látta. Megkérdezte tőle, hogy miért jár ehhez a kellemetlen és undok emberhez újságot vásárolni? Miért nem megy egy másik újságoshoz, amelyik szintén nincs olyan túl messze a házához? Az a másik újságárus egy jó ember.
Erre azt mondta. Azért menjek máshová mert az a kellemetlen ember mindig sérteget?
Miért ő határozza meg nekem, hogy én hol vásároljam meg az újságot.
Én szabad vagyok arra, hogy ott vegyem meg az újságomat, ahol akarom.
Háromféle módon szoktunk reagálni.
Egy professzor lesz a példa.
Te leszel a professzor.
Hogy érzed ebben a szerepben magad?
Azt mondom, hogy
- Úgy hallottam, hogy ez a szervezet jól működik a professzor irányításával.
Hogy érzed magad, amikor ezt mondom neked.
Lehet, hogy érzelmileg hidegen hagy ez a mondat.
- Én úgy hallottam, hogy te a saját munkádat jól végzed el, mint professzor.
Ez már egy kicsit személyes dicséretnek tűnik és kedves a számodra.
- Úgy hallottam, hogy te professzorként katasztrofális dolgokat viszel végbe.
Ezt a szívedre veszed.
Eltalál téged.
Nézzük meg a különbséget.
Egyenes megtérés vagy nem?
Ezt a szervezetet jól irányítja a professzor.
És mást érzel, amikor azt mondom, hogy te.
Vagy, amint én hallgatom, amit te mondasz nekem és magamra veszem, a szívemre veszem, akkor az megsért engem, eltalál, vagy pedig éppen felmagasztal.
A másik lehetőség, hogyha ezt nem veszem a személyemre, akkor azt gondolom, hogy ezt valaki másnak mondtad.
Ezért veszélyes a dicsőítő- és a negatív vélemény magadra vétele is.
Úgy hallottam, hogy te jól végzed a munkádat és ez a szervezet, amit te vezetsz, ez jól működik.
A te tudatalattid az maga a szemét.
Nevetni fogsz, ha ezt hallod: Te egy szemét alak vagy.
Megsértődsz.
Hogyan fogadod ezt?
Meg kell ezt az énünket vizsgálnunk.
Nem kell ezeket magunkra venni, amiket hallottunk.
Szent Ferenc mondja a testéről, szamár testvér.
Avilai Szent Teréz abban a kegyelemben részesült, hogy úgy láthatta meg önmagát, mint egy másik személy. Nem azonosította magát önmagával.
Így eljutott a békéhez.
Semmi sem tudta őt megsérteni vagy megbántani, mert úgy élte meg, hogy mindez mással történik.
Egy misztikus mindig harmadik személyben beszélt önmagáról.
Mindig úgy beszélt, hogy az valaki mással történik.
Velem történt, te nekem mondtad? Vagy pedig X Y-nak?
Hogyha valaki magában azt erősíti, hogy ő a Napóleon, akkor bolondnak nyilvánítják és elküldik a bolondok házába.
De mi is megtesszük ezt önmagunkkal csak más módon.
Én ez és ez vagyok.
Én és az illúzióm.
Az EGÓ az illúzió.
Így tudunk megszabadulni ezektől a megkötözöttségektől
A teremtmények közötti szeretetnek a legnagyobb akadály az EGÓ.
Aki elveszíti önmagát, megtalálja önmagát, mondja Jézus.
El kell fogadnom magamat, mint a természetemnek részét.
Nem kell az énemmel harcolnom.
El kell fogadnom, de nem kell túlságosan komolyan venni.
Kivéve, hogyha testi betegségről van szó.
Nem mondhatom, hogy nem fáj nekem a fogam. Az X Y-nak a foga fáj.
Kit érdekel?
Tehát kivéve a testi betegségeket.
De a többit nem kell komolyan venni.
Így szabadulunk meg az énünktől.
Csak vizsgáljuk.
Mindaz, ami jelentkezik bennünk.
Vizsgáljuk, nézzük, felfedezzük, elfogadjuk…
És ez lassan-lassan felszabadít bennünket.
Hogyha odaadnám testemet égő áldozatul, de szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem.
Elhagyhatod mindazt, amid van, hogy tápláld az éhezőket.
Oda adhatod testedet elégő áldozatul, de ha szeretet nincs benned, nem ér semmit.
Tartsd meg a javaidat és engedd el az énedet!
Ne gyújtsd fel a tested!
Gyújtsd fel az EGÓdat!
És a szeretet önmagától fog jönni.
Mert az Isten szeretete kiáradt a szívünkbe, mondja Szent Pál.
Meg kell szabadulnunk azoktól a dolgainktól, amelyek akadályai a szeretet kiáradásának.
Ezt a megismerés, a felismerés által tudjuk megtenni.
(Forrás: Medjugorjei Marinko Šakota ferences atya)
