Ferenc pápa: Türelem és nyitott szív Jézus előtt, ez a jó élet receptje!
Augusztus 30-án a Szentatya a VI. Pál teremben tartotta az általános kihallgatást, melynek keretében folytatta az evangelizáció iránti szenvedélyről szóló katekézissorozatát. Azt is bejelentette, hogy október 4-én, Assisi Szent Ferenc ünnepén egy második apostoli buzdítást is közzétesz közös otthon védelméről és gondozásáról. Ferenc pápa teljes katekézisének és felhívásának a fordítását közreadjuk:
Kedves testvéreim és nővéreim, jó napot kívánok!
Folytatva katekéziseinket az apostoli buzgóság és az evangélium hirdetése iránti szenvedély témájáról,
ma Szent Kateri Tekakwithára, az első szentté avatott észak-amerikai őslakos nőre tekintünk.
1656 körül született egy New York állam északi részén található faluban. Egy meg nem keresztelt mohawk törzsfőnök és egy keresztény algonkin anya lánya volt. Édesanyja tanította meg imádkozni és Istent dicsőítő himnuszokat énekelni. Közülünk is sokan családi körben ismerkedtek meg az Úrral, különösen édesanyánk és nagymamánk révén. Így kezdődik az evangelizáció, sőt, ne felejtsük el, a hit mindig az édesanyák, a nagymamák nyelvjárásában adódik át. A hitet nyelvjárásban kell átadni, mi is édesanyánk és nagymamánk nyelvjárásában kaptuk. Az evangelizáció gyakran kezdődik így: egyszerű, apró gesztusokkal, mint amikor a szülők segítik gyermekeiket, hogy megtanuljanak imádkozva Istenhez beszélni, és mesélnek nekik Isten nagy és irgalmas szeretetéről. A hit alapjait Kateri számára, és gyakran számunkra is, így rakták le. Ő édesanyjától kapta nyelvjárásban, a hit nyelvjárásában.
Amikor Kateri négyéves volt, népét súlyos himlőjárvány sújtotta. Szülei és az öccse meghaltak, Katerinek pedig sebhelyek maradtak az arcán, és látásproblémákkal küzdött. Attól kezdve sok nehézséggel kellett szembenéznie: nyilvánvalóan a himlő okozta testi bajokkal, de a meg nem értésekkel, az üldöztetésekkel, sőt a halálos fenyegetésekkel is, melyeket az 1676 húsvétján történt megkeresztelkedése után szenvedett el. Mindezek hatására Kateriben nagy szeretet ébredt a kereszt iránt, mely a végső jele Krisztus szeretetének, aki a végsőkig odaadta magát értünk. Az evangéliumról szóló tanúságtétel ugyanis nem csak arról szól, ami kellemes; arra is képesnek kell lennünk, hogy türelemmel, bizakodással és reménnyel hordozzuk mindennapi keresztjeinket. Türelem a nehézségekkel, a keresztekkel szemben: a türelem nagy keresztény erény!
Akiben nincs türelem, az nem jó keresztény.
Türelemmel elviselni a nehézségeket, és elviselni a többi embert, akik néha unalmasak vagy bajt okoznak… Kateri Tekakwitha élete azt mutatja, hogy minden kihívást le lehet győzni, ha megnyitjuk szívünket Jézus előtt, aki megadja nekünk a szükséges kegyelmet: türelem és nyitott szív Jézus előtt, ez a jó élet receptje.
Megkeresztelkedése után Katerinek a mohawkok között kellett menedéket keresnie a Montreal városához közeli jezsuita misszióban. Ott minden reggel részt vett a misén, időt szánt a szentségimádásra, imádkozta a rózsafüzért, és vezeklő életet élt. Ezek a gyakorlatai mindenkit lenyűgöztek a misszióban; olyan életszentséget találtak Kateriben, amely vonzó volt, mert Isten iránti mély szeretetéből fakadt. Az életszentség jellemzője a vonzás. Isten vonzással hív bennünket, azzal a vágyakozással, hogy közel legyen hozzánk, és Kateri megérezte az isteni vonzásnak ezt a kegyelmét. Ugyanakkor imádkozni tanította a misszióhoz tartozó gyerekeket, és feladatainak állandó teljesítésével – beleértve a betegek és idősek gondozását – példát nyújtott az Isten és a felebarát iránti alázatos és szeretetteljes szolgálatra.
A hit mindig szolgálatban fejeződik ki.
A hit nem arra való, hogy önmagunkat, a lelkünket sminkeljük: nem; hanem arra, hogy szolgáljunk.
Bár arra biztatták, hogy házasodjon meg, Kateri egészen Krisztusnak akarta szentelni az életét. Mivel nem léphetett szerzetesrendbe, 1679. március 25-én örök szüzességi fogadalmat tett. Ez a döntése apostoli buzgóságának egy másik vonását is feltárja: az Úrnak való teljes odaadást. Természetesen nem mindenki kap meghívást arra, hogy ugyanúgy fogadalmat tegyen, mint Kateri, ugyanakkor minden keresztény meghívást kapott arra, hogy mindennap osztatlan szívvel, elkötelezetten éljen az Isten által neki ajándékozott hivatásban és rábízott küldetésben, a szeretet szellemében szolgálva Istent és felebarátait.
Kedves testvéreim és nővéreim, Kateri élete is tanúságtétel arról, hogy az apostoli buzgóság magában foglalja mind a Jézussal való, imádságból és szentségekből táplálkozó egyesülést, mind pedig azt a vágyat, hogy terjesszük a keresztény üzenet szépségét a saját hivatásunkhoz való hűség által. Gyönyörűek Kateri utolsó szavai. Halála előtt azt mondta: „Jézus, szeretlek!”
Tanuljuk meg tehát mi is – az Úrból erőt merítve, miként Szent Kateri Tekakwitha tette –, hogy a hétköznapi élet rendes cselekedeteit rendkívüli módon végezzük, és így mindennap növekedjünk a hitben, a szeretetben és a Krisztusról való buzgó tanúságtételben!
Ne feledjük:
mindannyian meghívást kaptunk az életszentségre, a mindennapi életszentségre, a mindennapok keresztény életszentségére!
Mindannyian meghívást kaptunk: haladjunk tovább ezen az úton! Az Úr nem hagy el bennünket!
A Szentatya felhívása az általános kihallgatás végén:
Holnapután, szeptember 1-jén tartjuk a teremtésvédelem világnapját, mely megnyitja a „teremtés időszakát”, amely október 4-ig, Assisi Szent Ferenc ünnepéig tart. Úgy tervezem, hogy azon a napon közzé teszek egy buzdítást, egy második Laudato si’-t. Csatlakozzunk keresztény testvéreinkhez és nővéreinkhez a teremtett világnak, a Teremtő szent ajándékának megőrzése iránti elkötelezett munkában! Ki kell állnunk a környezeti és éghajlati igazságtalanság áldozatai mellett, törekedve arra, hogy véget vessünk a közös otthonunk elleni értelmetlen háborúnak. Mindenkit kérek, dolgozzunk és imádkozzunk azért, hogy közös otthonunk újra életben bővelkedjen.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
