Ferenc pápa: Nézzünk szembe a nehézségekkel, hogy azok is az üdvösség helyeivé váljanak!
Augusztus 13-án, vasárnap a déli Úrangyala elimádkozásakor a Szent Péter téren összegyűlt mintegy tizenötezer hívő és zarándok előtt a Szentatya arról beszélt, hogy Jézus mellettünk van az élet viharaiban, legyőzi a gonosz erőket. Hívjuk mi is segítségül és fogadjuk be őt, mint a tanítványok, amikor bárkájuk a viharos tavon hánykolódott. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot!
Az evangélium ma Jézus egy különleges csodatételét beszéli el: éjszaka a Galileai-tó vizén járva megy oda a tanítványokhoz, akik bárkájukkal átkelnek át a vízen (vö: Mt 14,22–33). Miért tette Jézus ezt a gesztust? – tesszük fel magunknak a kérdést. Olyan, mint egy látványosság? Nem! De miért? Talán mert sürgős és váratlan szükség volt arra, hogy megmentse az övéit, akik az ellenszélben vesztegeltek? Nem, hiszen maga Jézus volt az, aki mindent megtervezett, aki este indította útnak őket, sőt – ahogyan a szöveg mondja –, ő „szólt a tanítványoknak” (vö. 22. v.). Talán azért, hogy megmutassa nekik nagyságát és hatalmát? De ez nem jellemző rá, ő olyan egyszerű. Akkor miért tette? Mert a vízen akart járni?
A vízen járás mögött ott van egy nem azonnal érthető üzenet, egy olyan üzenet, amelyet meg kell értenünk. Abban az időben ugyanis a nagy vizeket a gonosz erők székhelyének tekintették, amelyeket az ember nem tud uralni. Amikor a vihar felkavarta a mélységeket, akkor különösen is a káosz szimbólumai voltak, a pokol sötétségét idézték fel. A tanítványok ott vannak a tó közepén, a sötétben: bennük van a félelem, hogy elsüllyednek, hogy elnyeli őket a gonosz. És ekkor jön Jézus, aki a vízen jár, vagyis a gonosz erői felett, ő a gonosz erői felett jár, és azt mondja a tanítványainak: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” (vö: 27) Jézus egy üzenetet ad át nekünk. Ezt jelenti a jel:
a gonosz erők, amelyek megrémítenek minket, és amelyeket képtelenek vagyunk uralni, Jézussal azonnal kisebbnek látszanak.
Ő a vízen járva azt akarja mondani nekünk: „Ne féljetek, ellenségeiteket lábam alá vetem.” Szép üzenet: „a lábam alá vetem az ellenségeidet”. Nem az embereket! Nem ők az ellenségek, hanem a halál, a bűn, az ördög: ezek az emberek ellenségei, a mi ellenségeink. És Jézus eltiporja értünk ezeket az ellenségeket.
Krisztus ma mindannyiunknak megismétli: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” Bátorság tehát, mert én itt vagyok, mert többé nem vagy egyedül az élet háborgó vizein. Mit tegyünk hát, amikor a nyílt tengeren találjuk magunkat és ki vagyunk szolgáltatva a kedvezőtlen szeleknek? Mit tegyünk félelmünkben, ami olyan, mint a nyílt tenger, amikor csak sötétséget látunk és elveszettnek érezzük magunkat? Két dolgot kell tennünk, amit a tanítványok tesznek az evangéliumban.
Mit tesznek a tanítványok? Segítségül hívják és befogadják Jézust.
A tanítványok segítségül hívják Jézust: Péter jár egy kicsit a vízen, Jézus felé megy, de aztán megijed, merülni kezd, és akkor felkiált: „Uram, ments meg!” (vö. 30) Jézust hívja segítségül, Jézust szólítja. Szép ez az imádság, amellyel kifejezzük azt a bizonyosságot, hogy az Úr meg tud menteni minket, hogy ő legyőzi a gonoszságunkat és a félelmeinket. Arra hívlak benneteket, hogy ismételjük el most mindannyian együtt: Uram, ments meg! Együtt, háromszor: Uram, ments meg, Uram, ments meg, Uram, ments meg!
És a tanítványok aztán befogadják. Először segítségül hívják, aztán befogadják Jézust a bárkába. A szöveg azt mondja, hogy amint beszállt a bárkába, „a szél nyomban elült”. (vö. 32) Az Úr tudja, hogy az élet bárkáját, ahogyan az Egyház bárkáját is, fenyegetik ellenséges szelek, és a tenger, amelyen hajózunk, gyakran viharos. Ő nem óv meg minket a hajózás fáradalmaitól, sőt – az evangélium hangsúlyozza –, arra ösztönzi az övéit, hogy induljanak útnak: vagyis arra hív minket, hogy nézzünk szembe a nehézségekkel, hogy azok is az üdvösség helyeivé váljanak, hiszen Jézus legyőzi őket, váljanak alkalmakká a vele való találkozásra. Ő ugyanis a sötétség pillanataiban elénk jön, kéri, hogy fogadjuk be, mint azon az éjszakán a tónál.
Tegyük fel hát magunknak a kérdést: hogyan viselkedek a félelmek, a nehézségek közepette?
Egyedül megyek tovább, a saját erőmből, vagy bizalommal segítségül hívom az Urat?
És hogy áll a hitem? Hiszem-e, hogy Krisztus erősebb, mint a hullámok és az ellenséges szelek? De mindenekelőtt: vele együtt hajózom-e? Befogadom-e őt, helyet adok-e neki az életem bárkájában – soha nem egyedül, mindig Jézussal –, rábízom-e a kormánykereket?
Mária, Jézus Anyja, Tenger Csillaga, segíts nekünk, hogy a sötétségen való átkelések idején Jézus fényét keressük.
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Újabb tragikus hajótörés történt néhány napja a Földközi-tengeren: negyvenegy ember vesztette életét. Imádkoztam értük.
Fájdalommal és szégyennel kell kimondanunk, hogy az év eleje óta már majdnem kétezer férfi, nő és gyermek halt meg ezen a tengeren, miközben próbáltak Európába jutni.
Ez emberségünk nyílt sebe. Bátorítom az olyan politikai és diplomáciai erőfeszítéseket, amelyek a szolidaritás és testvériség szellemében próbálják gyógyítani ezt a sebet, valamint mindazok elkötelezettségét, akik a hajótörések megelőzésén és a migránsok megmentésén dolgoznak.
Holnap, Szűz Mária mennybevétele ünnepének előestéjén zarándoklatra kerül sor a kameruni Bafoussamban, hogy békét kérjenek az erőszak és háború sújtotta országban. Imádkozzunk együtt kameruni testvéreinkkel, hogy Szűz Mária közbenjárása által Isten támogassa az évek óta szenvedő emberek reményét, nyissa meg a párbeszéd útjait az egyetértés és a béke elérése érdekében.
És imádkozzunk a meggyötört Ukrajnáért is, amely oly sokat szenved ettől a háborútól.
Szeretném imáimról biztosítani azoknak a tűzvészeknek az áldozatait is, amelyek a Hawaii-szigeteken, Maui szigetén pusztítottak.
Most üdvözlettel fordulok mindenkihez, római és a különböző országokból érkező zarándokokhoz. Külön köszöntök néhány csoportot, akik részt vettek a lisszaboni ifjúsági találkozón. Sokan vannak! Zászlókat látok… Lengyelország, Mexikó, Argentína, Olaszország, El Salvador, nagyon sok mindenkit látok! El Salvador papjait és fiataljait, akik olyan erősek; a mexikói pueblai Ibero-Amerikai Egyetem diákjait; tajvani fiatalokat. Jó utat!
És mindenkinek szép vasárnapot kívánok. Kérlek benneteket, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó ebédet, viszontlátásra!
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
