Mi a baj Oroszországgal?
Angela Stent, a Georgetown University professor emeritája szerint a Vlagyimir Putyin elnök Oroszországával való tárgyalási kísérletekkel óriási probléma van, és ez nem más, mint maga Oroszország. Moszkva az elmúlt 30 évben megszegte az Ukrajnával kötött minden biztonsági megállapodását.
Ezek közé tartozik az 1994-es budapesti memorandum a biztonsági biztosítékokról, amelynek értelmében Ukrajna lemondott nukleáris arzenáljáról - amely akkoriban a világon a harmadik legnagyobb volt -, cserébe Oroszország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok ígéretet tett arra, hogy tiszteletben tartja függetlenségét, szuverenitását és meglévő határait.
Ezt követte az Ukrajna és az Orosz Föderáció közötti 1997-es barátsági, együttműködési és partnerségi szerződés, amelyben mindkét fél megállapodott abban, hogy stratégiai partnerségre törekszik. Akkoriban Borisz Jelcin orosz elnökként első hivatalos kijevi látogatásán azt mondta: „Tiszteletben tartjuk Ukrajna területi integritását”. Kézzel választott utódja, Vlagyimir Putyin azonban többször világossá tette, hogy nem áll szándékában elfogadni ezeket a megállapodásokat.
2008-ban azt mondta George W. Bush amerikai elnöknek, hogy „Ukrajna nem igazi ország”. Három évvel később pedig azt mondta Bill Clinton volt amerikai elnöknek, hogy nem érzi kötelességének, hogy tiszteletben tartsa a Jelcin által aláírt, Ukrajnára vonatkozó megállapodásokat. 2021-ben pedig Putyin egy 5000 szavas esszét tett közzé „Az oroszok és ukránok történelmi egységéről” címmel, amelyben azt állította, hogy nincs olyan, hogy ukrán nemzetiség. Hogyan feltételezhetnénk, hogy ezúttal Oroszország viselkedése más lenne?
Putyin háborús céljai nem korlátozottak - írja Angela Stent. Eredeti céljai között szerepelt egész Ukrajna meghódítása, kormányának megdöntése és Oroszország örökös uralmának biztosítása az ország felett, egyúttal az ukrán államiság és nemzetiség felszámolása. Bár Putyin három nap alatt nem tudta elfoglalni Kijevet, semmi sem utal arra, hogy feladta volna ezeket a céljait. Az ő szemszögéből nézve lehet, hogy csak hosszabb időbe telik a megvalósításuk. Amíg Putyin hatalmon marad, vagy ha utódja osztja birodalmi gondolkodásmódját, Oroszország ukrajnai törekvései nem fognak változni. Többször is azt mondta, hogy a Kijevvel folytatott tárgyalások minimális feltétele az lenne, hogy Ukrajna elfogadja annak a négy területnek az elvesztését, amelyeket Moszkva állítólag elcsatolt, még akkor is, ha Oroszország egyiket sem ellenőrzi teljes mértékben.
Hogyan maradhatna fenn Ukrajna életképes államként - sőt hogyan őrizhetné meg nemzeti egységét - a Donbász, Herszon és Zaporizzsja elvesztésével? – tette fel a kérdést.
Charap beismeri, hogy „a két ország még jóval a forró háború befejezése után is ellenség lesz”, de aztán azt javasolja, hogy valószínűleg egyfajta befagyasztott konfliktus vagy Ukrajna bizonyos területi engedményei révén létrejövő fegyverszünet lenne a legjobb megoldás. Oroszország múltbeli és jelenlegi viselkedését figyelembe véve egyértelmű, hogy a fegyverszünet csak átmeneti megoldás lenne, amíg Oroszország újraszervezi és megtervezi következő támadását, vagy új módszereket dolgoz ki Ukrajna aláásására.
A koreai megoldás, amelyet Charap a háború befejezése legvalószínűbb módjának tart, egyben a legkedvezőtlenebb is lenne Ukrajna számára. Megjegyzi, hogy 70 évvel a koreai háború befejezése után Dél-Korea gazdaságilag jól áll, annak ellenére, hogy a két Korea soha nem írt alá békeszerződést, de figyelmen kívül hagyja a két helyzet közötti különbségeket. Észak-Korea nem tart megszállva dél-koreai területet. Ki fektetne be egy olyan Ukrajnába, amely területi engedményekkel járó fegyverszünetet kötött Oroszországgal, amikor fennáll a lehetősége annak, hogy Oroszország bármikor újra agresszióba kezdhet?
(index.hu)
