Szabad nemet mondani – Eberlein Éva a gyermekek szexuális neveléséről és a bántalmazás megelőzéséről
Eberlein Éva Aradon született. Hitoktatóként végzett, majd az erdélyi katolikus karizmatikus megújulás ifjúsági evangelizációjának felelőse lett. 2013-tól a magyarországi Szent András Evangelizációs Iskola ifjúsági projektjét vezette. Jelenleg Magyarországon (Törökbálinton) él, három gyermek édesanyja, és Egyedül nem megy kurzusaival coachként segíti a szülőket gyermekeik szexuális nevelésében.
– Mik az Egyedül nem megy program tapasztalatai, amelynek keretében különböző kurzusokat tart szülőknek?
– Több mint százötvenen végezték el a kezdő kurzust, ami a szexuális nevelés alapjaival ismertet meg. Pozitív visszajelzések jöttek a szülőktől. Volt, aki félt ettől a témától, de most már magabiztosan tud válaszolni a gyerekének, ha kérdez. A szexuális nevelés nem nehéz, csak egészen új hozzáállást igényel. A legnehezebb, hogy lenyeljük a gombócot a torkunkban, legyőzzük a félelmeinket. A gyerekeknek még nincsenek ilyenek. A kurzusok eszközöket adnak a szülőknek a szexuális neveléshez, s így gyermekeik úgy tudják kísérni a fejlődésük során, hogy azok pozitívan álljanak a szexualitáshoz, örüljenek a nemi identitásuknak, és Isten terve szerint tudják majd megélni a párkapcsolatot.
– A kurzusok összefoglaló címe: Egyedül nem megy. Miért pont ez?
– Mert egyedül valóban nem megy.
Szükségünk van Isten segítségére, személyes kapcsolatra. Ha a gyerekeinket hitre neveljük, akkor ez a kapcsolat fogja megtartani őket a szexualitással kapcsolatos döntéseikben.
Az Istennel való kapcsolat az, ami alapot nyújt a házasság előtti tisztasági elköteleződéshez. Isten az, aki erőt ad, hogy a Szentlélek által felismerjük azokat a helyzeteket, amiket kerülni kell, és képesek legyünk nemet mondani. És ő az, aki a kellemetlen szituációkban kreativitást ad, hogy tudjuk, hogyan lépjünk ki belőlük.
– Mit tegyen az a keresztény szülő, aki a lehető legjobbat akarja adni a gyermekének a szexuális nevelés terén? Neki kell előhoznia a témát, vagy jobb, ha megvárja, amíg a gyerek kérdez?
– Szexuális nevelés alatt a legtöbben a szexuális felvilágosításra gondolnak, arra, amikor a kiskamasz vagy kamasz gyerekünkkel leülünk, és egyet-kettőt beszélgetünk a szexről. De a nevelés nem egy-két nagy beszélgetést jelent. A szexuális nevelés a szülők dolga, de ha megkérdezzük őket, hogyan valósítják meg, általában az a válasz: fogalmuk sincs. Be szokták íratni a gyereküket valamilyen kiskamaszoknak, kamaszoknak szóló programra: a lányaikat a Ciklus-showra, a fiúkat a Titkos küldetésre vagy a Teenstarra, illetve a családi életre nevelésre, és ezek nagyon jó programok. De nem tudják, mit tegyenek, hogyan viselkedjenek, amikor a gyerek óvodáskorban felfedezi, hogy a nemi szervek izgatása jó érzés. Sokan nem tudnak mit válaszolni a gyerekük kérdéseire. Tapasztalható, hogy a szexualitás tabutéma, sokaknak még a nemi szervek nevét is nehéz kimondaniuk. Akadnak, akik azt gondolják, a gyerek attól lesz kíváncsi, ha beszélnek neki erről a témáról, de ez nem igaz, mert a gyerek mindent meg akar ismerni. A saját testét is, a másik testét is, és tudni akarja, hogy ő miért más.
– Milyen lenne a helyes nevelés?
– Hogyan tanítjuk meg a gyereket az asztalnál viselkedni? Úgy, hogy ott ülünk az asztalnál, és napról napra oktatgatjuk, hogyan használja az evőeszközöket. Hogyan tanítjuk meg közlekedni? Fogjuk a kezét, megállunk a kereszteződésnél, és a gyerek szépen lassan elsajátítja a biztonságos közlekedés szabályait. A szexuális nevelés nem a nemi közösülésről szóló ismertetést jelenti, hanem ott kezdődik, hogy babakorban hogyan törlöm meg a kicsi popsiját, hogyan érek hozzá a nemi szervéhez. A gyerekek már ebben az életkorban átérzik, mi az, amit tabuként kezelünk. Ehelyett sokkal jobb lenne már ekkor megtanítani a nemi szervek elnevezését, és azt, hogy ez is egy testrészünk, tisztán tartjuk, elrejtjük, Isten azért alkotta, mert csodálatos ajándék, öröm forrása, amit majd a házastársukkal élünk meg. A gyerek gondolkodásában ekkor lefektetjük az alapokat. Sokszor mondhatjuk neki, hogy majd ha férfi leszel, majd ha felnőtt nő leszel...
– Mi az, amit a maga idejében jó elmondani a gyerekeknek?
– A kicsi gyerek már kérdezi, hogyan jön ki a baba az anyuka hasából. El lehet kápráztatni őt azzal, hogy milyen csodálatos a testünk, hogyan történik a születés. Kicsit később azt is megkérdezi, hogyan került be oda a baba. El lehet mondani, hogy anyának és apának van egy különleges ölelése. Egy négy-öt éves gyereknek a nemi aktust el lehet magyarázni úgy, hogy értse, abból élet lesz. Itt kezdődik az életvédelem. Arról, hogy a magzat egy ember, már egészen kicsi korban beszélni lehet: Isten már tudja, milyen a magzat szeme színe, hogyan fog mosolyogni. Az élet tiszteletére már egészen kis korban tanítani lehet őket. A kurzuson arról beszélek, mit és hogyan érdemes mondani ezekben a helyzetekben. Négy-öt éves korban természetesen nem az óvszerhasználatról fogunk beszélni, ezt a woke ideológia teszi. De el lehet magyarázni, hogy minden nőnek van havi vérzése, ami azt jelzi, hogy egészséges, és lehet kisbabája.
– Külföldön már az óvodások ki vannak téve a genderideológiának. Kis korunkban biztosan mindnyájan elgondolkodtunk azon, milyen lenne a másik nemhez tartozóként élni, és a sajátunkban mi tetszik, mi nem. Ebben az életkorban hogyan tudjuk a gyerekeinket megerősíteni a saját nemi identitásukban?
– Nálunk is előfordul, hogy a hároméves kisfiam a fejére teszi a nővére hajpántját, és bohóckodik vele. Van, amikor engedem, kacagunk rajta, hogy ez milyen vicces. Egyszer. De háromszor-négyszer elmondom, hogy tudod, ez nem fiús, tudod, a lányok hordanak ilyet. Nem mindegy, hogy engedem, bátorítom és megerősítem-e, hogy azt hallja-e tőlem, jól áll neki a lányruha, a lányos viselkedés, vagy azt mondom, vicces, de ezt hagyjuk meg inkább a lányoknak. Amikor megengedem, akkor is hozzáfűzöm, hogy ez lányos, és te fiú vagy. Az apró kis megjegyzések sokat számítanak.
A szexuális nevelés a hétköznapokban ezeket a kis megjegyzéseket jelenti.
Vegyük észre, hol van lehetőség ezekre, hol tudjuk megerősíteni a gyerekeinket a szexuális irányultságukban. „Csepegtetésnek” nevezem ezt, hiszen fontos, hogy lépésről lépésre haladjunk.
– A valóságban egy szülő meddig lehet hatékony a szexuális nevelés terén?
– Amíg nincs a gyerek kezében és közelében mobiltelefon, mi vagyunk az elsődleges forrás. Addig van időnk alapozni. Amikor bekerül a gyerek az iskolába, ott valaki már előveszi a mobilját. Alsó tagozatos korban már az iskolában, a katolikus iskolában is ott van a gyerekek között a pornó. Hatéves kor előtt meg kellene tanítanunk az alapokat, a lényeget. Magam végeztem felmérést katolikus táborokban, a fiúk átlagosan kilencéves korban kezdtek el pornót nézni és önkielégítést végezni – és ez a felmérés nem ma készült.
– A kurzusai között láttam olyat is, ami a bántalmazás megelőzéséről szól. Sokszor azt gondoljuk, idegen emberektől kell féltenünk a gyerekeinket. Mit mutatnak a statisztikák? Kik a valódi bántalmazók?
– A bántalmazók kevesebb mint tíz százaléka idegen felnőtt.
Az esetek nagy többségében közeli családtag, ismerős, barát vagy egy nagyobb gyermek követ el bántalmazást.
Olyan valaki, aki a gyermek közelében van, aki a bizalmába tud férkőzni, aki a mi bizalmunkat is élvezi – és nem vesszük észre, mit tesz. A kurzus alatt megtanulható, mire kell odafigyelnünk, mik azok a viselkedésformák, amik jelezhetik, hogy ennek a személynek esetleg ilyen gondolatai vannak a gyerekemmel kapcsolatban.
– Milyen jeleket vehet észre egy szülő?
– Például azt, hogy valaki sokat akar kettesben lenni a gyerekkel. Sokszor érinti meg. Vannak emberek, akiknek a testi érintés a szeretetnyelvük, de megfigyelhetjük, hogy mindenkivel így viselkedik-e az illető, vagy inkább csak a gyerekünkkel. Nem normális, hogy a nagybácsi vagy a szomszéd bácsi megsimogatja a nyolcéves kislány combját. Ha ilyen történik, sok szülőnek összeszorul a gyomra, érzi, hogy valami nem stimmel, de lefagy, nem mer megszólalni, mert mi van, ha téved… Mit fog gondolni a kedves ismerős, ha előhozom ezt a témát? Egyáltalán, mit mondjak neki? A kurzuson használt munkafüzetünkben vannak példabeszélgetések, amelyek rávezetnek arra, hogy ilyen esetben hogyan szólítsuk meg az illetőt, miként beszéljünk erről úgy, hogy ne vádoljuk meg. Figyelembe kell venni, hogy a feltételezésünk lehet igaz, de lehet, hogy nem az.
– Nemcsak felnőttek, hanem kicsit idősebb fiatalok is lehetnek bántalmazók. Mi számít bántalmazásnak fiatalkorúak részéről?
– Gyermekek esetében előfordulhat például, hogy ovis korban orvososat játszanak, és felfedezik egymás nemi szervét. Ez nem szexuális bántalmazás, hanem gyermeki kíváncsiság. Jó, ha tudjuk, ezt hogyan tegyük helyre. De ha már két-három évvel idősebb gyerek kezdi mutogatni magát, mondjuk, a nagyobb testvér barátja vagy a szomszéd gyerek, az már nem elnézhető. Ha valaki korban, fejlettségben, érettségben nagyobb, erősebb, és manipulálni tudja a kisebbet, az már szexuális bántalmazás.
– Mit kellene megtanítanunk a gyermeknek a bántalmazás megelőzése érdekében?
– A szakemberek azt mondják, az az alap, ha a gyermekeknek már egészen kicsi korban megtanítjuk a nemi szervek elnevezését, és azt, hogy ezeket mindig elrejtjük, nem nézzük a másét, nem érintjük meg, nem készítünk róla fotót, és egyáltalán, hogyan viszonyulunk az intim testrészekhez. Ez már nagyjából megvédi őket, mert ha valaki odajön, és meg akarja mutatni neki a magáét, a gyerek tudja, hogy ezt nem szabad. A Jó képek – Rossz képek című könyv segítségével például már egészen kicsi kortól be lehet gyakorolni, mi az, amit nem nézünk, és hogyan kell az ilyen képekre reagálni.
Tudatosítani kell a gyerekben, hogy szabad nemet mondania.
A megelőzéshez tartozik az is, hogy a gyereknek meg kell tanítani, ha bármi ilyesmi történik, azt meg kell mondania a szülőnek. Fontos, hogy érezze, hozzám odajöhet. Sok szülő azt gondolja, a gyereke bármikor oda tud menni hozzá, el tud mondani neki bármit, bízik benne. De egyáltalán nem biztos, hogy ez valóban így van. A gyereknek tudnia kell, hogy ezzel a témával oda kell jönnie hozzám, és ezt be kell gyakorolni. Ha prűd vagyok, a gyerekemnek azt az üzenetet közvetítem az arckifejezésemmel, a viselkedésemmel, a hozzáállásommal, hogy ez csúnya dolog, ettől félünk, ezzel nem foglalkozunk, erről nem beszélünk. Ekkor a gyerek nem fog odajönni. Nem engem fog megkeresni a tabuhelyzetben. De az is lehet, hogy bár elmagyaráztuk neki, mit kell tennie egy kényes helyzetben, ha erőltetjük, hogy azonnal el kell mondania, előfordulhat, hogy lefagy, és nem csinálja, amit tanítottunk neki. Ilyenkor még bűntudata is lesz, hogy nem úgy viselkedett, ahogyan kellett volna, és nem jött oda azonnal hozzánk, s inkább elrejti az egészet. Fontos az egyensúly, hogy elérhetőek legyünk, és félelem nélkül oda tudjon fordulni hozzánk.
– Több most a bántalmazás, mint régen, vagy egyszerűen többet beszélünk róla?
– Több. Azért is több, mert régen, ha valaki pornót akart látni, nem volt olyan könnyű dolga, mint ma. Át kellett mennie a barátjához, akiről tudta, hogy az apjának vannak ilyen újságjai és videókazettái. Ha meg sajátot akart, át kellett mennie egy szomszédos faluba vagy kerületbe, ahol nem ismerik, és meg kellett kérnie valakit, hogy vegye meg a magazint egy újságosbódéban. Nehezebb volt hozzáférni a pornográf tartalomhoz. És nem volt ennyire durva. A pornográfiának nagyon káros hatása van az idegpályákra, az agy működésére. Ezek a képek annyira intenzív érzelmeket váltanak ki, hogy beégnek az agyba, nem lehet egykönnyen kiverni a fejből. A pornó ma sokkal könnyebben elérhető, már a kicsi gyerekek is hozzáférnek, és felkelti bennük a kíváncsiságot, a vágyat. Ha nem éri őket ilyen hatás, a gyerekek tíz-tizenkét éves korukig aszexuálisak, nem érdeklődnek eziránt. A pornó vágykeltő hatása miatt a nagyobb gyerekek ki akarják próbálni a látottakat a kisebbeken. A szexuális bántalmazások negyven százalékát a nagyobb gyerek által elkövetett bántalmazás teszi ki, és ez a szám napjainkban tovább nő. Tele van az internet és a média pornográfiával, ami felerősítette ezt az irányt.
Eberlein Éva kurzusaira a honlapján lehet jelentkezni.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
