Ferenc pápa: A megbocsátás a gyűlölet által beszennyezett levegőt megtisztító oxigén!
Szeptember 17-én a déli Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya a megbocsátás lényegi fontosságáról elmélkedett a vasárnapi evangélium alapján.
Kérte a jelenlévőket, hogy kísérjék imáikkal pénteki útján Marseille-be, hogy az ottani találkozó résztvevőinek sikerüljön előmozdítaniuk a béke, az együttműködés és az integráció útjait. Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma az evangélium a megbocsátásról szól (vö. Mt 18,21–35). Péter megkérdezi Jézustól: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” (Mt 18,21).
A hét a Bibliában a teljességre utaló szám, ezért a kérdés igen nagy nagyvonalúságot feltételez Péter részéről. Jézus azonban továbbmegy, és így válaszol: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!” (Mt 18,22). Vagyis azt mondja, hogy
amikor megbocsátunk, ne számolgassunk.
Az a jó, ha mindent és mindig megbocsátunk. Ahogyan Isten teszi velünk, és ahogyan azoknak kell, akik Isten bocsánatát másoknak közvetítik: mindig megbocsátani! Én annyiszor elmondom a papoknak, a gyóntatóknak: mindig bocsássatok meg, ahogy Isten megbocsát!
Jézus ezt a helyzetet egy példabeszéddel szemlélteti, amely mindig számokkal kapcsolatos. Egy király, miután kérlelte az egyik szolgája, elengedi neki a tízezer talentumnyi tartozását: ez egy eltúlzott, hatalmas összeg, 200 és 500 tonna ezüst között mozog: túlzás! Megfizethetetlen tartozás volt, egy egész életen át tartó munkával is: mégis, ez az úr, aki a mi Atyánkra emlékeztet, puszta „könyörületből” (Mt 18,27) elengedi. Ilyen Istennek a szíve: mindig megbocsát, mert Isten könyörületes.
Ne felejtsük el, hogy Isten milyen: közel van hozzánk, könyörületes és gyengéd; Istennek ez a létmódja.
De azután ez a szolga, akinek tartozását ura elengedte, szemernyi könyörületet sem mutat szolgatársával szemben, aki száz dénárral tartozik neki. Ez is jelentős összeg, körülbelül háromhavi bérnek felel meg – mondhatni, egymásnak megbocsátani sokba kerül! –, de egyáltalán nem hasonlítható az előző összeghez, amelyet az úr elengedett.
Jézus üzenete világos: Isten mérhetetlenül, minden mértéket meghaladva megbocsát. Ő ilyen, szeretetből és ingyenesen cselekszik. Istent nem lehet megvenni, Isten ingyenes, teljes ingyenesség! Nem tudunk megfizetni neki, de amikor megbocsátunk testvérünknek, őt utánozzuk. A megbocsátás tehát nem egy megtehető, de el is hagyható jó cselekedet: a megbocsátás alapfeltétel a keresztény ember számára. Valamennyien olyanok vagyunk ugyanis, akinek megbocsátottak: ezt ne felejtsük el, megbocsátottak nekünk, Isten az életét adta értünk, és sehogyan sem tudjuk megfizetni az ő irgalmát, melyet sosem von vissza a szívéből. Ámde az ő ingyenességének megfelelve, vagyis azzal, hogy megbocsátunk egymásnak, tanúságot tehetünk róla, új életet ajándékozva magunk körül.
A megbocsátáson kívül ugyanis nincs remény, a megbocsátáson kívül nincs béke.
A megbocsátás a gyűlölet által beszennyezett levegőt megtisztító oxigén, a megbocsátás a neheztelés mérge elleni hatékony ellenszer, a megbocsátás a harag hatástalanításának a módja és a szív meggyógyításának eszköze a társadalmat megfertőző megannyi betegségből.
Kérdezzük meg tehát magunktól: én hiszem-e, hogy Istentől megkaptam a végtelen megbocsátás ajándékát? Érzem-e az örömét annak, hogy ő mindig kész megbocsátani nekem, ha elbukom, akkor is, ha mások nem, akkor is, ha én magam sem tudok megbocsátani magamnak? Ő megbocsát: hiszem-e, hogy ő megbocsát? És aztán:
én meg tudok-e bocsátani azoknak, akik ártottak nekem?
Ezzel kapcsolatban szeretnék egy kis gyakorlatot javasolni nektek: most mindannyian próbáljunk egy olyan személyre gondolni, aki megbántott bennünket, és kérjünk erőt az Úrtól, hogy megbocsássunk neki! És bocsássunk meg neki az Úr iránti szeretetből: testvéreim, ez jót tesz nekünk, visszaadja szívünk békéjét!
Mária, az irgalmasság anyja, segítsen, hogy befogadjuk Isten kegyelmét és megbocsássunk egymásnak!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim és nővéreim!
Pénteken Marseille-be utazom, hogy részt vegyek a Földközi-tengeri találkozók [Rencontres Méditerranéennes] zárórendezvényén. Szép kezdeményezés ez, mely fontos Földközi-tengeri városokban kerül megrendezésre, egyházi és civil vezetőket gyűjt egybe, hogy a béke, az együttműködés és az integráció útjait támogassák a mare nostrum körül, különös tekintettel a migráció jelenségére. Ez nem könnyű kihívást jelent, amint azt az elmúlt napok híradásaiból is láthatjuk, de amellyel együtt kell szembenéznünk, mivel lényegi fontosságú mindenki jövője szempontjából, mely csak akkor lesz virágzó, ha a testvériségre épül, az emberi méltóságot és a konkrét személyeket, különösen a leginkább rászorulókat teszi első helyre. Miközben arra kérlek benneteket, hogy kísérjétek imáitokkal ezt az utat, szeretnék köszönetet mondani a civil és egyházi hatóságoknak, továbbá mindazoknak, akik a találkozó előkészítésén dolgoznak Marseille-ben, ebben a népekben gazdag, a remény kikötőjének hivatott városban. Már most köszöntöm az összes lakost, és várom, hogy találkozhassam megannyi kedves testvéremmel és nővéremmel.
Üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a miami egyházközségek képviselőit, a San Patrició-i Gaitas del Batallón zenekart, a Pieve del Cairó-i és a Castelnuovo Scrivia-i hívőket, valamint a Legszentebb Megváltó Missziós Nővéreit, akik az ukrán görögkatolikus egyházból érkeztek. Továbbra is imádkozzunk a meggyötört ukrán népért és a békéért minden, háborús vér áztatta országban!
Köszöntöm a Szeplőtelen Szűzanya-egyházközség fiataljait!
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok, és kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
