Ferenc pápa: Jézushoz hasonlóan legyünk készek a változtatásra, ne legyünk merevek!
Ferenc pápa beszédében az evangélium alapján a változásra való készségről és a tettekben megnyilatkozó hitről elmélkedett.Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk:
Kedves Testvéreim, jó napot kívánok!
A mai evangélium azt beszéli el, amikor Jézus egy kánaáni asszonnyal találkozik, Izrael területén kívül (vö. Mt 15,21–28). Az asszony arra kéri, hogy szabadítsa meg a lányát, akit egy ördög gyötör, de az Úr nem hallgatja meg. Az asszony tovább kérleli, a tanítványok pedig azt tanácsolják Jézusnak, hogy tegyen eleget kérésének, hogy abbahagyja a könyörgést. Jézus azonban elmagyarázza, hogy küldetése Izrael gyermekeihez szól, és ezt a képet használja: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” A bátor asszony viszont így válaszol: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.” Erre Jézus azt mondja neki: „»Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.« Még abban az órában meggyógyult a leánya” (Mt 15,26–28). Szép ez a történet! És ez Jézussal történt.
Látjuk, hogy Jézus változtat a hozzáállásán, és az asszony hitének ereje bírja rá a változtatásra. Időzzünk el egy kicsit ennél a két szempontnál: Jézus változtatása és az asszony hite.
Jézus változtatása. Prédikációjával a választott néphez fordult; aztán a Szentlélek arra indította az Egyházat, hogy a föld határáig menjen. De itt, mondhatnánk, elővételezés történik, a kánaáni asszonyról szóló jelenetben már Isten működésének egyetemessége tárul fel. Érdekes Jézusnak ez a készsége: az asszony imájával találkozva „elővételezi a terveket”, ezzel a konkrét esettel találkozva még engedékenyebbé és együttérzőbbé válik.
Isten ilyen: Ő szeretet, és aki szeret, nem marad merev. Igen, szilárd marad, de nem merev.
Álláspontját tekintve nem marad merev, hanem hagyja magát kimozdítani és megindítani; képes változtatni a tervein. A szeretet kreatív, és nekünk, keresztényeknek, ha utánozni akarjuk Krisztust, késznek kell lennünk a változtatásra.
Milyen jót tesz nekünk kapcsolatainkban, de hitéletünkben is, ha tanulékonyak vagyunk, ha valóban meghallgatjuk egymást, ha az együttérzésnek és mások javának a nevében megenyhülünk, ahogyan Jézus tette a kánaáni asszonnyal.
Készség a változtatásra! Tanulékony szívek a változtatáshoz!
Most nézzük az asszony hitét, melyet az Úr dicsér, „nagy”-nak nevez (Mt 15,28). A tanítványok számára csak az asszony kitartó kérlelése tűnik nagynak, de Jézus a hitét látja. Ha belegondolunk, ez az idegen asszony valószínűleg keveset tudott, ha egyáltalán tudott valamit Izrael törvényeiről és vallási előírásairól. Miben áll akkor a hite? Nem fogalmakban, hanem tettekben gazdag hit: a kánaáni asszony közeledik, leborul, kérlel, párbeszédet folytat Jézussal, legyőz minden akadályt, csak hogy beszélhessen vele. Íme, a hit konkrétsága,
a hit ugyanis nem vallásos címke, hanem személyes kapcsolat az Úrral.
Milyen gyakran esünk abba a kísértésbe, hogy a hitet címkével keverjük össze! A nő hite nem teológiai illemtanból, hanem kitartó kérlelésből áll: kopogtat az ajtón, kopogtat és kopogtat; hite nem szavakból, hanem kérlelő imából áll. És Isten nem áll ellen, ha imádkoznak hozzá. Ezért mondta Jézus: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!” (Mt 7,7).
Testvéreim és Nővéreim, mindezek fényében feltehetünk magunknak néhány kérdést. Jézus megváltozásából kiindulva például: én képes vagyok-e megváltoztatni a véleményemet? Tudok-e megértő lenni, tudok-e együttérző lenni, vagy mereven ragaszkodom az álláspontomhoz? Van-e merevség a szívemben? Amit nem szabad összekeverni a szilárdsággal: a merevség rossz, a szilárdság jó. És a nő hitéből kiindulva: milyen a hitem? Megáll-e fogalmaknál és szavaknál, vagy valóban megélem, imával és tettekkel? Tudok-e párbeszédet folytatni az Úrral, kérlelni az Urat, vagy megelégszem azzal, hogy előre megfogalmazott szép imaszövegeket mondogatok? A Szűzanya tegyen bennünket készségessé a jóra és konkréttá hitünkben!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves Testvéreim és Nővéreim!
Aggodalommal követem, ami Nigerben történik. Csatlakozom a püspökök felhívásához az ország békéjének és a Száhel-övezet stabilitásának érdekében. Imával kísérem a nemzetközi közösség erőfeszítéseit, hogy minél hamarabb békés megoldást találjanak mindenki javára. Imádkozzunk a kedves nigeri népéért! És kérjük a békét a háború és erőszak sújtotta összes nép számára is, különösen imádkozzunk Ukrajnáért, mely oly régóta szenved!
Köszöntelek mindannyiatokat, római hívek és különböző országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm az Észak-Amerikai Kollégium új szeminaristáit, és sok sikert kívánok nekik képzésükhöz. Köszöntöm a spanyolországi Cadiz „de la Borriquita” közösséget is; azután köszöntöm a lengyeleket, és gondolok a Piekary Śląskie-i Szűzanya kegyhelyére zarándokló nőkre és lányokra is.
Köszöntöm a „Tucum” projekt fiataljait, akik ma kezdik végigjárni a fény útját (via lucis) az olasz vasútállomásokon, hogy találkozzanak a periférián élő emberekkel, és elvigyék nekik az evangélium reményét.
Üdvözöllek mindannyiatokat, és szép vasárnapot kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: vatican.va; Vatican News
Magyar Kurír
