Ferenc pápa: Vissza kell adnunk a reményt európai társadalmainknak!
"Európának vissza kell találnia a szenvedélyhez és a lelkesedéshez, és azt mondhatom, hogy Marseille-ben visszatalált hozzájuk..."Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim!
A múlt hétvégén Marseille-be utaztam, hogy részt vegyek a Földközi-tengeri találkozók zárórendezvényén, amelyen a mediterrán térség püspökei és polgármesterei voltak jelen, sok fiatallal együtt, hogy nyitottan tekintsenek a jövőbe. A marseille-i rendezvény ugyanis a Remény mozaikja címet viselte. Ez az álom, ez a kihívás: hogy a Földközi-tenger térsége visszanyerje hivatását, hogy újból a civilizáció és a béke laboratóriuma legyen.
A Földközi-tenger térsége, tudjuk, a civilizáció bölcsője, életet szolgáló bölcső! Nem tűrhetjük, hogy sírhellyé vagy konfliktusok színhelyévé váljon. A Földközi-tenger a civilizációk összecsapásának, a háborúnak, az emberkereskedelemnek épp az ellentéte. Szöges ellentéte, hiszen a Földközi-tenger összeköti Afrikát, Ázsiát és Európát; északot és délt, keletet és nyugatot; az embereket és a kultúrákat, a népeket és a nyelveket, a filozófiákat és a vallásokat. Természetesen a tenger valamiképpen mindig legyőzendő szakadék, és veszélyessé is válhat. De vizei az élet kincseit hordozzák, hullámai és szelei mindenféle hajót hordoznak.
Kétezer évvel ezelőtt a tenger keleti partjáról indult el Jézus Krisztus evangéliuma. Az evangélium azt hirdeti, hogy egymás testvéreiként kell élnünk, és lehetséges a helyes és békés együttélés. Ez természetesen nem varázsütésre történik, és nem valósul meg egyszer s mindenkorra. Egy olyan út gyümölcse, amelyen minden nemzedéknek végig kell járnia egy szakaszt, értelmezve az idők jeleit abban a korban, amelyben él.
A marseille-i találkozó a 2020-ban Bariban és tavaly Firenzében tartott hasonló találkozókat követte. Nem elszigetelt esemény volt, hanem újabb lépés egy olyan úton, amely a Giorgio La Pira polgármester által az 1950-es évek végén Firenzében szervezett „mediterrán kollokviumokkal” kezdődött. Ez előrelépés abban, hogy ma válaszolni tudjunk a Szent VI. Pál által a Populorum progressio enciklikában megfogalmazott felhívásra, hogy „egy olyan emberségesebb világot mozdítsunk elő, ahol mindenkinek kell adnia és kapnia, és senkinek a haladását nem gátolja a többiek előrejutása” (44. pont).
Mi lett a marseille-i rendezvény eredménye? A mediterrán térség olyan szemlélete alakult ki, amelyet én egyszerűen emberinek neveznék. Nem ideológiai, nem stratégiai, nem politikailag korrekt és nem idegen célokra eszközként használt, hanem emberi, vagyis képes mindent az emberi személynek és sérthetetlen méltóságának az elsődleges értékére vonatkoztatni. Aztán egy remény táplálta szemléletet is eredményezett. Ez ma igen meglepő: amikor olyan emberek vallomását halljuk, akik embertelen helyzeteken mentek keresztül, vagy akik ilyenekről számoltak be, épp tőlük kapunk „reményről szóló hitvallást”. Ez egyben testvériségről tanúskodó szemlélet is.
Testvéreim, ez a remény, ez a testvériség nem „párologhat el”, épp ellenkezőleg, meg kell szerveződnie, hosszú, közép- és rövid távú tevékenységekben konkretizálódnia kell! Hogy az emberek teljes méltósággal dönthessenek arról, hogy kivándorolnak-e, vagy sem. A Földközi-tenger térségének a remény üzenetének kell lennie.
De van egy másik, további szempont is: vissza kell adnunk a reményt európai társadalmainknak, különösen az új nemzedékeknek. Hogyan fogadhatnák be ugyanis másokat, ha mi magunk nem látjuk a jövőt? Hogyan lesznek képesek a reményben szűkölködő, a magánéletükbe zárkózó, a bizonytalanságuk kezelésével elfoglalt fiatalok megnyílni a találkozásra és az osztozásra? Társadalmainknak, melyeket sok esetben megbetegít az individualizmus, a fogyasztás és az üres menekülés, meg kell nyílniuk, oxigénnel kell megtölteniük lelküket és szellemüket, és akkor képesek lesznek a válságot kedvező lehetőségként értelmezni és pozitív hozzáállással szembenézni vele.
Európának vissza kell találnia a szenvedélyhez és a lelkesedéshez, és azt mondhatom, hogy Marseille-ben visszatalált hozzájuk: pásztorukban, Aveline bíborosban, a papokban és a megszentelt személyekben, a tevékeny szeretet és a nevelés terén elkötelezett világi hívőkben, Isten népében, mely nagy, lelkes szeretetről tett tanúbizonyságot a Vélodrome stadionban bemutatott misén.
Köszönetet mondok mindannyiuknak, valamint a köztársasági elnök úrnak, akinek jelenléte arról tanúskodott, hogy egész Franciaország odafigyel a marseille-i rendezvényre. A Szűzanya, akit a marseille-iek Őrködő Miasszonyunk néven tisztelnek, kísérje a Földközi-tenger térsége népeinek útját, hogy a térség azzá váljon, amire mindig is hivatott volt: hogy a civilizáció és a remény mozaikja legyen.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
